A hétvégén nagyon kellemes idő volt, ami ilyentájt, január közepén nem igen jellemző. Tíz fok feletti hőmérséklet volt kint napközben, ami arra sarkalt, hogy az ősz folyamán elhanyagolt virágoskertet kicsit rendbe tegyem. Ennek meg is lett az eredménye. Kezdetben a házunk előtti virágoskertet vettem kezelés alá. Van egy 4 éves ecetfánk, amelynek a koronája már ki van teljesen alakítva, aminek köszönhetően tavaly nagyon sok és szép virággal gazdagította udvarunkat. Tudni kell, hogy az ecetfa igen sok sarjat nevel, aminek a kiszedése, igen csak fárasztó. A tavalyi sarjakat most először ritkítottam, és hát volt amelyik 2 méter hosszúra is megnőtt. Ennek hatására a gyökérzete is elég erős volt, hogy esetleg kézzel kiszedjem. Sőt, ennek sok esélye nem lett volna, mert a nagy esetfa fő gyökérzetéről nőttek a sarjak, amely eleve 4 évesek, tehát nagyon erősek, és sok hajszál gyökérrel kapaszkodik a talajba. Az ecetfa másik átka, hogy a gyökérzete szépen a talaj felső részébe van, ami miatt sok helyen elő-előbukkan és hát se a füvet nem lehet ott nyírni rendesen, se nem lehet oda ültetni mást probléma mentesen. Vagy csak igen nehezen. A sarjak kiszedése mellett még kicsit össze is gereblyéztem körülötte, mert a tavalyi levelek már majdnem mind komposztálódtak, de a levelek kis szárai nem igen akarnak felszívódni.

Ez mellett a virágoskertben lévő virágos bokrok oldalhajtásait is megritkítottam, valamint az elszáradt liliom leveleket is leszedtem az éppen kibújó új levelek fölül. Van egy szép rózsaszínű tölcséres virág is még elől, amelynek a tavalyi, elszáradt szárait is le kellett vágni, hogy az új hajtásoknak legyen helye. Az interneten rákerestem és talán óriás virágú mocsári hibiszkusz ez a virág. Legalább is az emlékeim szerint olyan virága van, mint a képeken láttam. Olyan 1,5-1,7 méter magasra nő, és évelő növény, amely a nyár vége felé kezd virágozni, egészen az ősz közepéig. A földben maradt gyökerekből nő újra, de csak igen későn, május vége felé bújnak elő a friss hajtások.

Szóval az első kert rendbe tétele után a házunk háta mögött található trombitafolyondár lugast vágtam vissza, mert annyira megerősödött tavaly a lugason, hogy szépen eldőlt, és csak nehezen lehetett visszaállítani a lugast. Az összes levágott ágat, hajtást összekötöttem kévébe, ugyanúgy mint a hibiszkusz elszáradt szárait. Abból a célból, hogy majd, ha teljesen kiszáradnak, akkor mennek a kemencébe gyújtósnak. Minden éghető szárat el szoktam tenni, hogy majd az udvarunkban lévő kemencében elégetjük.

Az első udvarunkban, ahol a házunk, garázsunk van, még számos gyümölcsfa, bokor, virág, virágágyás, díszfa el van ültetve, ki van alakítva. Minden talp alatti helyett ki szoktam használni. A kerítés tövébe például egynyári virágokat szoktam ültetni, amely elszáradása után a fejeket össze szoktam szedni, hogy következő évben az azokban lévő magokat ismételten elvetem. Ezt már az ősz folyamán megtettem, de a szárak még mindig ott rondították az összhangot az udvar végében. Most ezeket is eltávolítottam.

Mikor a telket megkaptuk, akkor az egy idős néni, a feleségem nagymamájának a bokros, virágos kertje volt, ahol rengeteg virág, bokor megfért egymás mellett. Ezek között volt például krizantém is, amely az építkezés során egy kis tő formájában a birtokomba került, mikor a kertet átrendeztük, a ház alapot ástuk. Ekkor ezeket elültettem az udvar egy nyugodtabb, kevésbé látogatott részébe, ahol nagy csodálkozásomra megmaradt, sőt szép fehér virágokat növesztet, Egy az egy tő, ma már több bokornyira nőt, mivel minden átültetéskor az adott bokrot szétültettek több részbe. Én most már nem csak ez az egy fajta krizantém van a birtokomban, hanem vagy 6-7 fajta. Nagyon megszerettem ezt a fajta virágot, annak ellenére, hogy gyerekkoromban igencsak nem volt kedvenc virágom az erős illata miatt, Ma pedig annyira bejön, valószínűleg a gyerekkori emlékek miatt, hogy amerre járok ismerősöknél, és létok új példányt, akkor haza szoktam hozni 1-1 tövet. A házunk és a garázsunk között van egy ágyás közvetlenül a ház tövénél, amelyben ezek a krizantémok élnek az általam szaporított rózsákkal együtt. Egész eddig nem volt szívem a krizantémokat visszavágni, mert még mindig virágozgattak az enyhe időjárás miatt. Viszont most már ideje az új hajtásoknak utat engedni, ezért a tavalyi szárakat visszavágtam a friss hajtások magasságáig. Ekkor ellenőriztem a tavaly elduggatott rózsák állapotát. Egy ilyen rózsácskát lehet látni a lenti képen. Először a jó kis befőttes üveggel, amely alatt volt eddig és még tovább, mióta a dugványt ledugtam a földbe. Majd a befőttes üveg nélkül is van egy képen.

Kizantém, rózsa dugvány üveg alatt.jpgRózsa dugvány.jpgNyár vége felé már szép hosszúak a krizantémok szárai, amelyek igen jó árnyékot adnak ahhoz, hogy a rózsa dugványok meggyökeresedjenek. Erre példa a fenti kép. Majd május környékén fogom az üveget levenni róla, mert addigra jól meg fog erősödni. Addig csak locsolgatom, hogy nedves maradjon a földje.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.