zoldseges_kert.jpgVégre megtört a jég, és sikerült a hétvégén a kert közelébe jutni. Mennyire másabb a helyzet, hogy azzal a tudattal kezdi meg az ember a hetet, hogy van már mag a földben.

Ez annak köszönhető, hogy kaptam péntek délután úgy kb. 3 óra hosszt, és végig tudtam rotálni a kertemet. De tényleg átrotáltam az egészet. Talán egy kis rész maradt csak ki, ahol éppen a kertészeti eszközök voltak ledobálva.

Végig robogtam a két szőlő lugast 3-3 mind a két oldalt, aztán a zöldséges kertet rotáltam át alaposan. Ezután a málna és a karós szőlőt jártam meg. Aztán rám sötétedet.

Szombaton reggel korán keltem, hogy végre a magokat az előkészített talajba tudjam helyezni. Erre mit kell az ablakon keresztül látni? Eset éjjel az eső, sőt éppen akkor is csepergett. Pedig direkt megnéztem az időjárás jelentést, amely az prognosztizálta, hogy csak jövő szerdán fog legközelebb esni. Na eső, lőttek a veteményezésnek.

Mivel már nagyon rá voltam kattanva, hogy megyek a kertbe, így a már megkezdett, de még be nem fejezett metszésbe fogtam bele. A szőlő lugas végét befejeztem, majd a kerítés mellett található szőlő töveket is megmetszettem. Már csak a karós szőlők vannak vissza, de az még sajnos várat magára.

Ezután a már rég óta áttelepítésre váró japánbirs bokrot kezdtem kiszedni a helyéről. Ezt a bokrot fiatal korában az unokatestvérem telkének szomszédságából mentettem meg magamnak. Igazából a szép rózsaszín virága tetszett meg benne. Már vagy 5-6 éve volt a kertemben, de sajnos túl rossz helyre tettem, és a tüskéi elég sok problémát okoztak. Ezért most mindenképpen ki kellett szednem. Szerencsére, egy nagyon jó helyet találtam neki az első udvarban, a fűzfa és napvitorla oszlopa közötti használhatatlan kis területet. Szerencsémre a fűzfa gyökere nem volt útban a gödör ásásában, így miután kiizzadtam a bokrot, át tudtam ültetni.

Ezután átmentünk Dunaföldvárra a szokott kertészetembe, ahol vettünk két sárgabarack fát. Már egy ideje terveztem, hogy a régi késői cseresznyefa helyére (mellé) ültetek egy sárgabarackot. Nos, nagy választék nem volt a fajták tekintetében, de azért sikerült választani, Hargrand. Ezeket el is ültettem a helyükre. Nem gyengén lettem sáros a nyakamig.

Vasárnap késő délután végre kaptam megint egy jó órát, és szerencsére tikkadt annyira a föld, hogy már rá tudtam menni. A fiam és a kis lányom jöttek segíteni. Ők a felrotált területről a fűcsomókat szedték ki, addig én elgereblyéztem a vetésre szánt területet. A sima talajra jelölővel kijelöltem a sorokat. A kis hegyes kapámmal ezután pár centis árkot húztam a sorba. A jelölő fákkal a sort megjelöltem (sor elejére és végére egy-egy botocskát, míg a sor közébe 4-5 fát szúrtam a sorba). Ezekre azért van szükség, mert mikor elkezd kelni a meg, akkor még nem látni rendesen a sort, de a tolikapás gyomlálást meg kell kezdeni. Ebben segítenek a botocskák, mert azok mutatják a sort körülbelül.

Szóval a botocskákat beleszúrtam a sorba, majd egy kis tálkát kerestem. Ez a tálka arra szolgál, hogy a zacskókból a magokat ebbe szórom és innen csipegetem ki a magokat. Nekem nagyon bevált, mert így sokkal könnyeben a sorokba tudom úgy juttatni a magokat, hogy közben nem szórom el őket. Finoman csippentek pár magot, majd óvatos morzsoló mozdulattal kiszórom az ujjaim közül. Így szoktam az apró szemű magokat veteményezni.

Végül 3 sor sárgarépát és egy sor petrezselymet vetettem. És ahogyan szoktam, sorjelölőnek és helytakarékosságból a sorokba szórtam pár szem retket, amelyet miután megnőtt (hónapos retek), akkor kiszedem, és lesz a sárgarépának helye tovább nőni.

Most itt tartok, de ha lesz időm ma-holnap, akkor a borsót és a csemege kukoricát is a földbe teszem, mert azoknak is már ott lenne a helye.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.