krumplibogar.jpgKrumplit minden évben vetni kell. Nem tudom miért, mivel annyira nem főzőcskézünk. Sőt a tavalyi egy zsákból is van fél zsák a spájzban, mert nem igen akar fogyni. Talán azért, mert minden magyar háztartásban krumplinak lennie kell? Nem tudom. De minden évbe pár sort vetek, pedig nagyon sok helyet foglal az amúgy is kis kertem területéből.

Ha pedig krumpli, akkor nem mehetünk el a krumplibogár mellett. Ha nem tudnám, hogy a krumpli levelével táplálkozik, és ha nem akadályozzuk meg képes az egész bokrot eltüntetni, akkor nekem egy tetsző bogárról beszélünk. Nagyon tetszik a csíkos háta, valamint, hogy olyan gyorsan ivaréretté válik rovar állapotból. Majdnemhogy olyan gyorsan szaporodik, mint a nyúl.

Mivel minden évben vetek krumplit, ezért minden évben fel kell vennem velük a harcot. Már több módszerrel is védekeztem ellenük. Volt, hogy permeteztem, volt, hogy kézzel szedtem. Általában én szoktam nyerni a háborút, de volt, hogy megettek szinte mindent. Igaz abban az évben elég nagy területet bevetettem burgonyával, és nem sikerült soha teljesen levadászni őket.

A két módszer közül idén a bió megoldást alkalmaztam, alkalmazom. Ha otthon vagyok, pl. hétvégén, akkor reggel és délután is átnézem a sorokat és a kártevőket összeszedem egy befőttes üvegbe. Amúgy csak délutánonként szoktam egyet járni a táblában. Ennek köszönhetően eléggé meg tudtam gyéríteni az állományt. Főleg az elején, mert akkor a leveleket fonákját is ellenőriztem. Ha volt rajta pete, akkor az egész levelet leszedtem és a petéket összenyomtam. Ezzel megakadályoztam, hogy a peték kikeljenek.

Természetesen az idő előre haladásával párhuzamosan az ellenőrzés is egyre csökkent, ez a kedv és a burgonya leveleinek elburjánzásának is köszönhető. Sajnos, egyre több pete kelt ki. Egyre több kis barnás lárva telepedett meg a kikelt petékből. Eleinte a kis lárvákat is leszedtem, de annyira picik, hogy végül úgy döntöttem nem kínlódom velük, hanem a levelekhez hozzá nyomva más a tett helyszínén végeztem velük.

És hogy idén, hogy áll a háború? Hát nehéz megmondani. Igazából amikor rendesen napi egyszer-kétszer kimentem a harcmezőre, és gyűjtöttem a foglyokat, akkor azokat a csaták az enyémek voltak. Viszont akarva, akaratlanul volt pár olyan időszak, amikor vagy nem értem ki, mert nem voltam otthon, vagy egyszerűen időmbe nem fért bele. Ekkor mindig felerősödött az ellenfél inváziója. Ezek után a napok után pár nappal, meg is jelentek a kis lárva seregek. Nyomkodhattam őket össze. De alapjába véve jól állok.

Most már kezd száradni a krumpli levele, így közel a háború vége. Már talán a burgonya egyik felét fel lehetne szedni, mert kezd száradni a levele, de mivel van tavalyi még, és nem is nagyon kell egyelőre, ezért nem erőltetem. Majd ha kell. Bár nagyon kíváncsi lennék, hogy mi van a föld alatt, mert egy-másfél hónappal ezelőtt már ki-kifordult pár szem krumpli, amikor a bokrokat töltöttem fel. És már akkor az elfogadható méret környékén voltak. Lehet, hogy azért egy-egy bokrot elszedek mind a két fajtából, csak, hogy a kíváncsiságomat csökkentsem.

Amúgy visszatérve a védekezéshez, nagyon jó kis programot lehet a gyerekeknek szervezni krumplibogár szedéssel. Emlékszem, hogy a nagymamám mindig úgy vett rá minket, hogy versenyeztetett minket. Melyik unoka tud több bogarat szedni. Volt, hogy már a felhívást se kellett kiadni, mert mikor megérkeztünk, akkor mentünk egyből a krumplibokrokhoz és szedtük a befőttes üvegbe. Aztán az összeszedett bogarakkal mentünk a baromfi udvarba és megküzdettük a tyúkokat. Nagyon szerették a bogarakat. És mivel rendszeresen mentünk hozzájuk bogarakkal, ezért mikor megláttak, akkor az összes tyúk rohant hozzánk. Egyesével dobtuk a pipik közé, akik versenybe szálltak egymással a jutalom falatokért.

Szóval, a gyerekeket be lehet vonni nyugodtan a bogártalanításba. Sok sikert.

hagyma2.jpgNyár, meleg, forróság, kiszáradás. Végre jó idő van, viszont ennek meg vannak a következményei. A hagymák kezdenek kiégni, vagyis lehet őket betakarítani.

Idén, akárcsak tavaly és előtte lévő években, a hagyma lett az időhiány legnagyobb áldozata. Idén is vele foglalkoztam a legkevesebbet, pedig nagyon jól indult az idei év, mert szépen kikeltek a magok is, amelyeket tavaly a saját termésem bemagzásából mentettem meg. Sőt, van, volt egy rész, amelynél a hagyma már harmadik éve ugyan ott van. És mivel a hagyma, ha újra elduggatjuk, akkor 2-3-4 felé osztódik, ezért már vannak elég szép nagy bokrok.

Tegnap ennek a sornak álltam neki, hogy kiszedjem, mert ősszel jó lenne zöldhagymának elduggatni. Nem minden évben sikerült elduggatni ősszel, de talán majd idén. Szóval nekiálltam a kitermelésnek. Szép nagy bokrok voltak, amelyekben nem volt ritka a 9-10 dughagyma se. Idén a felmagzásnál a virágot hozó szárakat kitörtem, így több energia maradt a hagymafejeknek. Ennek a következtében, bár nem lettek fejes hagymák, de szép, egészséges hagymákat tudtam kiszedni. Majd egy fél vödörrel. Ha sikerült idén elduggatni, akkor az egész családot el tudnám látni zöldhagymával. Már csak a helyet kell előkészíteni neki, valamint nem elfelejteni.

Tehát, a következtetést levonhatjuk, ha kitörjük a magot hozó szárat a hagymának, akkor sokkal szebb hagymáink lesznek. Jövőre is így fogok tenni.

lucerna.jpgTavaly ősszel vetettem lucernát nagy gonddal, ami nem igen akart kikelni az ősz folyamán. Már szinte lemondtam róla, mikor tavasszal megjelentek az első hajtások a földön, amit aztán követett a többi. Annyira, hogy meggondoltam és nem vetem újra. Aztán június elején lekaszáltam először a lucernást, ami igen ritkának tűnt. Most viszont, hogy ismét kihajtott a visszavágott lucerna, elég dúsnak tűnik. Annyira, hogy csak itt-ott van benne kisebb folt, amire valami megoldást kell találni, ha minél jobban ki akarom használni a helyet.

A hely, amely a szomszéd földjén van. Elég ciki, mert mivel nem igen volt, van, lesz időm, ezért a tavalyról ott maradt kukorica szárt és be nem érett babszárat a szomszéd vágta le, pedig megkaptam termesztésre a területet. Szóval mostanig már kétszer-háromszor fűkaszával végig nyírta a területet, amelynek a végében van a lucernásom. Azért akkora területről nem beszélhetünk, mert maximum 8-9 méter széles, és egy kicsivel több hosszú, tehát 100 négyzetméter lehet az egész. De lucernás már nekem.

Szóval már írtam, hogy sikeresen bővül az anyanyúl állományom, ezért minden lehetőséget meg kell ragadnom, hogy a számukra minél több szénát, lucernát el tudjak tenni. Ki tudja mekkora lesz az őszi állomány? Kell a lucernaföldet bővíteni, sőt gondolkodni kell a későbbi terjeszkedésen is, ha esetleg nem fogom lecsökkenteni az anyanyúl állományt 2-3 példányra.

Ezért gondoltam, hogy a tavaly már megkapott földön vetek még lucerna magot. Ennek módja kicsit megváltozott a tavaly őszihez képest. Most nem voltam annyira alapos, annyira sokrétű. Most egyszerűen, az amúgy is elég puha földet kétszer megjártam rotakapával, majd nagyjából elgereblyéztem viszonylag egyenletesre a földet. Mivel elég gazos volt, ezért az összegereblyézett gazokat a rotált föld szélére húztam, amit aztán elszállítottam a gazgyűjtő területre. A sima földre aztán próbáltam a kezemből a magokat egyenletesen szétszórni az egész területen. A mag, amit elszórtam, az egyik barátomé volt, akitől az első nyulakat és most az egész állományát kaptam. Költözés miatt a nyulakat nem vihette magával a panelbe.

A nyulak mellé nem csak egy hatrészes ólat, hanem a tavasszal lekaszált és megszárított lucernáját is megkaptam, ami eléggé megviselt volt. De mivel mindenre szükség van, azért jött hozzám egy jó utánfutónyi száraz lucerna. Azért teljesen tiszta lucernáról nem beszélhetünk, mert sok széna is volt közötte, de a nyulak nem fognak miatta panaszkodni. Amire figyeltem és figyelni kell a szénánál és lucernánál. Nem szabad, hogy vizes, majd ettől penészes legyen. Ezt nem szeretik a nyulak, valamint a többi szárított takarmányt is tönkreteszik. A betegségekről, amit tőle lehet elkapni nem is beszélve.

A lucerna vetésről még annyit, hogy mikor beszórtam maggal, akkor utána a nagy fogtávolságú gereblyémmel óvatosan begereblyéztem az összes magot. Óvatosan kellett, nehogy a magokat a földdel együtt kupacokba tólja, húzzam egybe, mert akkor keletkezhetnek az üres foltok a lucernásban.

A vetés végén még maradt egy pár maréknyi lucerna mag, ezért az őszi vetésben keletkezett nagyobb foltokhoz szórtam belőle. Begereblyézni nem tudtam, mert már a lucerna köze is gazosodott egy kicsit, de akár ki is kelhet. Ilyenkor két probléma miatt nem kel ki a mag. A madarak egyik csemegéje a mag, ezért összecsipkedik. A másik ok, ami miatt nem kelt ki ősszel se egyből a vetet mag, a csapadék hiánya. Ezt majd ha nem esik mostanság, akkor locsolóval nekem kell pótolni. Ez nagyon fontos. A víz az alapja mindennek.

 

takarmany_repa.pngMin már az előző bejegyzésben is írtam, mostanság a tűzoltásos kertészkedés jellemző rám. A múlt héten is ez történt. Láttam, hogy a paradicsom palánták az "üvegházban" szépen virágzik, és kisebb paradicsomok is voltak rajta. De nem ott kellett volna, hanem a helyére kipalántázás után. Ez még nem történt meg. Pedig már elég szép hosszú szárakat növesztettek.

Viszont a paradicsom egy helyre kell, hogy kerüljön a már szépen besűrűsödött takarmányrépával. Most a paradicsom (is) sürgősen szeretett volna költözni, ezért az volt a hétvége projektje. Azt viszont úgy kell kezdeni, hogy a telepítési helyet jól meg kell járni rotával, hogy minél gazmentesebb legyen.

Múlt hét elején meg is jártam ezért, majd hétvégén volt egy kis időm a paradicsomot, majd a takarmányrépát átpalántázni. Két fajta paradicsomom várt az átültetésre: futó fürtös, és a befőző bokros. Mind a kettőt a kert bizonyos helyeiről, ahol tavaly voltak termesztve, szedtem ki tavasszal, ahova a tavalyi paradicsom magból keltek ki. A karózni való paradicsommal kezdtem, ,majd a bokrossal.

A takarmányrépa nem volt ennyire egyszerű, mivel a kerti földbe lett ültetve magról egy sorba. Előtte a hatalmas gaztól kellett megszabadítani. Kiszabadítás után látszódott, hogy igen sűrűn kelt a répa, ezt amúgy is ritkítani kell, ha szeretnék belőle valamit. Mivel idén már mást nem akarok palántázni, valamint a sütőtök nem kelt ki az üvegházban, ezért úgy gondoltam, hogy minden üres helyet répával fogok beültetni, annyit, amennyi palánta csak van.

Hely van bőven, mivel a cékla és zöldség se kelt ki. Idén nagyon hektikusra sikerült a vetés és kelési arány. Ami kikelt, az nagyon kikelt, ami nem, az egyáltalán nem kelt ki. Tehát van hely sajnos.

Szóval ahogyan már írtam, régen, a szüleimnél úgy termesztettük a takarmányrépát, hogy a sorból kiszedett "felesleget" elpalántáztuk üres helyre. Most is ezt fogom tenni. Vagyis már a hétvégén megtettem. Jól belocsoltam a répa tövét, majd egy jó félóra múlva óvatosan kihúztam a felesleget. Egy jó 15 centimétert hagytam a répák között, a többit kiszedtem. Próbáltam a szebbeket bennhagyni, ha úgy jött ki. Mikor már egy jó marokkal kijött, akkor átmentem a paradicsomföld mellé, hogy a répapalántákat elpalántázzam.

Ahogy szoktam tenni, jelölővel kihúztam a sorokat, majd palántázó fával nyomtam a puha földbe lyukakat. Mivel elég nedvesnek tűnt a föld belseje, ezért nem locsoltam be a lyukat, hanem a palántát úgy helyeztem bele, ahogyan a vetés után a sorjában volt. A répa fejét a földbe nyomta egy kis zöld szárral együtt, a többi kint maradt a föld felszíne felett. Majd jól betapicskoltam. Ekkor utána azért locsoló kannával végig jártam és egy kis vizet öntöttem rájuk.

Másnap úgy nézett ki az egész, mint amiből nem lesz semmi. Ennek ellenére a locsolókannával ismét belocsoltam egy kicsit őket. Tegnap este már kezdtek magukhoz térni. Ennek annak is volt köszönhető, hogy előtte levő este a locsoló fejet odatettem és egy fél órás spriccelős, locsolófejes locsolást kapott, aminek köszönhetően nem csak a port nyomta le a föld felszínén a víz, hanem a gyökérhez is lejutott.

Mivel úgy tűnik sikerült a "műtét", amint lesz időm (hehehe) tovább szaporítom az állományt a kert üres soraiba, sőt még a kevésbé dús sorokat is teleültetem, mivel a hétvégén ismét bővült a nyúl állomány 2+1 anyanyúllal. Most már 3 saját és 2 új anyanyúl van, amelyek nemsokára ellenek. Ez mellett van egy nagyobb húsvétra kapott, de megnőtt anyanövendék, amelynek sorsa még ismeretlen, de mivel szép fekete, fehér orral, ezért lehet, hogy valami megoldást keresünk a megtartására.

Szóval kell még takarmányrépa dögivel télire.

ribizli.jpgSajnos, megint csak elszaladt velem a ló, akár tavaly, tavaly előtt. Nem tudom, hogy miért van ez, de tavasz végén, nyár elején nem is a lendület, de valami elfogy. Eddigi kertészkedésem során minden tavasszal volt valami, ami miatt nem volt elegendő időm a kertemre. Kifogás, nem kifogás, de e így van. Valami mindig közbe jön. És akármi közbejön, mindig a kert rovására történik az idő elcsúszás. A kert ráér, nem szalad el...

És talán itt van a gond. A kert nem kap elég időt az életemből, abból a kis szabadidőből, amiből amúgy is kevés van. Ha nem kap, akkor azt a keveset is jól be kell osztani. És itt jön az én problémám. Be kell osztani a keveset, tehát a legfontosabb feladatra kell összpontosítani. És mi a legfontosabb? Hát a betakarítás. Nem lehet a meggyet a fán hagyni, mert elrohad; nem lehet a zöldbabot fent hagyni, mert megöregszik; nem lehet a krumplibogarat a krumplin hagyni, mert megeszi a levelet... És még lehetne sorolni.

Tavaly szintén ez volt, mindig az "aktuális" probléma megoldása volt az első, aztán a következő, következő, következő... Nem arról szól a kertészkedésem, hogy na kapáljuk végig az amúgy se gazos kertet a gaz felbukkanásának megelőzése érdekében. És elérkeztünk a következő gondhoz, vagyis az előzők folyományához. Ha mindig a legfontosabb feladatra tudunk csak koncentrálni, akkor van, ami aztán teljesen elúszik. Nálam ez a gazolás sajnos. Idén is már akkora a gaz a hagymánál (is), hogy már nincs az embernek annyi kedve, hogy leüljön és kigazoljon. Elveszi az ember kedvét a kilátástalan gond. Ilyenkor fáj az ember szíve, hogy látja elgazosodni azt a részt, amit előtte több órában óvott, vigyázott rá.

Na, de nem ezért nyitottam meg ezt a bejegyzést, hogy sírjak, sajnáltassam magamat. Ez csak bevezető volt. Azért, mert tavaly is úgy jártam, ahogy idén is fogok. Beérett a ribizli, de még nem volt kitalálva mi legyen belőle. Tavaly gyorsan, gyorsan készítsünk akkor ribizli bort (amiből még mindig van), de nagy valószínűséggel idén is ez lesz a sorsa. Nem lett sok, de nagy szemű, szép sötét piros, már majdnemhogy vörösbe úszóan. Megkóstoltam, és finom. Idén még a helyén hagyom, de ősszel nagy átültetésekben gondolkodom ribizli ügyben, de ez megint nem ide tartozik.

Szóval elkezdett érni a friss, lédús ribizli. És mivel nem szeretne a család semmit készíteni belőle, és hát nem is igen szeretik, ezért idén is az enyém lesz. Vagyis készülhet a ribizli bor. Az tavalyi is nagyon jól sikerült, bár kicsit édesebb lett, mint szerettem volna, de elég jól fogyott, fogy. Ami biztos, hogy idén nem rakok annyi cukrot bele, mint tavaly, hogy ne legyen annyira édes. Amúgy a készítési és tárolási módszer bevált, megpróbáljuk a tavalyit lemásolni. De ez majd egy másik bejegyzés lesz.

 

kancsobor.jpgA sok kerti munka után vagy közben mindig jól jön pár pohárnyi hideg fröccs. Én is ezt szoktam inni, mert nagyon jól esik melegben. Bár most annyira nincs meleg, mint júniusban szokott ilyenkor, de azért pár pohárkával mindig lehet inni. Hogy legyen mit szódával felhígítani ősszel, télen, de inkább jövőre a tavaszi kertészkedés közben, ahhoz idén, most kell megalapozni az alapanyagot.

Mivel a meggybort már bekevertem, ezért más dolgom nincs, mint naponta párszor, ha lehet reggel is és este is megkevergetem a hordóban forrásban lévő kincset. Nem nagy kaland, mert vagy letekerve a hordó tetejét egy erre a célra rendszeresített felmosó nyéllel párszor megkevergetem az anyagot. Vagy, ha erre lusta vagyok, akkor elegendő a kis méretű hordót párszor körkörösen megbillegtetni, aminek a hatására a hordó tartalma megkeveredik.

Én a borokat, amelyek forrásban vannak, mindig letakarom, ha tekerős teteje van a hordónak, akkor rá is tekerem. Ennek az az oka, hogy ezzel akadályozom meg, hogy a keletkező alkohol elillanjon, valamint csökkenteni akarom a levegővel való kapcsolat mennyiségét. Nem tesz jót, hogy ha folyamatosan tető nélkül forr. De igazából a legfontosabb, amiért nem akarom tetőtlenül hagyni, hogy nem csak én, hanem a bogarak is szeretik a készülő nedűt. És ne fulladjanak nekem bele feleslegesen a jószágok, nem tudni milyen bacikat hordoznak. Bár az alkohol fertőtlenít, de azért ha lehet, ne kelljen erre is figyelni.

Amit a forrásban lévő borról még tudni kell, hogy a forrás során a felszín tetejére feljön a forrás mellékanyaga: hab, gyümölcshéj. Ha ezeket nem törjük össze, nem szabadítjuk ki a levet alatta, akkor a forrás minősége romlik, akár a forrás is alább hagyhat, ami a bor minőségét és eltarthatóságát is befolyásolja. Sőt, a félbemaradt forrás miatt nem lesz finom borunk. Ezért fontos a folyamatos kevergetés. Az összetört "dugó" alatt lévő lének valamennyire kapcsolatba kell kerülni levegővel, mert a forráshoz az is szükséges.

Annyit már elárulhatok, hogy kezd jó illata lenni a készítménynek. Viszont arra mindenkinek figyelni kell, hogy óvatosan kell a szagolgatást végezni, mivel ilyenkor sok gáz keletkezik, amelyek nem annyira egészségesek, akár mérgező gázok is felszabadulhatnak.

Tehát

leveltetuk.jpgItt a kora nyár, és megint előjönnek azok a problémák, amelyek tavaly ilyenkor is jelentkeztek. Minden évben egyre radikálisabban és kiszámíthatatlanul támadnak a levéltetvek. Hogy a hajtások végeit tönkre teszik az még nem lenne annyira gond (bár ez is elég problémás), de a termést, valamint a fa összes levelét összekenik az ürülékükkel. Ez nem csak esztétika ellenes, de nem nagy kedvvel esszük azt a gyümölcsöt, amelyek a levéltetű ennyire összepiszkított. Pedig idén végre nagy alma termés várható, de leginkább azok a fák a állnak a tetvek útjában. Egy merő tetű.

Sokat szoktam sétálni a gyümölcsösbe, és egyre inkább elszomorodok, és egyre kevesebbet megyek a kert legvégére az almafákhoz, mert annyira elszomorít a hatalmas mocsok. Egyik hétvégén az unokatestvéremet kísértem ki, hogy nézze meg a birodalmamat, és hát ő is elhűlve látta a piciny bogarak kártételét. Hiába permetezett apósom (még mindig ő a permetező a családban) több szert is a fára, valamiért nem akarnak a kis élősködök eltűnni. Ekkor állt elő azzal, hogy próbáljam meg az almaecetes csodaszerét, amit nem csak ők, de mások is igen szeretettel és eredményesen használnak ezek ellen.

El is mondta a receptet, ami persze sikeresen el is felejtettem. Mivel ciki lenne újra elkérni az arányokat, ezért gondoltam rákeresek az interneten. Több oldalon is találtam receptet, és általában ugyanazokat az arányokat. A femina.hu oldalon lévő bejegyzést gondoltam, hogy beemelem ide:

"Ecet a rozsdagombára, lisztharmatra, tetűre
Az ecet a legjobb segítség, ha megbetegszik a szobanövényed. Az egyik leggyakoribb kártevő, a pajzstetű ellen például kiváló: az apró élősködők azonnal elpusztulnak, ha hígítatlan ecetbe mártott fülpiszkálóval kened le őket. A művelethez több pálcikát is fel kell használnod, de az ecet biztosan megöli a kártevőket és a petéiket egyaránt.

Az ecet a rozsdagombát, a diplocarponos levélfoltosságot és a lisztharmatot is hatásosan megfékezi. Szórófejes flakonba tölts két liter víz és két evőkanál almaecet keverékéből készített oldatot, és ezzel permetezd be a növényeidet mindennap, amíg teljesen rendbe nem jönnek."

Tehát literenként kell 1 evőkanál almaecet. Szerintem délután meg is próbálom fékezni a gonosztevőket ezzel.

meggy.jpgMinden évben téma nálunk, nálam a meggybor. Annyira bejött nekem, hogy jobban várom, mint a szőlőből készült bort. A meggybor már sikerült legalább.

2015-ben egy nagyon jól sikerült meggybor készítésen voltam túl. Annyira jól sikerült, hogy többen vettek tőlem belőle. Nagy mennyiségben, 60 liter körül tettem el. Annyira sok lett, hogy még a mai napig is van belőle.

Már frissen pár hónap után is finom volt, de most szinte itatja magát. Nagyon jól összeért. Bár magában nem szoktam inni, mert akkor pár pohár és már megárt, ezért fröccsként élvezem az ízét.

Mivel fogyóban van az ellátmány, ezért gondoltam idén majd újra kellene eltenni pár liternyit. Van is miből, mivel idén nagyon szép lett a meggy felhozatal. A korai meggyem annyira sok lett, hogy nem is tudott nagy szemeket kinevelni, valamint a levelek is alig nőttek meg. Szinte minden vastagabb ág teljesen piros volt. A gond csak az lett vele, ami idén az összes gyümölcsnél mutatkozik, hogy eddig 1-2 hét állt rendelkezésre a szüretre, most egy hét sincs, annyira gyorsan beérik és elkezd romolni a fán, bokron.

A korai meggyel is így jártam, hogy mire hétvégén odaértem volna szüretelni, addigra elkezdett rohadni, penészesedni, mert annyira összeértek a szemek. Mivel, már nem volt teljesen egészséges a gyümölcs, ezért ezt a készletet odaadta apósnak pálinkának. A másik korai meggyfán kevesebb gyümölcs volt, és ott szép nagy szemek voltak. Abból el is tettünk pár zacskónyit a fagyasztóba, valamint lett egy tepsi meggyes pite.

Ha azt mondtam, hogy a második fán szép volt a termés, akkor nincs rá szó, hogy milyenek lettek a hólyag meggyfáimon a gyümölcs. Nagy szemű, szinte lilás árnyalatú, nagyon édes és fanyar egyben. Ez mellett elég sok is van rajtuk. A hétvégén még nem volt rá érkezésem, és úgy láttam pár napot még fent lehetnek, de tegnap már neki kellett állni szedni, mert elkezdett potyogni. Szedtünk is pár vödörrel, amiből el lett téve még fagyasztóba, valamint lett annyi mennyiség, hogy meggybort is készítsek belőle.

Tegnap a meggybor projektnek neki is álltam. Apumnak van (volt) egy 30-35 literes kis hordója, amit sikerült megmentenem magamnak. Ebbe gondoltam, hogy bekeverek egy adag meggybort. A bevált receptemet (1 kiló meggyhez 1 kiló cukor és 3 liter víz) alkalmazva egy jó 20-25 liternyi bort el tudok tenni. Egy jó vödörnyi (5-6 kiló) meggyet bele is borítottam, mivel se időm, se kedvem nem volt kimagozni. Pedig úgy lenne a tökéletes. Ehelyett átmentem apóshoz a festékkeverőjéért, majd fúróba téve párszor jól megkevertem az anyagot. Ebbe tettem ugyanennyi cukrot, valamint 15-16 liter vizet. Lehet, hogy egy kis vizet még teszek hozzá, hogy ne legyen annyira erős.

A maradékot, ami körülbelül 4 vödörnyi volt, szépen egy 120 literes hordóba tettem, majd a keverőszárral jól összetörtem. Kíváncsiságból beleszagoltam a hordóba, és egy nagyon finom gyümölcsillat fogadott. Annyira, hogy jövőre erre fogok ráállni, készítek meggy innivalót. Igaz nem eltevésre, hanem csak friss "facsarásnyira". Mint a narancsos reklámban, ahol az apuka kimegy a műhelybe vegyvédelmi szerkóban narancsot facsarni. Én is ezt kipróbálom jövőre. Idén nem, mert az idei "pluszt" már apósnak ígértem. Eddig már átvittünk kb. 20 liter korai és most vagy másik 20-25 liternyi van a garázsban.

Még van 1,5 fányi meggy a fákon, lesz mit szedni. Viszont iparkodni kell, mert tegnap már találtam pár rothadó példányt. A mostani esős éjszakákat, forró nappalokat nem annyira komálják, gyorsabban érnek és rothadásnak is előbb ráállnak. Majd jelentkezek, hogy a meggybor hogy sikerült. Bár ha nem viszem valami hűvösebb helyre, mondjuk após pincéjébe, akkor meg fog buggyanni, mert nagyon meleg van még a garázsomban is.

rebarbara.jpgNyár erősen előrébb jött. Itt vagyunk május végén, június elején, és már akkora forróság van, mintha július vége lenne. Ennek megfelelően a kertben szinte folyamatosan megy a locsoló. Ha megy a locsoló, akkor a gaz is nő folyamatosan. Ha nő a gaz, akkor kellene gazolni is rendszeresen. Na ez a dolog nem megy mostanság. Túl elfoglalt vagyok ahhoz. Hétvégén is a meggyfáról szedtem a meggy pálinkát.

Ennek ellenére a kertben a kezdeti rossz kelésektől eltekintve, elég jól fejlődnek a növények. Annyira, hogy már palántázni kellene pár olyan növényt, amelyet szabad földbe vetettem. Ilyen a rebarbara is, amelyet egyszer az egyik sor égébe vetettem, hogy majd lesz belőle palánta, míg másik két helyre is elszórtam pár magot, hogy majd ott jó helyen lesz, ha kikel. Nos, a palántás résznél pár mag kikelt, méghozzá annyira, hogy a hétvégi gazolásom alkalmával kikerült a gazok takarásából. Szép fejlett palánták is vannak közöttük. Ezért szükséges lenne a megfelelő helyet megtalálni nekik.

Rá is kerestem a rebarbara palántázására az interneten, hogy mit kell róla tudni, mikor kell átültetni, esetleg majd csak következő tavasszal, esetleg van valami tanács, amire figyelni kell. Találtam egy nagyon jó és hasznos leírást a http://kertvarazsmagazin.hu oldalon erről és még egy kicsit többről is:

"Rebarbara termesztése kiskertben!

A rebarbara (Rheum rhabarbarum) nem csak egy hatalmasra megnövő kerti dísznövény, de egy nagyon finom konyhai csemege is.

A rebarbara a libatop félék családjába tartozó évelő növény, amely ehető is. Tőlevelei nagyok, levelei ép szélűek és hullámosak. A levélnyelek 30-40 cm hosszúak, de egyes fajták még ennél nagyobbra is nőhetnek, magassága elérheti az egy –másfél métert is. Virága bogas fürt, a virágok színe sárgásfehér, amelyekből nyár végén kifejlődnek a magok. A magok a vetéstől számítva 10-14 nap alatt kicsíráznak és akár 2 évig is megtartják csírázó képességüket.

Őshazája Szibériától egészen Palesztináig húzódik, de ma már egész Európában közismert és kedvelt növény lett főleg Amerikában és Angliában használják fel előszeretettel az ételeknél.

Számtalan fajta van, ebből az egyik a zöldség rebarbara, amelyet gyógynövényként is felhasználnak. Ezt a növényt zöldségként először Angliában kezdték el termeszteni, a XVIII. század közepén. Hazánkban régen vidéken sok kertben volt megtalálható a rebarbara ma pedig ismét egyre többen fedezik fel a növény csodás aromáját és íz világát.

Étkezési célokra a növény föld feletti része alkalmas, a levélnyélből kiváló kompot, sütemény vagy főzelék készíthető. A rebarbarában számtalan hasznos vitamin és ásványi anyag található többe között magas a foszfor, a vas, és a magnézium tartalma is.

Mivel hidegtűrő növény, már korán kiültethetjük a kertbe a palántákat, de nyáron jól viseli a meleget is.

A virágzáshoz és magképzéshez szükséges a sok fény ám, ha mint zöldségnövényt termesztjük a közepes fénynél is szépen fejlődik a kert félárnyékos részében. A hatalmas levelek nagyon sok vizet párologtatnak, így nyáron fontos az állandó és rendszeres öntözés, de a pangó vízre érzékeny. Ültetés előtt érdemes a talajt jó alaposan megtrágyázni, mert a fejlődéshez szüksége van foszforral s sok nitrogénre.

A magokat már február végén, március elején vethetjük védett helyen pohárba vagy cserépbe majd a kifejlett palántákat április végén, május elején ültessük ki a szabadba.

Az így elültetett palánták legtöbbször csak a harmadik évben érik el azt az íz hatást, amit a konyhában is élvezhetünk. Ültetésnél a palánták között hagyjunk legalább 1-1,5 méteres sor és tőtávolságot, hiszen hatalmas mérete miatt elnyomnák egymást a növények.

Nyáron rendszeres gyomláljuk és kapáljuk a talajt a növény körül, sőt ha kitörjük a virágszárakat még finomabb és ízletesebb levélnyelet szedhetünk a növényről. Az első évben érdemes hagyni, megerősödni a tövet, így csak a második vagy a harmadik évtől szedhetjük a leveleket. A levélnyelet nem késsel, hanem kézzel érdemes kitörni egészen a tő legalján.

Egy szedéskor három-négy levélnyélnél többet ne szedjünk egyszerre, mert akkor nagyon meggyengítjük a tövet. Mindig az alsó leveleket szedjük, szedésre a legjobb a hajnali vagy kora reggeli órák. Hetente maximum kétszer szedjünk levelet, a 20 cm körüli levélnyél a legízletesebb."

Na, akkor amit le kell vonnom ebből az írásból. Oda, ahova szerettem volna ültetni, nem lesz megfelelő, mivel annak szélessége összesen 20cm, vagyis szépen ki fog lógni. Nem szükséges neki a teljes napos hely, vagyis félárnyékos, árnyékos helyre is mehet, tehát esetleg valamelyik gyümölcsfa alatt is jól fogja érezni magát. Lehet, hogy akkor az egyik almafa alá beültetem, vagy talán két almafa alatt is jó helye lenne, és elég nagy.

szunyog.jpgMivel mi nem lakunk messze a Dunától és konkrétan a Duna vízgyűjtő területén élünk, ezért nagyon sok vizes és pangó vizes terület van körülöttünk. Ez a hely az egyik legideálisabb élőhely a szúnyogoknak. Ez miatt felénk nagyon fontos szerepe van a szúnyogok elleni védekezésnek. Gyakran meg szoktak miket szórni szúnyog irtó szerekkel, amelyek, ha megfelelő időpontban támadnak, akkor egész nyáron nyugodtan mászkálhatunk éjjel-nappal az udvaron, nem találkozunk a vérszívó bogárral. Viszont, ha nem sikerül a felnövő generációt kiirtani, akkor jaj nekünk. Mivel sok a szaporodásukhoz szükséges víz felénk, így végeláthatatlan a szúnyog katonák hada.

Idén már láttuk és hallottuk mind a légi, mind a földi szúnyogirtó masinákat. De eddig nem nagy sikerrel. Viszont idéntől kiemelt jelentősége van a szúnyogok gyérítésének, mivel tavaly elkezdtünk nyuszikat tartani, amiknek az egyik legnagyobb ellensége a szúnyog, mivel olyan betegséget terjeszt a vérén keresztül, amelytől betaknyosodnak és nagy valószínűséggel el is hullanak. A locsolási módszeremmel és a pangó víz kiöntésével tudom kicsit csökkenteni a szúnyogok hadát, de így is van elég.

Egyik nap, mikor éppen a nyulak etetésénél egy vödörnyi szúnyog rajzott az ólak körül, akkor megijedtem. A szúnyogok által terjesztett betegség ellen van több oltóanyag. Tavaly, mikor a anyanyuszit kaptam, akkor úgy kaptam, hogy be volt már oltva, ezért nem kellett még nekem ezzel foglalkozni. Viszont idén már az én állományomat is be kellene oltani. Akitől kaptam a nyuszikat, az abba hagyta a szuszizást, így nem kell neki annyira az oltó anyag. Viszont a törvények megváltozása miatt, nem lehet annyira egyszerűen beszerezni az ellenszert, mint eddig lehetett. Már több vonalat is megpróbáltunk, de semmi esély. Egy megoldás lenne, ha kihívnám az állatorvost, aki jó sok pénzért beoltaná a nyuszikat. Viszont én sokallom az érte fizetendő összeget.

Tegnap viszont eszembe jutott, hogy mennyi sok dologra van a növény világban megoldás. Betegségekre, elégtelenségekre, fogyókúrára, vitamin pótlásra, vagy akár vakond riasztásra. Szóval, lehet, hogy van valami jó növényi megoldás, hogy ha nem is tudom irtani velük a szúnyogokat, de azért talán el tudom riasztani a nyúl ólaktól. Ezért arra jutottam, hogy egy kicsit rákeresek, hogy mit lehet találni. Rákerestem az interneten és a blikkruzs.blikk.hu oldalon találtam is pár növényt, ami reményekkel kecsegtethet:

"Top 5 növény, ami elriasztja a szúnyogokat

Tavasz van, megjelentek az első vérszívó szúnyogok, és ahogy közeledünk a nyár felé, egyre többen lesznek. Íme, 5 növény, amit most kell elültetned ahhoz, hogy nyáron segíthessen távol tartani a szúnyogokat.

Nincs kellemesebb a szabadban töltött nyári estéknél. Bár, a táplálékra leső szúnyogok alaposan meg tudják keseríteni a teraszon vagy a kertben töltendő kellemes órákat. Nem kell a lakása menekülnöd előlük, ha olyan növényekkel veszed körbe magad, melyek távol tartják tőled a szúnyogokat. Íme, az 5 leghatásosabb szúnyogűző növény. Most ültesd el őket a teraszon lévő virágládába, cserépbe, hogy nyáron nagy hasznát vehesd.

Citromfű

Kül- és beltéren egyaránt hasznát veheted. A citrom illatú és ízű leveléről kapta a nevét. A lehető legjobb választás a vérszívók ellen. Könnyen szaporítható, nem igényel különleges ellátást, nagyra nő akár a napon, akár félárnyékos helyen. Mutatós, kellemes illatú növény – kivéve a szúnyogok számára. Messzire elkerülik.

Citronella

A citronella (Cymbopogon nardus) hosszú, évelő, szabadföldi növény. Megjelenése a póréhagymához hasonlít. Sokan összekeverik a citromfűvel, mivel a Citronella angol neve lemongrass. A Citronella remekül működik a virágágyások között, vagy cserépbe ültetve. Távol tartja a szúnyogokat.

Marigold

Ezek a szép virágok is hasznosak a szúnyog ellen. Ha elvirágzott, a kis fekete magját szedjük össze és tartsuk egy tálkába, amíg eljön a következő ültetési szezon. A Marigold nem közvetlenül taszítja a szúnyogokat, le kell szedni néhány friss levelét, és a kertben az ülőhely mellett elégetni. A benne lévő olaj az, ami elkergeti a szúnyogokat.

Menta

Ki tudja, mi az oka, de a szúnyogok nem szeretik a menta friss illatát. Nagyon szívős növény, egyaránt gyorsan nő a földben és a cserépben. Ha támadnak a szúnyogok, fogj néhány mentalevelet és dörzsöld a bőrödbe, garantáltan távol tartja tőled a vérszívókat.

Rozmaring

Ez a gyógynövény csodás társ a főzésnél-sütésnél, de azt kevesen tudják, egyben kiváló szúnyogriasztó is. A rozmaring szereti a napot, de nem igényel sok vizet. Szerencsés esetben túléli a telet és nem kell újat ültetned."

Ezzel kapcsolatosan annyi észrevételem lenne, hogy talán a menta nem annyira jó, mert 1,5 méterre az ól sarkától, ott van a régi menta telep maradványa, ahol még most is fel-feltör a menta. Mégis sok szúnyog van a környéken. Azért egy próbát megér, hogy cserépbe ültetek citromfüvet és mentát. Ez a kettő növény elég jól elszaporodott az első kertemben, szinte kiirthatatlan. Úgy is most benne vagyok nagyon a balkonok, edények beültetésében. Hogy még egy-két edényt teleültetek, az már nem téma.