Minden évben meggyűlik a bajom ezzel a jószággal. Általában azért, mert nem szórók a földbe elegendő talajfertőtlenítőt, így hemzseg a föld felszíne alatti talajrétegben a sok kártevő bogár, féreg. Erre megjelenik a hős, a vakond és felforgatva a talajt, és ezzel kiforgatva az összes növényemet, elvetett magomat összevadássza ezeket.

Már említettem egy korábbi bejegyzésemben, hogy mikor ástam a kertemet, akkor hibáztam, mert nem szórtam talajfertőtlenítőt a földre. Nos, elvetettem a borsót, és rá pár napra meg is jelent a kellemetlenség. A vakond délutánra a borsó soraiban, közvetlenül a talaj felszíne alatt, végigment, hogy kivadássza a földből az általa kedvelt bogarakat. Igen, ám de közben kiforgatta a borsót. Elvetettem 1,5 kiló borsót, és ebből közel a fele a talaj felszínén pihent kicsi rügyecskéivel és gyököcskéivel.

Hát sok nem kellett, hogy el ne sírja magam. Mit tud ilyenkor tenni az ember, ha látja veszni a munkája gyümölcsét? Bosszú. Gondolná mindenki. De én mivel jámbor ember vagyok, így csak kitelepítésben gondolkodtam. Már több éve sikerrel harcolok a vakondalizmus ellen. Szépen visszatemettem a borsókat a sorba, és ledöngöltem a vakond által felforgatott földet. Aztán elmentem a dolgomat végezni. Aztán párszor 10-15 percenként visszamentem, és ellenőriztem a veteményest. És meglett az eredménye a kitartásomnak, mert az egyik letaposott vakond járatnál friss túrás jelent meg, sőt, éppen még mozgott. Körbenéztem és kerestem a nagy kapát és egy kis vödröt. Óvatosan megközelítettem a tetthelyet, és egy gyors, határozott suhintással lecsaptam az áldozatra.

Vagyis inkább mellé. Kifordult földben megláttam a bánkódásom tárgyát, a vakondot. Gyorsan a vödörbe beletereltem, majd visszatemettem a földet és a borsót. Diadalittasan mentem a gyerekekhez, akikkel közösen kimentünk a falu határába és elengedtük a jószágot. Egyből jobban aludtam éjjel. Egészen délutánig, amikor hazajöttem a munkahelyemről és ugyan az fogadott, mint egy nappal előtte. Feltúrva fél kert, borsó a talaj felszínén. És kezdődött minden elölről. Temetés, takarás, sétálás, figyelés, kapacsapás, vakond befogás, falu szélén elengedés.

Ez már idén 4-szer megtörtént. Most értem el oda, hogy már nem forgatja fel a vakond a kertet, hanem máshol vadászik. Mert van még a kertben. Igazából azt vettem észre, hogy akkor jelenik meg a föld alatti világ csendőre, ha nedves a föld, mert akkor jelenik meg a giliszta a föld felszíne közelében. Ezért gondoltam, hogy kicsit jobban utána kellene járni ennek a vakond ügynek, mert nem az a megoldás, ha utólagosan a kiforgatott veteményes után vadászom, hanem meg kell előzni a kárt.

Bálint gazda oldalán (http://www.balintgazda.hu/aktualis-kert/majus/vakond-elleni-modszerek.html) van egy kis szösszenet, ahol a vakondról egy jó kis összefoglaló van:

"Hasznos vagy káros állat a vakondok? - teszik fel sokan a kérdést, amire nem is olyan könnyű egyértelmű választ adni. Mert az kétségtelen, hogy a vakondok is hozzá tartozik az élő környezetünkhöz. Pusztítja a talajban élő és károsító pajorokat, csigákat, lótücsköket, drótférgeket, százlábúakat, de kedvelt csemegéje a földigiliszta, amelyről pedig köztudomású, hogy a leghasznosabb talajlakó élőlények köz tartozik, mert eleven ekeként forgatja, lazítja, keveri a termőföldet. Végül is: a vakondok védett állat!

A kifejlett állat 18-20 cm hosszúra nő meg. Mellső végtagjai összenőtt ujjak vannak, ezekkel túrja a földet. Ormánya rózsaszínű, restét sötét, bársonyos bunda borítja. A 70-100 gramm tömegű jószág minden nap a testtömegével azonos mennyiségű táplálékot fogyaszt el. Tavasszal szaporodik és a nőstény négy-öt csupasz kölyköt hoz a világra. Bonyolult szerkezetű járatokat épít, amelyeknek kamrái fél méterrel a föld felszíne alatt helyezkednek el. A vakondok itt alussza téli álmát. Legfőbb ellensége a gólya, amely hosszú csőrét belefúrja a vakondtúrásba és éve nyeli le a kis állatot."

És lássuk, mit ajánlanak itt ellene:

"Hogyan lehet védekezni ellene? Nos, kinek-kinek vérmérséklete szerint kell eldöntenie, hogy távol akarja tartani, el a karja riasztani vagy el akarja pusztítani a kellemetlen lakókat a kertjéből?

A legősibb védekezés, hogy gázolajba vagy petróleumba mártott ruhát dugnak a vakondjáratba és annak szaga elriasztja őket. A sörösüveg metodika abban áll, hogy az üveget majdnem a pereméig beássuk a földbe; a talaj közeli légjárat rezgésbe hozza az üveget és ennek a hangját a vakondok nem képes elviselni. Tudok arról is, hogy egyesek a Trabantjuk kipufogócsövére szereltek egy csövet és a kipufogó gázt vezették be a vakond friss járatába.

Kereskedelmi forgalomban vannak füstpatronok, amelyek mérgező gázt fejlesztenek, és ezek elpusztítják a vakondokokat. Az elektromos vakondriasztók az ember számára hallhatatlan frekvenciájú hangokat sugároznak, amelyek távol tartják a vakondokokat. Jó tapasztalataim vannak a nagy sárfű nevű, a kutyatej-félék közé tartozó növények ültetésével, mert ezek a gyökerükön riasztó hatású anyagot választanak ki. Ahol a kertben, elszórtan ilyen növényt ültetnek, ott a vakondokok nem telepednek meg.

Mostanában került a szakboltokba a Vakondűző nevű, ammóniatöltetű patron, amely a járatba helyezve 500 m2-en tölti meg az alagutat gázzal és menekülésre készteti az ott élő és tevékenykedő kisebb és nagyobb vakondokokat.

Annyi bizonyos, hogy a vakondokok is egyéniségek, nem egyformák. Egyik az egyik, másik a másik módszerre reagál jobban. Ki kell kísérletezni a helynek legjobban megfelelő módszereket!"

Én is ezt tudom ajánlani, tesztelni kell, hogy melyik a jobb megoldás a saját vakondjaink ellen. Én legújabban a sárfű hasznosságát halottam a szomszédoknál, akik szintén bajlódnak a vakondtúrás káros hatásával. A sárfű a képen látható növény. Lehet, hogy a kert pár szegletébe be fogok szerezni egyet-egyet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.