Ahogy ígértem, most folytatom a paprika termesztéssel kapcsolatos ismeretek megosztását, amit a http://gazigazito.hu oldalon olvastam:

"A paprika metszése:
A nagyobb termésnek és a jobb minőségnek a metszésen kívül egyéb feltételei is vannak. A metszéses termesztés csak ott valósítható meg, ahol kiváló a talajszerkezet és a talaj-tápanyagszint közepesnél jobb, de semmi esetre sem túl magas, és ahol az egyes növényi tápanyagok, mindenek előtt a nitrogén, a foszfor és a kálium könnyen felvehető, ún. vízoldható formában van. A termőkorban a nitrogén és a kálium aránya megközelítőleg 1:1,5 legyen, a káliumé és a magnéziumé 3:1. Hasonlóan fontos, és a kiegyensúlyozott növekedés feltétele a folyamatos vízellátás, ami a paprika esetében nem lehet tartósan alacsonyabb 75 és magasabb 85–90%-nál.
A metszéses paprikahajtatási módra kizárólag folytonos növekedésű fajták jöhetnek számításba, amelyek erős szárat nevelnek, és a termések a főszáron, vagy annak közelében képződnek. 

Tudnunk kell, hogy folytonnövő vagy determinált a paprikánk, e szerint lehet bokros növekedésű és karóhoz kötözhetjük, vagy folytonnövő és kordonossan neveljük.

Ha bokrosra neveljük, akkor egy-egy esetleges ritkítást végzünk, az oldalhajtásokat kitörhetjük, a leveleket is megritkíthatjuk. Általában ezt a nevelési módot alkalmazzák a hobbikertekben.

Ha egy kicsit jobban belejövünk, akkor már karósként kezdjük nevelni:
A legelterjedtebb az ún. „szoknyás metszés”, amikor az első három elágazásig meghagyunk minden ágat és termést. A harmadik elágazás után a kiválasztott legszebb ág kivételével a többit visszacsípjük. Így a tövön maradnak a legkorábbi termések és a kellő levélfelület a bogyók beárnyékolásához és a paprika további lendületes fejlődéséhez. Erős növekedés esetén az első elágazás alatti levelek hónaljából is előtörhetnek hajtások – ezeket el kell távolítani.
 
A metszési tudnivalók:
Lehetőleg napsütéses időben, a déli órákban száraz növényeken dolgozzunk. Borús, hűvös idő esetén a metszést követően, fokozott mértékben szellőztessünk. Úgy metszünk, hogy magát a növényt ne érintsük, csak az eltávolításra szánt növényi részt fogjuk meg. Metszést követően ne öntözzünk, és ne párásítsunk.
Általánosan érvényes szabály, hogy a paprikán mindig maradjon megkötött, félérett bogyó, amely visszafogja a túl buja növekedést.

Ügyeljünk arra, hogy a rosszul termékenyült, lila, görbült, napégett bogyókat minél korábban távolítsuk el, lehetőleg a szedéssel egy időben.

Paprika és a tápanyag:
Régen ismert probléma a paprika termésein jelentkező lilulás, mely általában a bogyók csúcsa felől, enyhén vagy erősebben csíkozottan húzódik a kocsány felé. Minden paprika típusban előfordul, de leggyakoribb a fehér TV paprika esetében.  Ezt a jelenséget a relatív foszfor hiány okozza, vagyis a talajban  lévő foszfort a gyökérzet nem képes felvenni. Oka lehet a  lehűlt gyökérközeg, de fonálféreg fertőzés, gyökérsérülés és más egyéb is előidézhetik. 

A nitrogénhiány
Gyakran tapasztalható a termesztésben, a legintenzívebb hajtatási formában is előfordul. Az első tünetek az alsó levelek sárgulásával, a hajtások növekedési ütemének csökkenésével jelentkeznek. Tartós hiány hatására a paprikabogyók megnyúlnak, húsfaluk vékony marad, az alsó levelekről a klorózis átterjed a középső, majd a fiatalabb levelekre, miközben az idős leveleken nekrotikus foltok jelentkeznek. A nitrogénhiányban szenvedő növény gyökérzete vékony, kevésbé elágazó, hosszúra nyúlt. A nitrogén túladagolása – ha elegendő nedvességgel is párosul – erős lombozatot, vastag szárképződést eredményez. Maga a növény később kezd virágozni, és rosszul köt. A bogyók aprók, a fajtára kevésbé jellemző alakúak lesznek, a betegség iránti fogékonyságuk növekszik. A N-túladagolás vízhiány esetében a sókártétel jellegzetes tüneteit mutatja (vékony szár, sötétzöld levelek, barna gyökérzet).

A foszforhiány
A tenyészidőszak első felében, palántaneveléskor – tőzegkultúrában –, valamint közvetlenül a kiültetést követően szokott fellépni. Az ilyen paprika növekedésben erősen visszamarad, vékony szárat, feltűnően gyenge gyökérzetet fejleszt. Későn virágzik, rosszul köt. Az első levelek fonáki oldalán barnászöld, vöröseszöld elszíneződés tapasztalható.

A kálium
A nitrogénhez hasonlóan az alsó levelek sárgulásával jelzi a hiányt. Lényeges különbség a két hiánytünet között, hogy a nitrogén esetében az egész levélzet kisárgul (az erek is), a kálium esetében a főerek és az ereket határoló levélszövet, még a levél lehullásakor is élénkzöld marad. A sárgulás mindig a levél hegyén kezdődik és a levélnyél irányába halad. A súlyos káliumhiány ugyan csökkenti a termésmennyiséget, az optimális káliumellátás elsősorban a növény beltartalmi és fiziológiai tulajdonságaira van kedvező hatással (javítja a növények hidegtűrő képességét; növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet; fokozza a szárazságtűrő képességet; elősegíti az aroma-, az íz- és a színanyagok kialakulását; fokozza a fotoszintézist és az enzimreakciókat, ezáltal magasabb a termés cukor-, fehérje- és vitamintartalma; javítja a termés külső megjelenését, a piacosságát azáltal, hogy fokozza a színanyagok képződését; növeli a termés szárazanyag-tartalmát és a sejtfalak vastagságát, ezáltal javítja a tárolhatóságot, a pulton-tarthatóságot).

A kénhiány
Paprikán a termesztési gyakorlatban csak a vízkultúrás termesztésben fordul elő, a szántóföldi termesztésben nagyon ritkán találkozhatunk vele annak ellenére, hogy a paprikanövény kénből viszonylag sokat épít be a szervezetébe. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy számos műtrágyában a kén, mint kísérőanyag előfordul és a szerves trágyák is – amelyekből köztudottan sokat használnak a paprika alá – jelentős mennyiséget tartalmaznak. A kénhiányban szenvedő növények növekedésben alig maradnak el az egészséges növényektől. A klorózis, ami hasonlít a nitrogénhiányhoz, nem az alsó, hanem a fiatalabb leveleken kezdődik.

A kalciumhiány
Termesztésben a leggyakrabban előforduló tápanyag-ellátással összefüggő élettani betegség. Legtöbbször nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a kalcium nehezen felvehető volta okozza a hiányt. Tekintettel arra, hogy nem reutilizálható – a növényen belül nem átépíthető – tápelem, a hiánytünetek először a fiatalabb leveleken klorózis formájában jelentkeznek. Azonban a kalciumhiányra nem a leveleken jelentkező klorózis a jellemző tünet, a paprikán, de a paradicsomon és a tojásgyümölcsön is leggyakrabban az ún. csúcsrothadás betegség formájában alakul ki. Ilyenkor a bogyó bibepont felöli oldalán beszáradt barna folt képződik, a beteg rész nagysága a hiány mértékével arányos. A magház és a bogyó kocsány felöli oldala egészséges. A fajták közötti érzékenység mértéke nagyon eltérő, ismertek olyan paprikafajták, amelyeken gyakorlatilag nem fordulnak elő a csúcsrothadás tünetei, de ismertek olyanok is, amelyek szöveti szerkezetüknél fogva igen hajlamosak a betegségre. A kalciumhiány kialakulásának a leggyakoribb oka nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a Ca felvehetetlenségét kiváltó magas talajsó-tartalom, a magas relatív páratartalom, az alacsony talajkémhatás és az ionantagonizmus (pl. magas kálium-, ammónia- és nátriumtartalom).

A vas átmenetet képez
A makro- és a mikrotápelemek között, hatását tekintve inkább a mikroelemekhez tartozik. Általában a talajaink a növények fejlődéséhez szükséges vasmennyiséget tartalmazzák, a hiánytünetet legtöbbször a tápelem akadályozott felvehetősége okozza, ami rendszerint valamilyen talajhibára vezethető vissza (pl. magas pH, ion-antagonizmus, talaj-levegőtlenség stb.). A hiány először a fiatal leveleken, hajtásokon jelenik meg, majd idővel áthúzódik a középső levélszintre. Kezdetben a levélerek közötti szövetek halványodnak ki, majd az újból fejlődő hajtásokon egyre világosabb, fehérebb szövetek képződnek. A hiány előrehaladtával nemcsak az érközötti mező, hanem a vékony erek is kifakulnak. A paprikatermesztésben leggyakrabban a tömődött, levegőtlen talaj, a helytelenül elvégzett meszezés és a túlöntözés okoz vashiányt.

Magnéziumhiány tünetei
Az utóbbi években a támrendszeres paprikahajtatás kapcsán egyre gyakrabban megfigyelhetők. A tápelem hiánya nem a legalsó, de mindig az idősebb leveleken eredményez érközötti sárgulást. A káliumhiánnyal könnyen összetéveszthető, tekintettel arra, hogy a klorózis csak az érközötti szövetekre terjed ki, maga a levélér zöld marad. Valamivel élénkebb sárga, vöröses sárgább, mint a káliumhiány, és rendszerint a levélnyél irányából indul, szemben a káliumhiánnyal, amely a levél hegyén kezdődik."

Hát az biztos, hogy ennél bővebben a tápanyaghiány tüneteiről nem kell tudnunk. Most már legalább meg vannak egy helyen, és ha kell, akkor elég csak a saját blogbejegyzésemben utána olvasni, ha van valami gond a paprikámmal.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.