torma.jpgA tormát már kis gyerek koromban ismertem, de nem tudtam, hogy az a nagy zöld leveles valami, amit kikapálás után újra kihajt a kerítés tövében, az ugyan mi lehet és mire használható. Következő alkalommal a dédinél láttam a kert szélében. Ekkor megint csak "gyomként" gondoltam rá, amit kerülgetni kell fűnyírás közben. Viszont apósom, mintha kincs lenne a fűkaszával kerülgette ki, majd örömmel közölte, hogy végre van lehetősége és át fog telepíteni pár tormagyökeret, mert szüksége van rá.

Furcsán álltam az eset előtt, mert fogalmam se volt, hogy miért jó a torma gyökér. Ezért az egyik gyökeret a föld felszíne alatt elvágtam és tanulmányoztam. A szagolgatás után döbbentem rá, hogy ez a tormagyökér az a torma lehet, amelyet a kis üvegekben tormaként. Annyira nem vagyok oda érte, de mikor nagy ritkán kövesztet szalonnát eszek, akkor a torma nem hiányozhat róla.

Idősektől hallottam, hogy ezekből a gyökerekből szoktak házilag is készíteni tormát, amely sokkal jobb, mint a bolti. Le kell reszelni, és különböző fűszerezéssel tárolni. Ez a dolog nem mozgatott. Szeretni szeretem, de azért annyira nem, hogy ennyit küzdjek azért a pár grammért.

Aztán két-három éve ismét összefutottam egy másik oknál fogva a tormával. A gyerekeim szeretik a kis uborkás savanyút. Gondoltam majd készítünk mi is. Természetesen a receptben, amit a déditől kaptunk, azzal kezdődik, hogy kell pár darabka tormagyökér. Azóta többször is készítettünk vödrös savanyút, amely megosztottan lett sikeres, de saját, és minden a kertemből került a vödörbe. Ekkor döntöttem el, hogy a tormának a kertemben a helye. És most jött el az idő, hogy utána nézzek, hogyan is kell szaporítani ezt a növényt.

Az első találatom az interneten a http://www.kertvarazsmagazin.hu oldalt hozta be, ahol egy kiinduló ismeretnek való volt található:

"A torma termesztése és szaporítása kiskertben
A tormáról (Armoracia rusticana) gyakran csak a húsvét jut az eszünkbe, amikor a sonka mellé a csípős reszelt tormát szolgáljuk fel. Pedig a torma nem csak egy unalmas csípős fűszernövény, de gyógyhatása is kiváló. A torma hazánkban, mint vadnövény is gyakran megtalálható utak mentén, hatalmas levelekből álló bokor formájában, amelyek tavasszal fehér virágot hoznak.

Ez az igen ellenálló kevés gondozást igénylő gyógy-és fűszernövény, magas C-vitamin tartalma, és glükózid tartalma miatt is igen értékes. Csípősségét a benne található mustárolajnak köszönheti, de a gyökérben található: B1,-B2,-és B6 vitamin is, valamint kálium, kálcium, magnézium, vas és foszfor is.

A torma  frissen reszelt gyökere kis mennyiségben segít a gyomor és bélbántalmakon. A tormát felhasználhatjuk frissen, reszelve, vagy tormaszószként elkészítve is.

A torma igencsak helyigényes növény, így a kert olyan részébe ültessük, ahol nem veszi el a területet más zöldség vagy fűszernövénytől. Mivel egy viszonylag igénytelen növényről van szó, akár árnyékos helyen is képes megélni, de kedveli a vályogos és nedves talajt. A tormát nem magról vetjük, hanem gyökérdugványról szaporítjuk. A gyökérdugványok kb. . 20-25 cm hosszúak és 1-2 cm vastagok legyenek. A gyökerek oldalrügyeit dörzsöljük le ültetés előtt, és csak a legfelsőt hagyjuk meg. Ezután az ágyásokba húzzunk egy 10 cm mély barázdát, és ezekbe fektessük bele a rizomákat úgy, hogy mindegyik azonos irányba nézzen.

A barázdákat érett komposzttal vagy ezzel kevert földdel töltsük fel. Két hét múlva már meg is jelennek a kis levelek, majd amikor a levele elérik a 8-10 cm magasságot, csípjük ki az oldalhajtásokat. Július elején érdemes kiszedni a rizomát a földből, majd az oldalgyökereket egy vizes ronggyal dörzsöljük le, majd ássuk vissza a gyökereket, így elérhetjük, hogy a gyökér mindenhol egyforma vastagságú lesz.

A betakarítás ideje október végétől indul, de ha az időjárás engedi, egészen március elejéig szedhetjük a tormát a kertünkből.

Érdemes gondosan kiszedni az összes gyökeret a kertből, mert a bent maradt gyökérdarabok jövőre újra kihajtanak,így hamar gaz lesz a finom és egészséges tormából. A reszelt tormát felhasználhatjuk húsokhoz, szószokhoz, vagy mártásokhoz. Mivel télálló növényről van szó, pincében is tárolhatjuk a felszedett tormát."

Azért mivel az első találatnál nem szoktam megállni, ezért a következő oldalt is megnéztem. Ez a http://terebess.hu oldal volt, ahol egy kicsit részletesebben írnak a tormáról. Sőt, nem csak egy bejegyzés van, hanem több. Én csak az elsőt emeltem be ide, amelyik talán a legteljesebb:

"Torma
Armoracia lapathifolia Usteri - Brassicaceae

Vastag, föld alatti hajtása kiváló fűszer, vizelethajtó gyógyszer

Őshazájáról megoszlanak a vélemények. Egyesek a Földközi-tenger medencéjét (Európa délkeleti részét, ill. Ázsia nyugati partvidékét) jelölik meg, mások szerint a Volga és a Don vidékéről terjedt el. Sokáig nem volt egységes a rendszertani besorolása sem, mert hol a vízitormával (Nasturtium), hol az ugyancsak keresztesvirágú kanáltormával (Cochlearia) keverték össze. Elterjesztésében nekünk, magyaroknak volt nagy szerepünk, rajtunk keresztül ismerték meg Európában a 14-15. században.

Lágyszárú, évelő növény, megvastagodott föld alatti hajtása alkalmas fogyasztásra. A megvastagodott rizóma orsógyökérben folytatódik. A rizómából kiinduló gyökerek 80-100 cm mélységig is lehatolnak a talajba. Az alsó harmadából kiinduló vastagabb gyökereket dugványnakfeldarabolva használják továbbszaporításra.

A tápanyagok raktározására szolgáló megvastagodott gyökértörzsből az első évben csak tőlevelek fejlődnek. A hosszúkás-lándzsás tőlevelek hossza elérheti a 60-80 cm-t is, csipkés szélűek és hegyesek.

Egyes termesztett fajták levelei rövidebbek (10-30 cm-esek), keskeny-hosszúkásak. Az 1-1,5 m magasra megnövő szára a csúcsi részén erősen elágazik. Az ép levél-lemezű tőlevelekkel szemben a rövid nyelű alsó szárlevelek karéjosak vagy fésűsen, szárnyasán szeldeltek. A legfelső szárlevelek keskeny-lándzsásak és majdnem ülnek a száron.

A virágszár kialakulása a második évtől várható, de általában csak akkor fejlődik ki, ha több évig marad egy helyen a növény. Összetett sátor virágzata sok. egyszerű virágból áll. A négy zöld csészelevéltől a négy szabadon álló sziromlevél fehér színe élénken elüt. Hat porzójából négynek hosszabb a porzószála. Felső állású, hosszúkás alakú termője két termőlevélből alakul. Hosszúkás vagy gömbös becőke termése 1-5 mm hosszú, rekeszeiben a 4 vagy ennél több mag két sorban foglal helyet. Az 1,5-2,0 mm átmérőjű gömbölyű magok felülete sima. Idegen és önbepor-zás egyformán előfordul, ennek ellenére a termesztett fájták rekeszei általában magtalanok. Szaporítása ezért ivartalanul, gyökérdugványozással lehetséges.

Környezeti igénye

Alacsony hőigényű, gyökerei erősen fagyállóak, levelei is csak mínusz 4-5 °C-on fagynak el. A száraz, kemény fagyokat takarás nélkül is elviseli. Nagy melegben is szépen díszlik, ha párás a levegő. Fejlődése hazánknál hűvösebb éghajlaton is megfelelő. Gyenge fényben, félárnyékos helyen, pl. fák alatt is fejlődik, de az ízanyagok kialakulásához sok napfényre van szüksége. Jó minőségű tormát csak nyílt, napsütötte fekvésű helyről várhatunk. Erősen vízigényes. Vadon is csak ártereken, mocsaras helyeken fordul elő. Sem a száraz talaj, sem a pangóvizes terület nem jó számára. Jó vízellátású, állandóan nyirkos hely az ideális termőhelye.

A környezeti tényezők közül a talajjal szembeni igénye a legjelentősebb. Tápanyagban gazdag, mélyebb fekvésű, párás levegőjű területet kíván. Humuszban gazdag, laza öntéstalajokon ad kiváló minőséget. Az erősen kötött talajokon az állandó nyirkosság ellenére is gyorsan megfásodik, értéktelenné válik, túlságosan, szinte elviselhetetlenül csípős ízű lesz. A vastag és hosszú gyökértörzs és a gyökerek kialakításához sok tápanyagra van szüksége, gyors növekedéséhez tehát nagy mennyiségű vizet kell elpárologtatnia.

Évelő, ezért nagyon fontos a talaj kezdeti tápanyag-feltöltése. Telepítése előtt célszerű 10 m2-re 40-50 kg érett istállótrágyát kiszórni, műtrágyákkal együtt. 1 kg torma 0,7-0,8 dkg nitrogént, 0,3-0,4 dkg foszfort és 1,3-1,4 dkg káliumot von ki a talajból. Ennek megfelelően átlagos terméssel számolva, közepes tápanyagszintű talajra 10 m2-enként 50 dkg pétisó, 30-35 dkg szuperfoszfát, 60-70 dkg kálisó kiszórása ajánlott. Más mennyiségek kijuttatásakor is tartsuk be N:P:K = 2:1:4 arányt.

Termesztése

Telepítésénél vegyük figyelembe, hogy évelő, még akkor is, ha csak egy évig akarjuk termeszteni. A visszamaradó gyökerek még több éven át kihajtanak és zavarják a következő kultúrákat. Célszerű tehát vetésforgón kívül helyezni a termőterületét. Ősszel, amilyen mélyen csak tudjuk (40-50 cm), forgassuk meg a talajt, hogy szerkezete laza legyen és a tápanyagokat is mélyre juttathassuk. A talajmunkát az őszi telepítés előtt 6-7 héttel végezzük el, hogy a talaj kellően ülepedjen.

A talpgyökerekből készített gyökérdugvánnyal szaporítjuk. A vékony, étkezésre már nem használt gyökereket késsel 25-30 cm-es darabokra vágjuk fel. A vágást a gyökerek felső részén kör, az alsó részén ferdén ellipszis alakú metszlappal készítsük, mert így nem kerülhet sor fordított ültetésre. A dugványokról dörzsöljük le a hajszálgyökereket. Az így előkészített szaporítóanyagot pincében, nedves homokban vermeljük el.

Termeszthető monokultúrában is, ilyenkor nagyon fontos, hogy az ültetvény felszedését legalább 60-70 cm-es talajforgatás kövesse. A felszínre került gyökereket gyűjtsük össze, ezekből dugványokat is készíthetünk. Egyes helyeken az őszi szedést nem követi mélyszántás, mert a gyökereket a talajban teleltetik át és csak tavasszal szedik össze, majd áprilisban ezekkel végzik a telepítést. 10 m2-ről 5-6 kg gyökérmennyiségre számíthatunk.

A torma termesztésénél a szokásos művelési mélység alá kell mennünk azért, hogy a gyökerek mélyre hatoljanak és hosszú egyenes termést kapjunk. A talaj minősége befolyásolja az ízt és a piacosságot. Sovány homokon nemcsak ízetlen és fás, hanem kevés termésünk lesz, míg erősen kötött talajon elágazó gyökereket kapunk, amelyek jóval csípősebbek a megszokottnál.

Többféleképpen telepíthető. A bakhátas, barázdás és sík telepítési mód közül hazánkban csak a bakhátas terjedt el. A sorokat egymástól 80-100 cm-re jelöljük ki, ha a dugványok hossza 20-30 cm; 70-80 cm a sortávolsága a 6-7 cm-es dugványoknak. A tőtávolság 20-30 cm.

Telepítés előtt 30-40 cm magas bakhátat képezünk és ebbe függőlegesen vagy ferdén, ültetőfával rakjuk a dugványokat, úgy, hogy 3-5 cm-re kerüljenek a föld felszíne alá. E módszer nagy előnye, hogy a gyökerek nem hatolnak mélyen a talajba és könnyű a kiszedésük. Ültetésre az ősz a legkedvezőbb, ilyenkor sokkal jobb eredésre és gyorsabb növekedésre számíthatunk. Tavasszal a dugványokat a lehető legkorábban (február végén, március elején) rakjuk ki.

Ápolási munkái közül a sorközök és a bakhátak gyomtalanítása a legfontosabb. A 3-4-szeri kapálás során mindig töltsük vissza a földet a bakhátakra. Száraz időszakban a barázdába vezetett vízzel növelhetjük a hozamot, és csökkenthetjük a torma csípős ízét. 8-10 lombleveles korban végezzük a hajtásválogatást, tövenként csak egy hajtást hagyjunk meg. Nyár közepén távolítsuk el a rizómán megjelenő oldalgyökereket. Ehhez a művelethez ki kell bontani a bakhátat, majd a rizómát durva szövettel dörzsöljük meg, lesodorva a fejlődő gyökereket, utána ismét visszatakarjuk a töveket. Ne maradjon sokáig kibontva a növény, mert a nyári nagy melegben könnyen kiszáradhat. Ilyenkor jó hatású az öntözés. A gyökerek ledörzsölését 1-1,5 hónap múlva megismételhetjük.

Őszi szedését a legkésőbbre hagyhatjuk, sőt fagymentes napokon télen is szedhetjük. A kapával lebontott bakhátakból az egész növényt, a talpgyökerekkel együtt szedjük ki. Ügyeljünk arra, hogy gyökérdarabok ne maradjanak a helyén, mert azok a következő évben ismét kihajtanak. A szedési munkát megkönnyíti, ha előtte a leveleket sarlóval tőből eltávolítjuk. A felszedett növény rizómáját felhasználjuk, míg a talpgyökerekből elkészítjük a jövő évi dugványt. A felszedett, megtisztított, egészséges torma pincében, műanyag zsákban, amely a kiszáradás ellen védi, sokáig eltartható.

Betegségek (fehér rozsda, lisztharmat, levélfoltosodás stb.) és kártevők (tormalevélbogár, tormalevélbolha, káposztapoloska stb.) felléptével és nagyarányú elszaporodásával akkor kell számolni, ha több éven keresztül ugyanazon a helyen termesztjük. Monokultúrában a fehérsömör, a cerkospóra és a botrítisz okozza a legtöbb gondot. Az utóbbi években több helyen fordul elő az ún. „gombás torma", amely a koronarész felső, száraz korhadásaként jelenik meg, s akár az állomány felét is megfertőzheti. Továbbterjedését a talajon kívül a látensen fertőzött (még nem látható tünetek) tormarészek is előidézhetik.

Külföldön több fajtája ismert (édes, közepesen, erősen csípős, évelő stb.). Az utóbbi években hazai nemesítése is elindult, amelynek egyik legfontosabb szempontja a tenyészidő. A gyors növekedésű, viszonylag nagy lombot fejlesztő típusok (a nagy lomb előnyös a szép gyökérképzéshez) kerültek előtérbe, amelyek tenyészideje kb. 6 hónap. Hazánkban közel 1000 ha-on termesztik, elsősorban Debrecen környékén, barna homoktalajon. Európa más országaiban kotus, laza talajokon vannak az ültetvények.

Felhasználása

Gyökértörzse kiváló fűszer, felhasználása egyes ételekre korlátozódik. Az ókori népek még nem ismerték a tormát, bár az elnevezést használták, de az a vadretket jelölte. Csupán a 15-16. század táján jelenik meg a leírásokban a mai torma mint az Alpok és a Kárpátok környéki népek ízesítő fűszere. Ételek fűszerezésére a középkorban a lengyelek és a magyarok kezdték használni. Jelenleg is nálunk terem a legjobb minőségű és zamatú torma. Magyarországon kívül még Németországban foglalkoznak csípős és csípmentes változatának nagybani termesztésével. Francia- és Olaszországban többféle csípősségi fokozatban is megtalálható a boltokban.

Csípős ízét a glükozinolátoknak köszönheti, melyek elbomlanak a mirozin enzim hatására. Az enzim és a glükozidok egymástól elszigetelve vannak a sejtekben, sérülés hatására egy pillanat alatt létrejövő reakció során elbomlanak a glükozidok és az aglükonok, pl. könnyezést is kiválthatnak.

Fűszerként emésztést serkentő hatású, mert fokozza a nyál- és gyomorsav-elválasztást, élénkíti a bélmozgást (ezt feltűnően nagy kéntartalma is okozhatja). A gyógyászatban emésztést serkentő hatásán kívül felhasználják mint vizelethajtót és bőrizgatót, mert az aglükonoknak jelentős a baktériumölő hatása. Hazánkban húsételek mellé fűszerként általánosan elterjedt, helyenként káposzta és uborka savanyításához is felhasználják.

A vastagabb gyökerekből olajat sajtolnak, amely kiváló röntgen-kontrasztadalék. Az utóbbi időben egyre több szakirodalmi cikk jelent meg a torma gyógyászati értékéről. Az eddig ismert és javasolt hatásokat kiegészítik a vírusos eredetű légúti megbetegedések tüneteinek enyhítésével. Külsőleg pakolásokban és bedörzsölőkben alkalmazzák a reumatikus és egyéb izomfájdalmak ellen, de már egyes hajregeneráló készítményekben is megjelent.

RECEPTEK

• Gyors tormamártás

2 dl tejföl, 1 doboz ecetes torma, 4 alma, só, porcukor.

A tejfölt összekeverjük az ecetes tormával. Belereszeljük az almát, és sóval, porcukorral ízesítjük. Tálalásig jégbe hűtjük.

• Tormás sárgarépa

30 dkg sárgarépa, citrom, 1 szál torma, só, porcukor, 5 dkg mazsola.

Lereszeljük a sárgarépát és a tormát. Összekeverjük és a citrom levét rálocsoljuk. Közé keverjük a mazsolát és sóval, porcukorral ízesítjük.

• Almás torma

3-4 torma, 1/2 citrom, 3-4 alma.

Lereszeljük a tormát és az almát, leöntjük citromos-cukros-sós vízzel, hogy kenhető masszává váljék. Belereszeljük egy fél citrom héját. Húsokhoz köretnek tálaljuk."

Akkor majd ősszel kiszedem a tormát a szomszédból, és már tudom is, hogy hova telepítem. Azért kíváncsi vagyok, hogy a kiszedett tormának lesznek-e oldal gyökerei, amiket dugványnak használhatok majd.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása