Már több éve ötleteltem azon, hogy esetleg a fűzfa levágott ágaiból, vesszőiből kellene valami hasznosat készíteni. Volt több ötletem, és talán régebbi bejegyzéseim során párat meg is osztottam. De eddig egyet se valósítottam meg akármilyen mondva csinált ürügy miatt.

Idén megint úgy gondoltam, kárba ne vesszenek a fűzfa levágott ágai és vesszői. Kellene valamit csinálni belőlük. Pont akkor elmélkedtem ezen, amikor egy napi probléma megoldása foglalkoztatott éppen. A nyulaim alól kiszedett ganénak a tárolása.

Egyik évben rossz raklapokkal készítettem egy kis keretet, amelyet maradék fóliákkal kibéleltem, majd itt halmoztam fel a kakát. Idén is erre gondoltam, de elfogyott a rossz raklap. Tavaly szintén raklap hiányban szenvedtem, ezért a gyümölcsfák közé kezdte halmozni a ganét, csak úgy magába. Végül is nem volt akkor bajom belőle, elég jól összeért az alja, de bosszantott, hogy minden állat abban keres magának eleséget, ezért szétkaparják. Eléggé rondán nézett ki tavaly egész évben. Valamint nem győztem összekupacolni.

Szóval adott a probléma és adott egy kis maradék ág, vessző. Aztán kitaláltam a tutit. Mi lenne, ha az ágakból és a vesszőkből fonnék egy kis ganétárolót? A fűzfa metszését időben elvégeztem, de a ganétárolónak csak nem volt érkezésem neki kezdeni. Mindig volt valami fontosabb a kertben. Aztán egyik késő délután pihenés gyanánt nekiálltam. Vittem karókat, használhatatlan fákat, amiket sorba levertem az általam kijelölt ganétároló határvonalán. Aztán nekikezdtem fonni közöttük az ágakat. Először a vastagabb és közepes vesszőkkel kezdtem.

Már az első ágaknál kiderült, hogy nem teljesen fog úgy kinézni, ahogy gondoltam. Nem fog menni, hogy egyszer kintről, aztán bentről fogom a levert karókat körbefonni. Túl rövidek a vesszők, túl kicsi területen kellene elkészíteni. Úgy 10-15 cm magasságig felfontam, de akkor döntenem kellett. Vagy szétszedem és újra kezdem (ehhez nem volt kedvem), vagy megerősítem a karókat és más megfontolással haladok tovább. Végül természetesen az utóbbi mellett döntöttem.

A fonást lecseréltem más megoldásra. Az erősebb karókkal szemben (ha belül volt a karó, akkor kívülre, ha kívül, akkor belülre) vertem másik karót. Aztán jól összekötöttem őket a legfelső vessző felett. Persze előtte kicsit megtapostam a befont vesszőket, hogy eléggé tömör legyen a fal. Aztán a fonás helyett csak a karók közé fektettem a vesszőket, ágakat. Nem lett olyan szép, mint amilyennek kigondoltam, de tömörebb, valamint nem csak fűzfa vesszőket lehetett beleépíteni a falba, hanem más fák vesszőit.

Mikor elfogyott minden vessző, akkor a tetején szintén összekötöttem zsinórral. A vesszőfalból kilógó vesszőket, ágakat levágtam metszőollóval. Az eredmény pedig ilyen lett belülről:

Ilyen pedig kívülről:

A jövőre kitermelt vesszőkkel a tavalyi ganétorony helyére fogok vesszőfalat építeni hasonló módon, mint idén. És amennyiben marad még, akkor a két kupacot is el fogom választani, így van egy jó éve pluszba a ganénak összeérni. De ehhez van még időm kitalálni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.