Pár éve jártam Erdélyben. Ez a táj nagyon szép, az élet nyugodt. Az ételei pedig igen ízletesek. Engem leginkább a mics fogott meg. Annyira, hogy azon gondolkodom, lehet, hogy kellene nekem is sütnöm, mert igazából a magyar fasírthoz hasonlatos, csak nincs benne áztatott zsemle. Csak tiszta hús, amelyet ahány táj annyi variációban marha, disznó és bárányhús. Ez mellett a fűszerezés is eltérő lehet.

Az egyik receptben a fűszerek között találtam a csombort. Ez meg mi? Nem mintha nem lehetne nekem új növényt mutatni, de azért fogalmam se volt hova tegyem. Aztán kiderült, hogy igazából ez a növény a borsfűként ismert növény, amelyet Románia területén hívnak csombornak.

A nevét most már tudom, hogy pontosan mi ez, de amúgy semmit nem tudok róla. Viszont, ha jövőre szeretnék majd micset sütni tárcsán vagy grillezni, akkor szükségem lesz erre a fűszerre. Nekiálltam keresgetni az interneten és egy elég részletes leírást találtam a netfolk.blog.hu oldalon:

"Borsfű, csombor, borsika, csombord, kerti pereszlény

A borsikafű vagy ahogyan Erdélyben nevezik, csombor egy régről ismert fűszernövényünk.  Népies nevei még a csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén. Nevezik még bécsi rozmaringnak, borsfűnek, borsos szatorjának,  és hurkafűnek, csombordnak, csomborborsnak németül babfűszer a neve.

Kedvenc fűszernövényem a  mediterrántól Iránig őshonos.  A kemény szárú, apró levelű és virágú, szabályos gömb alakú növény illata és  íze  a borséra emlékeztet. Finom,  de  emellett még számos gyógyító hatása is ismert.

Ókori örökség

A borsikafüvek egyik alfaja, a Satureja thyba már az ókori görögök idején  igen kedvelt volt. Úgy tartják, hogy egy Trójához közeli faluról, Thybráról nevezték el. A növénnyel ízesítették a helyi borokat.

Az ókori rómaiak által előszeretettel használt borsikafű állítólag a szatírok gyógynövénye (satureja).

Afrodiziákumnak tartották, nagy meggyőződéssel és igen gyakran alkalmazták szerelmi kötésekhez, bájitalokhoz, a boszorkánykonyhákban mindenfajta a szerelmi bájital alapanyaga volt hosszú-hosszú időn át.

Gyógyító ereje mellett főként  az ízével  hódított.

Megénekelte a költő Vergilius (bőven ültette a kertjében a méhei számára), s jó pár századdal később Shakespeare is megemlékezett   e növényről.

Az első angol telepesek borsikafüvet ültettek amerikai kertjeikben.

A finom, borsos illatú, aromás fűszernövényről már a 16. századi fűvészkönyvek is említést tesznek.

A germánok főleg a babételek ízesítésére használták, ezért még ma is babnövény Bohnenkraut-nak nevezik.  A csombor kiemeli a bab ízét, és közben véd a bab kellemetlen puffasztó hatásától. A Britanniában megtelepült szászok  tapasztalata szerint  a borsikafű minden ételt jóízűvé tesz, így a növény angol neve a savory, magyarán ízletes is innen ered.

Csombor: a magyar bors
A Közép-, Dél- és Délkelet-Európában őshonos borsikát Magyarországon  római örökségként a kolostori barátok kezdték termeszteni.

Kiemeli a halak, a tojásos ételek, a sajtok ízét is. Dél-Franciaországban kecskesajtot pácolnak borsikafüves szószban. Zöldségek közül a legjobban a paradicsomhoz illik. Az olasz fűszerkeverékekben a borsikafű is szerephez jut.

A kertünkben:
Magját március végén, április elején vessük. Aztán az elszórt magja ki is kel. Az alsó elágazásnál „aratjuk”, majd szárítás után a növényt lemorzsoljuk. Ha van friss borsikánk, s fagyasztóba tesszük, még virágzás előtt kell leszedni, alaposan megmosni, kicsit megszárítani, majd apróra vágva mélyhűteni. Jégkockában is fagyaszthatjuk. Vászonzacskóba zárva, akár molyirtóként is használhatjuk.

Babra megy:
A borsfű babételek, de burgonyaételek, káposztafélék, saláták, húsételek, gombás ételek, vadpácok, majonéz és különféle mártások, paradicsomos ételek fűszere is. Emésztés- és étvágyserkentő hatású.

Csak a főzés végén kell az ételhez keverni. A diétás főzésnél nagyon hasznos a feketebors pótlékaként. Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása van.

Egyik népies neve - a hurkafű arra utal, hogy kedvelt húsipari fűszer, főként kolbászáruk ízesítésére használják.
A borsos ízű levelekkel húsokat, kolbászokat és mártásokat ízesítenek, de nagyon jó és klasszikus kísérője a savanyú káposztás és fejes káposztából készített ételeknek.

Virágos hajtását télire eltett uborkához is teszik.

Gyógyít  is:

Illóolajai antiszeptikus tulajdonságokkal is rendelkeznek.

Kiváló gyomorerősítő, emésztést elősegítő gyógynövény. Használják étvágyjavítóként, görcsoldóként, köhögés ellen, torokgyulladás esetén toroköblögető szerként,  de alacsony vérnyomás optimalizálására is ajánlott. A  friss, szétmorzsolt hajtások enyhítik a rovarcsípések okozta fájdalmat.

Teája jó étvágytalanság, felfúvódás, bélhurut, köhögés, torokgyulladás esetén; köptető és toroköblögető szer.

Borsfű tea
Negyed liter vízzel forrázzunk le három evőkanálnyi csombor levelet. Tíz percig hagyjuk állni, majd szűrését követően még langyosan fogyasszuk. Főleg meghűlés esetén tesz jó szolgálatot. Enyhíti a köhögést, étvágygerjesztő hatású és felfúvódás ellen is sikerrel alkalmazható. Mézzel édesítve kellemesebb ízű italt kapunk.

Fűszeres olaj
Az étolajba néhány szál friss csombort beáztatva kellemesen pikáns ízű fűszerolajhoz jutunk, mely  salátaolajnak használható.

Tánczos Erzsébet"

Huha. Ennyire sokoldalú növény és ilyen még nincs a kertemben? Azt hiszem a fűszerkertembe majd ezt is kell vetnem tavasszal.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.