Ezt a pillanatot vártam már hetek óta. Végre legyen egy kis időm, kapjak rá engedélyt, és mehessek a kertbe veteményezni, vagy legalább is előkészíteni a veteményezést. Húsvét környékén több nap volt most egyben, jó idő volt, engedélyt is kaptam. Gyerünk a kertbe...

Hát egyelőre ennyit a nagy lelkesedésből, lendületből. Megint csak az fogad, fogadott, ami minden tavasszal ilyen tájékon. Gazos, kemény kert, amely már nem annyira sáros, de annál jobban megkeményedett a teteje a földnek. Eddig is láttam, mivel a metszéssel végeztem, de reménykedtem, hátha egy kerti kis manó megsajnál és egyik éjszaka felássa nekem a kertet. Hát nem nagyon sajnálgatnak meg engem...

Minden év elején azzal kell szembesülnöm, hogy már megint tavasszal iszom meg az őszi trógerkodásomat, vagyis azt, hogy nem ástam, rotáltam fel a kertet. Sőt, le se takarítottam rendesen. Itt-ott egy-egy karalábé, karó, amelyhez egy-egy elszáradt paradicsom szár van hozzákötve. Egyre jobban beszivárgó tarack levelek jönnek elő a kert szélein. Pár helyen a földben felejtődött pár hagyma kihajtott. Csak a minden évben kellemes meglepetésként számon tartott saláták fodrozódása lelkesít. Nos, ebbe a kertbe szabadultam ki múlt hét vége felé. A híres nagy kerti munkákra ugró kedv kicsit lelombozódott. Ilyenkor szoktam megállni, kicsit megnézni a szomszédok kertjét, amelyeket traktorral felszántottak. Ekkor még jobban elszomorodok. Eddig miden évben (első évet leszámítva), rotakapával "ástam" fel a kertet. Ez sajnos, nem éppen a legjobb megoldás. A kapát is tönkre teszi a kemény föl, engem is szétráz, valamint a földnek se a legjobb, hogy csak a föld felső 10-15 centijét forgatom. Gondoltam egy merészet és eldöntöttem felásom a kertet ásóval.

Ilyenkor mit csinál a lelkes ásni vágyó ember, rohan befelé a garázsba, hogy a közeljövőben együtt dolgozó barátját megkeresse. Én is "futottam" a garázsba, hogy az ásómat megkeressem, bár idén már többször használtam, így annyira nem újkeletű a találkozás. Persze nem ott volt, ahol vártam, hanem egy kicsit bujócskázni van kedve, így 10 perc keresgélés után megtaláltam azon a helyen, ahol a legutóbb használtam. Kint a kertben a málnák körül. Vállamra emeltem és mentem vissza a kert azon részére, ahol tervezem a veteményest kialakítani.

Minden évben előre meg szoktam tervezni, hogy mit hova fogok vetni, minek hol lenne a legjobb helye. Figyelve arra, hogy minden évben máshova kerüljenek a zöldségek. Sőt, idén egy kicsit több mindent elhatároztam. A kertet, mármint a veteményes kertet kér részre osztottam. Egyik oldalon fogok veteményezni, míg a másik oldalt be fogom telepíteni szőlővel és átültettem a gyümölcs bokrokat, gyümölcsöket is ide. Így csak a kert egyik felét kell felásni, ami még mindig elég nagynak tűnik, legalább is egy ásóval a kezemben.

A veteményes oldalon azért maradt pár gyümölcs: egy sor málna a kert szélén, valamint a két cseresznyefa vonalában a ribiszke bokrok. Ezek talán nem fognak zavarni a kertészkedésben, így maradtak, bár ősszel gondolkodom, hogy talán azokat is át kellene telepíteni. Szóval ezek a gyümölcs sorok felosztják a kert veteményezős oldalát három részre. A középső rész tűnt a legtisztábbnak, a legkevesebb probléma ott van. Ezért annak ugrottam neki. Nem volt valami nagy taktika az ásás terén, mivel úgy gondoltam, hogy majd úgy is a rotakapával átjárom a földet ásás után, ezzel megkönnyítem a föld elgereblyézését. Gyerekkoromban, mikor apáméknak nem volt rotakapája, akkor mindig ásóval családi vállalkozásban általában ősszel felástuk a konyhakertjüket. Akkor nem tűnt akkora kalandnak, így belevetettem nagy lendülettel magamat a saját kertemnek.

Már a kezdés se volt valami felemelő, mert ugye az első sorral kell megkezdeni az ásást, ami a legnehezebb. A következő sorokat az előtte lévő sorra kell felforgatni, az már csak könnyebb. Mivel rotával szoktam "ásni" ezért annyira nem is vettem észre, amit az ásás során már az elején szembe tűnt. Tele van a föld gyökérrel. Ennek most hétvégén tudtam meg az okát, aminek sajnos, megint csak a tudatlanságom a hibás. Ha ültetünk egy fát, bokrot, szőlőt,... akkor csak az első évben szabad locsolni, mert ha továbbra is locsoljuk őket, akkor a gyökereik nem lefelé az alsóbb rétegek fel megy vizet keresni, hanem arra megy, amerre vizet talál. Nos, én egész évben locsolom a kertet, így a kertben a föld felsőbb rétegeiben is talál elegendő csapadékot, így nem lefelé mennek a gyökerek (legalább is a vékony gyökerek), hanem a talaj felszíne alatt közvetlen. Leginkább a fák környékén sok a gyökér, és ott vannak nagyobbak is, amelyeken a rota átugrott, míg az ásó sikított találkozásukkor.

Vissza az ásáshoz... Mivel rotálni fogok utána, ezért nem a jól bevált kicsit fogj, tovább jutsz módszert alkalmaztam, hanem tíz centi körüli vastag földeket forgattam. Nem kellett sok és csurom víz lett a pólóm, ami a nem éppen nyári forróságban nem esett jól a pulcsi alatt. Sőt, a derekam is hamar elviselhetetlen fájdalommal jelezte, nem vagyok teljesen felkészülve erre a feladatra, valamint nem biztos, hogy a megfelelő módszerrel ásók. Első nap egy jó 14-15 négyzetméternyi területet ástam fel, de a hátam teljesen kikészült. Mindenhol fájt, még ott is, ahol eddig nem is tudtam, hogy vannak fájdalomra fogékony testrészeim.

Másnap "újult erővel" megint belevetettem magamat az ásó emelgetésébe. Kicsit tanulva az előző napi tapasztalatból, nem annyira lendületből, hanem ésszel próbáltam megoldani az előttem lévő métereket. Hogy ne izzadjam tele a pólómat ismét, 2-3 sor ásás után elmentem mást csinálni. Sajnos, van még mit tenni a kertben. Hol gilisztákat szedtem és vittem a díszpontyainknak, hol a lemetszett ágakat szedtem, hogy telepítettem még pár tő epret, hogy megnéztem az odúkat, hol a kinyíló gyümölcsfák virágait néztem, fényképezgettem. Szóval, amolyan ráérős tempóval ástam. Hát nagyon nem is tudtam, mert mint mondtam nagyon fájt a hátam. Valószínűleg az előző nap ásásától izomláz alakult ki minden elérhető izomrostomban a hátamon.

Három nap alatt sikerült megfelelően haladni, hogy a 6x5-ös parcellát sikeresen felástam, sőt az utolsó nap még egy fél órás rotálással sikerült veteményezésre "kész" állapotba hozni. Mivel húsvét hétfőn lett volna egy kis időm kertezni, ezért arra a napra terveztem a nagy veteményezést, de mivel unokatesómnak ígértem az egyik díszbokorból gyökeres mintát, ezért a veteményezést elhalasztva (egyelőre), nekiestem egy bokor kiásához. A feladatot nehezítette, hogy a bokor közepén egy 3-4 éves lilaakác állt, aminek hatalmas gyökerei lettek ez alatt a pár év alatt is. A rendelkezésemre álló idő el is ment erre, de legalább egy egész bokrot tudtam unokatesómnak vinni. Díjazta is.

Viszont a bokor maradványainak eltakarítás közben találtam a bokorból kiesett kis hajtást, aminek volt gyökere. Nos, ha már túlélte a kitelepítést, és a többiekhez se ragaszkodott, akkor úgy gondoltam miért ne ültessem el, végül is nincs még ilyen bokor nálam, bár alap esetben nem is akartam. Vagyis pontosítanék, mert van, csak más fajta. Egyik évben a lovarda udvarán találtam egy bokrot, aminek rózsaszínű virága volt és fehér levegős bogyókat nevelt a virágokból. Ilyen bokor volt anno a nagymamám udvarán, de fehér virággal, és minden nyáron ezeket a fehér levegős bogyókat durrogtattuk szét a mamáék járdáján. Nos, ilyen fehér színű virággal indulva nevel fehér bogyókat az a bokor, amit kiszedtem. Így most már két ilyen bokrom lesz, annyi különbséggel, hogy az egyik fehér, a másik rózsaszínű.

Mint mondtam az unokatesóm örült a bokornak, mert neki is hiányzott ez a bokor. Neki nem csak azért, mert a közös nagymamánknál volt ilyen, hanem a szüleinél is volt ilyen az első udvarban, és hiányzott neki. Hálája jeléül, kaptam tőle szőlő vesszőket, amiket már régebben leszedett nekem, és már rügyezett is. Két fajtát szedett: biankát és csabagyöngyét (vagy zala gyöngyét). Majd meg kell kérdeznem, mert mindig ez van, hogy kérek valamit, megmondják melyik-melyik, aztán ahogy leültetem már el is felejtem.

Szóval mivel húsvét hétfőn nem sikerült, így kedden munka után kaptam kis időt, hogy megkezdjem a 2016-os veteményezést. Persze az első dolog az volt, hogy átnéztem milyen magok vannak a magos hűtőmben. Kiválasztottam a márciusi és áprilisi vetésű magokat, valamint a vetéshez szükséges szerszámokat is a hónom alá csaptam és elindultam a felrotált terület felé. Ilyenkor mindig az első a gereblyézés. A gereblyézés az egyik leggyűlöltebb dolog, ami a kertészkedésben megtalálható. Mivel a rotálás nem érte el a kellő hatásfokot, így maradt pár nagy hant, amik közül jó párat össze tudtam gereblyével törni, de így is maradt elég. Sőt, a gereblyézés során előkerült fűcsomók, gazok is eléggé hátráltatták az előkészületeket. De azért csak végeztem.

Ezután a sok mag közül a borsót vettem elő. Eldöntöttem, hogy idén a lehető legtöbb borsót vetem, mert mikor feltépem, akkor utána a helyére még mehet bab, palánta... Szóval vettem két fajta borsót, az egyikből egy kilót, míg a másikból fél kilót csak. A kilóst kinyitottam és nyolc sorba bele is szórtam, de úgy, hogy közben az utolsó 4 sornál már eléggé csöpörgött, néha szinte már esett az eső. Jól átáztam, de nem akartam abbahagyni, amíg nem kerül földbe a mag.

Persze mikor mentem befelé, és elégedetten tekintettem vissza a már szinte sötét kert felé, akkor jutott eszembe pár fontos dolog, amit elfelejtettem. Ami az alap kertészkedés fontos része. Legalább is a talaj előkészítésnek biztosan. Egyik a trágyázás. Van a garázsban már lassan vagy 10 éves műtrágya, amit idén ki akartam, akarok szórni a földre, valamint egész évben gyűjtött komposzt alján is ott van a drága szerves trágya. Ezeket ki kellett volna szórni, és ásás előtt, vagy közben a földbe kellett volna forgatni. Akár a műtrágyát a gereblyézés előtt is beleszórhattam volna. De elmaradt. A másik nagy hibám, amit elfelejtettem a lótetűk elleni védelem. Mikor a kertet megkaptuk, akkor a szántás előtt szórtak a kertbe disznótrágyát, ami tele volt lótetűvel. Ez a fránya állat szépen minden évben végig szokta járni a vetést, közben a vakond pedig üldözve kiforgatta a kikelt zöldséget. Ellene és egyéb parazita ellen szoktunk vegyszert szórni a földre, amit szintén be szoktunk keverni, forgatni, gereblyézni a földbe. Volt, amikor a kihúzott sorba szórtam csak, így célirányosan a zöldség sort védtem csak. Nos, ez is elmaradt. Majd a következő ásás alkalmával ezekre figyelek.

Tegnap tudtam folytatni a vetést, mert megint kaptam délután kevés időt. A másik csomag borsót is elvetettem. Összesen 12 sor borsó, ez másfélszer több, mint a tavalyi. Közben este gondolkodtam. Minden évben vannak gondjaim a madarakkal, mert szeretik a borsót kifürödni, majd kienni. Már próbálkoztam pár dologgal: ágakkal, madárijesztővel, de nem jutottam nagy eredményre. Idén ki szeretnék majd próbálni egy más módszert. Méghozzá fóliával fogom letakarni. Ezzel nem csak a madarak ellen fogom megvédeni a magokat, hanem a földet is fogom melegíteni, így gyorsabban fognak kikelni, és megerősödni a magok. Azért van pár dolog, amire szerintem figyelni kell. Először is a fólia alatt a meleg naptól gyorsabban szárad föld, tehát a locsolást majd meg kell oldani, ha nem kelnek ki időben a magok. Másodszor a sorokat botokkal (dísznád darabokkal) szoktam megjelölni, hogy a tolizás során tudjam merre vannak a sorok. Ha fóliát rakok rá erre, akkor vagy eldönti a botokat, vagy azok kiszúrják a fóliát. Harmadszor, ha letakarom fóliával a földet, akkor nem lesz hely a magokból kikelt zöldnek felfelé nőni, ezért elfeküdve kelhet ki a borsó. Bár utóbbi esetleg nem annyira gond, és nem is biztos. Viszont még van egy nagy előnye a fóliának. A kutyáink nincsenek megkötve, és szabadon kószálhatnak a környéken. Nos, ezt meg is teszik. Szépen látszódnak a kitaposott utak a kertben. Az egyik út pont a most vetet borsó földjén keresztül ment. Ha fóliát rakok a földre, akkor lehet, hogy a kutyák nem fognak arra járni, így nem fogják se a borsót kitaposni, se a földet letaposni. Szóval lesz fólia.

Szóval a borsó elvetése után még volt egy kis rész, amit ki kellett gereblyézni, és utána jöhetett az ötletelés, hogy a maradék felásott földbe mi kerüljön. Volt zöldbab, hagyma mag két fajta, saláta, retek. Ezen kívül eszembe jutott, hogy van dughagyma, valamint lehetőségként felmerült a krumpli is. Minél előbb elvetek pár szem krumplit, annál előbb lesz újkrumpli. A krumplit végül elvetettem, vagyis nem vetetem, hanem egy másik helyre gondoltam ki. Majd jövőre fogom erre a helyre vetni. A dughagymáknál voltak tavalyról megmaradt apró hagymák, valamint boltban vett lila dughagyma. A tavalyiak közül volt, amelyik annyikra kihajtott, hogy 15-20 centis volt a szára már.

A zöldbabbal akartam kezdeni, de eszembe jutott, hogy nem áztattam be. Már egy jól bevált módszer a babok vetésénél, hogy vetés előtt pár órával vízbe teszem, így sokkal nagyobb arányba és sokkal gyorsabban kelnek ki. A babokat kétféle módszerrel szoktam vetni. Vagy sorba, akár a borsót, vagy bokorba (20-25 centinkén 2-3-4-5 szem). Most a bokrosat választottam és mivel egy sornál többe nem akartam zöldbabot vetni, ezért minden "bokorba" 5-6 szemet tettem. Én azt vettem észre, hogy ha bokronként 2-3 szem babot teszek, és az ki is kel, akkor az a legoptimálisabb. A borsót és a babot is úgy szoktam vetni, hogy sorjelölővel kihúzom a sorokat (kicsit nagyobb távolságra, mint a tolikapám szélessége), egy kis hegyes kapával 3-4 centi mély sorokat húzok a sorok mentén. A sorokba beleszúrom a sorokat jelölő botokat, és a sorokba beleszórom, teszem a magokat. Ezután lábbal ráhúzom a földet, majd visszaúton még kicsit, hangsúlyozom csak kicsit meg is taposom. Emlékszem szüleim le is hengerelték egy kisebb kézi hengerrel. Volt, van, mikor a kihúzott sorokba, főleg nyáron, amikor szárazabb a föld, a kihúzott sorokba öntözőkannával vizet is szoktam önteni, hogy a magok ki ne száradjanak. De ilyenkor tavasszal elegendő nedvesség van a földben, nem kell plusz vizet adni neki.

Szóval a zöldbab után nekiestem és a tavalyról megmaradt dughagymákat szétválogattam, hogy lehetőleg a hasonlókat egymás mellé ültessem. Általában a tavalyi hagymákat azért szoktuk ismét földbe tenni, mert ezeket szoktuk zöldhagymaként elfogyasztani. A baj az, hogy ha másodszor hajt ki egy hagyma, akkor felmagzik, de magokat nem akarok, és mivel a felmagzott hagyma semmire se jó, ezért igyekszünk ezeket megenni mielőtt bemagzanak. Ez azért is jó, mert a tavalyi hagyma amúgy is kukába kerülne más esetben, de így lesz zöldhagymánk belőle. Ezt valamikor még meg is lehet spékelni, ha ősszel van rá idő,akkor már akkor el lehet dugni, így már kora tavasszal van a kertben zöldhagyma. Most mivel nekem nem lett ősszel visszadugva, ezért most 3-4 héttel később lesz csak. A feleségem szereti, bár én is sokat eszek, így mindenképpen szüksége van rá.

Tavalyról négyféle hagyna maradt: vörös, lila, fehér (Tesco-ban vettem és erősebb, mint a vöröshagyma) és fokhagyma. A fokhagymából több volt, mint emlékeztem, egy egész sort tudtam vetni. Ezt is már ősszel el kellett volna duggatni, mert köztudott, hogy az ősszel duggatott fokhagyma sokkal szebb lesz, mint a tavaszi. Nem csoda, hogy sok maradt tavalyról, mert elég satnya lett, mivel tavasszal lett tavaly is vetve. De majd idén elduggatom ősszel.

Végül is sikerült tavalyi hagymákból 2 sort is teleduggatni. Persze voltak üres helyek, de a már fentebb említett "itt-ott kikelő" zölddel rendelkező hagymákat is kiástam és átültettem a tavalyi hagymák sorába. Ami elmaradt, de a maradék két sorba bele fog majd kerülni (remélem még a héten) a hagyma magok (poré- és vöröshagyma), valamint a lila dughagyma. Ezek pont még elférnek majd a maradék két sorba.

Aztán lehet fojtatni az ásást tovább. A következő részbe majd krumplit fogok vetni, hogy minél előbb legyen újkrumpli, amit nagyon szeretünk. Leginkább petrezselymes krumpliként elkészítve. Amit még záros határidőn belül el kell vetni, az a sárgarépa és a zöldség. Ezt még április első heteiben földbe szeretném tenni. Valamint van egy kisebb projekt, amit szintén előre kell venni. Volt egy fóliasátor próbálkozásom, de az egyik vihar pár éve szétkapta. El is ment a kedvem tőle, ezért csak a váz maradt meg, amit mindig kerülgetni kellett. Most télen szétszedtem és szeretném kitakarítani, mert idő közben teljesen betarackosodott. Erre már másoktól is hallottam a szotyola, napraforgó a legjobb módszer. Be kell vetni ezzel jó sűrűre és a szotyi beárnyékolja és elég jól kiírtja a tarackot. Ezt úgy szeretném végrehajtani, hogy felásom (már megint ez az ásás), aztán felrotálom. A lehető legtöbb tarackot kiszedem, majd bevetem sűrűn szotyival.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.