krumplibokor.jpgMióta meg van a kertünk, azóta minden évben vetek krumplit. Mivel nem volt vetőburgonyám, ezért a mezőgazdasági boltban vettem pár gumót. Egy csomag korai sárgát, valamint egy zacskó hagyományosat. Azóta minden évben a nagyobb szemeket zsákba étkezésnek, a kisebbeket szintén zsákba, de azokat következő évre újravetésnek, míg a legkisebbeket kidobtam a komposztra.

Pár évig, talán 2 évig a korait és a késői krumplit külön gyűjtöttem, de aztán valahogy a korai krumpli vagy visszaütött a hagyományos fajtára, vagy egyszerűen elfogyott, vagy pedig a két fajta kereszteződött. Most már csak egy fajta van. Minden év végén megfogadom, hogy nem, jövőre nem fogok krumplit vetni. De aztán jön a sajnálat, hogy úgy sajnálnám kidobni, hogy elteszem. Aztán tavasszal mindig az szinte az utolsó, ami a földbe kerül, így nem is lesz nagy, de legalább sok.

Nem tudom, hogy mit rontok el ezzel kapcsolatban. Minden bokorba, amikor vetek, akkor 3-4-5 szem gumót teszek, olyan tyúktojás nagyságúakat. Aztán mikor ősszel felszedem, akkor sok van a bokor alatt, de általában vetőnagyságú. Pár szem itt-ott gigantikusan nagy (legalább is a többihez képest),  de leginkább olyanok, amiket jövőre elvetek. A gond nem a locsolással van, mert azt egész nyáron kapják. A krumplibogarakkal se lehet akkora gond, mert annyira mindig sikerül irtanom azokat, hogy szép bokor kinézete maradjon. Talán túl sok gumót és túl későn teszem földbe?

Nem tudom, de jövőre majd ezt kipróbálom. Egyik sorba kettesével a másikba többet teszek. Sőt, lehet, hogy jövőre megpróbálom már márciusban elvetni pár bokrot. Az biztos, hogy az új burgonyát nagyon szeretjük. Bár mi nem főzünk szinte soha, mert hétköznap menza kaja, hétvégén szülők főznek, de azért néha azért valami krumplis dolgot összedobunk. Mostanság a jénaiban szoktunk "mindentbele" ételt készíteni, amit a kemencénkben rottyantunk össze. Szeretjük és elég egyszerű.

krumplibogar_larva.jpgVissza a krumpli vetésre, felszedésre. Ez nálunk mindig családi program. Mindig a legkisebbek jönnek és az általam kapával kifordított föld helyére a gödörbe beleteszik az előre megbeszélt számú krumplit. Aztán ősszel megint összeáll a csapat. Én forgatom ki a bokrokat, míg ők felszedik a kincset talicskába, amit aztán én átválogatok, miután lemostam a földet, sarat róla. Sőt, van, amikor együtt vadászunk krumplibogarakra a levelek között. Versenyezni szoktunk, hogy ki tud több bogarat leszedni. Ezt a játékot addig szoktuk űzni, amíg nem jelenek meg a kis lárvák. Akkor már nem szeretnek bejönni az ágyásokba.

Nem tudom, hogy ki hogyan szokta megvédeni a krumpliját, de én a bió védekezés mellett tettem le a voksomat. Azon kívül, hogy olcsó, de izgi, ahogyan vadászunk az elrejtőző bogarakra. Mikor megjelenik az első bogár, akkor azután miden nap, vagy legalább is, amikor tudok, végig szoktam menni a sorok között. Ilyenkor nagyon figyelek, hogy nehogy ott felejtődjön egy is, mert akkor az lepetézik, majd tele lesz lárvával... Szóval megy folyamatosan a vadászat.

burgonyabogar.jpgVoltak eltérő évek a bogarak tekintetében. Volt az első év, amikor nem volt egyáltalán bogár. Majd pár évig voltak, majd megint volt egy másfél év, amikor semmi. Azóta minden évben egyre több. Bár a sorok száma és hossza is több. Mindig tudtam, hogy a krumplibogár ott telel el, ahol volt krumpli, de eddig nem tapasztaltam. Viszont idén igen. Ott, ahol tavaly a krumpliágyás volt ott idén, amikor felrotáltam, akkor vagy 3-4 bogarat (élőt) kiforgattam. Vagyis a földbe ássák el magukat. Ha nem lennének annyira kártékonyak, akkor biztosan tetszene ez a bogár. Ezekről mindig a sít, börtön jut eszembe a csíkos hátuk miatt.

 

Bár most már lassan elég sok mindent tudok ezekről a bogarakról, azért a neten rákerestem és egy kertész oldalán (http://kertesz.blog.hu) egy elég jó összefoglalót találtam:

"A napokban értekeztem a házi burgonyatermesztésről, ami csuda jó dolog, ám mint minden terménynél, a krumplinál is megvan az az ősellenség, amelyik megkeseríti a gondos gazda életét. Jelen esetben a gonosz nem más, mint a beszédes nevű krumplibogár, elegánsabb nevén burgonyabogár, esetleg kolorádóbogár. A krumplibogár hiába szép - mert szerintem kifejezetten az - ádáz ellenfele a gumós zöldségfélének, akinek krumplija van, bogara is lesz.

Károsnak káros, ellenben szerintem nem csúnya

Akárhogy is kezdődött, a krumplibogár azóta is jelen van, az ellene való küzdelem pedig szakadatlan, hisz csíkos rémünk lankadatlan étvággyal kebelezi be a burgonya leveleit. A bogarak elleni védekezés nem könnyű dolog, a mezőgazdasági termelésben változatos vegyszerarzenált vetnek be a gazdák, szerves foszforsavésztereket, karbamátokat, neonikotinoidokat, szintetikus piretroidokat, baktérium biopreparátumokat, mindezeket ráadásul felváltva kell alkalmazni, mert a szívós rovarok hamar rezisztenciát alakítanak ki az egyes szerek ellen. A kiskertekben termesztett burgonyánál ezen anyagok általában nem jöhetnek szóba, beszerzésük is nehézkes, ha csak egy zsebkendőnyi területre alkalmaznánk őket, keresnünk kell hát alternatív megoldásokat. Ezekből jó sok áll rendelkezésre, a hatékonyság azonban változó, és ugyanaz a módszer két különböző kertben más és más eredménnyel zárulhat. Nézzük hát, miből válogathatunk.

A lárvák sérülékenyebbek, ráadásul jól felismerhetőek

A krumplibogár (Leptinotarsa decemlineata) élettertama egy-két év, télen nyugovóra vonulnak, hogy aztán tavasztól őszig pusztítsanak. Egy átlagos krumplibogár napi fogyasztása egy bélyeg nagyságú levélrész, ha hozzátesszük, hogy egy egyed akár félszáz petét is rakhat, könnyen kiszámítható a rendkívüli kártétel. Tudni kell, hogy nem csak a kifejlett bogár, hanem a lárvája is rág, és az is fontos információ, hogy lárvaállapotban sérülékenyebbek, míg a kifejlett bogár már csak nagy nehézségek árán irtható ki. Kezdjük a prevencióval. Amennyiben tavaly is volt burgonyás ágyásunk, idén telepítsük a krumplit az előző évi területtől a lehető legmesszebb, így a tavasszal aktivizálódó bogarak nem tudják könnyen és azonnal birtokba venni a veteményest. Tapasztalatok szerint az is segít, ha a burgonya, és a bogár általt kedvelt zöldségek (paradicsom, padlizsán) közé fokhagymát, babot, tormát ültetünk, ezek riasztólag hatnak rájuk. Fizikai akadályt is képezhetünk, ha a sorok közé nehezen átjárható réteget, vagyis egy csík szalmát, fűnyesedéket fektetünk. A krumplibogár ugyan röpképes, de jellemzően gyalog közlekedik, az ilyen sáncok visszatarthatják, elvehetik a kedvét a mászkálástól. 

Rendkívül szapora és ellenálló kártevő.

Kissé gusztustalan népi módszer a begyűjtött, összezúzott, majd leforrázott lárvákból készült bio-permet, mely a következő nemzedéket állítólag távol tartja. Megfigyelések szerint a kolorádóbogár a krumplinál jobban szereti a padlizsánt, így ha pár, a közelbe ültetett padlizsánpalántát beáldozva eltereljük a figyelmüket, kevésbé dézsmálják a krumplit. Amennyiben a fiatal hajtásokat egy nem túl durva cirokseprűvel időnként "megsimogatjuk", jó eséllyel leverjük a lárvákat a növényről, és az ismételt kezelések után azok már nem másznak vissza a tövekre. Sajnos ezek a módszerek eléggé esetlegesek, egy kísérletet megérnek, de közel sem száz százalékosak. Ami ellenben holtbiztos módszer a felnőtt bogarak ellen, az a csirke, vagyis a csirkék. A háziszárnyasok a burgonyás közé terelve örömmel elvégzik a rovarmentesítést, és a termést épen hagyják. Persze csak a krumpli miatt nem sokan fognak csibét nevelni, de ahol vannak tyúkok, ott vessük be őket. A csirkén kívül is vannak természetes ellenségei a csíkos rovarnak, különböző madárfajták, és egy katicafaj (Coleomegilla maculata) is jeleskednek a bogár lárváinak irtásában, rájuk azonban nem alapozhatjuk a védelmet.

Érdemes minél gyakrabban ránézni a krumplira, hogy idejében elkapjuk a lárvákat, bogarakat

Amennyiben minden mással kudarcot vallottunk, jöhetnek a kiskertbe való permetezőszerek, egyiket sem kívánnám reklámozni, de az érdeklődőknek bármelyik gazdaboltban szívesen segítenek a legmegfelelőbb anyagok ajánlásával. A prevencióra visszatérve, az "elkrumplibogarasodásban" sokszor az játszik főszerepet, hogy a veteményes gazdája csak akkor szembesül az invázióval, mikor már komoly a gond. Mivel a krumplibogár lárvaként a legsebezhetőbb, ne legyünk restek ültetés után gyakran szemrevételezni a fiatal, leveles hajtásokat, és ha észrevesszük az apró, narancsszínű, oldalt pöttyös lárvákat, rögtön cselekedjünk, így megelőzhető a nagyobb pusztítás."

Igazából azért írtam megint a krumpliról, mert tegnap este felé kimentem kicsit pár lopott perc erejéig, hogy a kikelt sárgarépámat négykézláb kigazoljam. Mikor már a térdeim nem bírták tovább, jutott eszembe, hogy a hétvégén megkapáltam a kert egy részét, és a krumpli is ezek között volt, mi lenne, ha most pár sort, amennyit bír a derekam, annyit bebokroznék? Hát megkerestem a krumplizáshoz használt nagy kapámat és a négy sorból sikerült egy sort kebokroznom, mert többet nem bírt a derék. De már csak három van. :)

Ahogy fentebb írtam, minden egyes nap, vagy alakommal, amikor tehetem, akkor végig megyek a sorokon és keresem a csíkos hátú bogarat. Ezen a héten már négyszer végig mentem, de nem találtam egyet se. Remélem ez a tendencia meg is marad.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.