Darazsak, már megint a darazsak. Itt a képen konkrétan most méhecskék vannak, de el lehet hinni nekem, hogy alapjáraton darazsak leptek meg minket szépen. A legutóbbi alkalommal is éppen a darázscsapda gyártással foglalkoztunk.

Nem tudom, hogy idén mi történt, talán a nagy meleg, de iszonyatosan sok zümmögő fullánkos repkedett a kertünkben. Ha egy kis gyümölcs maradék került a komposztra, akkor a méhek, darazsak már el is lepték. Sőt, volt, hogy nem csak repkedtek, de szúrtak is.

Most hétvégén szüreteltünk a szomszédban apósoméknál. Van 7,5 sor 70 méter hosszú lugasuk. Természetesen, ahogy ilyenkor kell lenni, a szüreti nap előtt két napi esett az eső, majd a szüret napján hét ágra sütött a nap. Erre a két napja éhező méhek, darazsak kirajzottak a szőlőbe. Természetesen óvatosan szüreteltünk, de hát voltak emberi áldozatok is. A vasárnapi préselésre viszont még durvább fogadtatásban volt részünk. A présből kifolyó édes nedűre annyira rászálltak a méhek és pár darázs, hogy nem is lehetett látni a mustot, hanem egyszer csak tele lett a vödör.

Ahogyan ígértem itt egy kép a darázs csapdámról. Ha ki tudjátok venni, akkor látni, hogy leginkább nem darazsakat fogott, hanem legyeket, molylepkéket, és pár darázs is landolt azért az edény alján. Ebbe cukros vizet és egy kis pálinkát tettem. Volt egy másik csapda, amelybe pedig sört engedtem. Abba jobban darazsak szálltak. Szóval a kísérlet tanulsága, hogy a kertben gyorsan kell inni a sört, mert a darazsak hamar odaérnek.

Vasárnap délután, miután végeztünk a délutáni sziesztával, kimentem és nálam is leszüreteltem a fehér szőlőt. Idén sajnos a szőlő eléggé mostoha gyerek volt. Nem igen foglalkoztam vele, valamint kísérleteztem is rajta. Kísérleteztem, mert az otelló és az izabella szőlőim idén teremtek csak először. Mi az, hogy teremtek? Minden idei vesszőn 3-4 fürt nőtt, függetlenül attól, hogy mekkora tavalyi vesszőt hagytam meg. A kísérlet lényege az volt, hogy nem ritkítottam, hogy mennyit tud teremni. Tele van fürtökkel az egész lugas, de sajnos, annyira sok, hogy nem lesz ideje, ereje beérni. Van olyan otelló fürt, amelyik még zöld, és még csak sárgulgat, közben az olyan tőkéken, ahol alig volt fürt, ott már majdnem mézédes. Tehát csak ajánlani tudom, hogy mikor még fiatalok a tőkék, akkor csak ésszel termesszünk rajta fürtöt. Először neveljük ki rendesen 3-4 évig a tőkét, aztán lehet, de akkor is módjával, bornak valót termeszteni. Tavaly volt egy csemege szőlő tőkém, amely ebbe a nagy leterhelésbe meg is szakadt, és idén még levelet se hozott, vagyis mehet a kemence gyújtósai közé. De most már ezt megtanultam, hogy lassan járj, tovább érsz. És akár bort is ihatsz idővel.

Amúgy mivel maximum 15 liter mustnyi szőlő jött össze, ezért nem állt pár napig (ahogy kellene) a ledarált szőlő, hanem már a szüret után le is préseltem. És tényleg 15 liter körüli must lett. Két fokolóval is megmértem és az egyikkel 14 a másikkal 15 fokos lett. Ezt még egy kis cukorral fel kell javítani, hogy valami alkohol tartalma legyen. Valahol hallottam, hogy legalább 17-18 fokosra fel kell tuningolni a mustot, hogy "iható, élvezhető" bort kapjon az ember, de maximum 3-4 fokkal lehet növelni. Viszont, ha nem egy éven belül fogyasztja valaki el a kész bort, akkor 19 fok fölé kell vinni a cukorfokot, különben nem áll el és megsavanyodik.

Tavaly kicsit jobban figyeltem a szőlőre, és többet kapáltam, gazoltam, bújtattam, kötöztem. Akkor 35 liter borocska lett. De az is 14 fokos volt, és 17ig toltam fel. A színe viszont a cserszegi fűszeres szőlőnek köszönhetően szép aranysárga lett. Ha már kicsit savanyú, akkor legalább legyen szép színű.

Ha már bor. Idén először készítettem magam meggybort. Apósom volt eddig a meggybor felelős, de idén nem adtam át neki ezt a megtiszteltetést, mert pálinkát akart belőle készíteni. Inkább magam próbálkoztam. A szomszédnak van egy meggyfája, és szépen termett. Elkezdett potyogni a meggy, és mivel nem szedte senki, elkértem tőle. 4 vödörnyit szedtem a családdal együtt. Mind a három gyerek szépen szedte (egy darabig). Aztán hazavittem, megmostam, és bár nem kellett volna, de kiszemeztem. Este 8-ra lettem vele kész. Lett 22 kilónyi tiszta, magozott meggyem. Tudom, hogy nem kellett volna kimagozni, elég lett volna összetörni (mi fúróval és festékkeverő szárral szoktuk), de az első meggyboromnak meg akartam adni a módját. Jövőre nem fogom, nagy szívás volt és 3-4 óra felesleges küszködés.

Apósom minden évben egy kicsit édesre szokta csinálni a bort. Elkértem a receptet, amelyet pár éve az egyik szomszéd bácsi súgott el neki. 1-1-3. Vagyis 1 kiló meggyhez 1 kiló cukor és három liter víz. Nos, mivel nem akartam túl édes meggybort, ezért a 22 kiló meggyhez csak 19 kiló cukrot tettem és kb. 60 liter vizet. Egy nagy 120 literes hordóban forrt ki az anyag. Szépen tisztulgatott. Két hét múlva egy kis mintát azért már vettem, de még nem volt tiszta, ezt az ízén is lehetett érezni. Azóta pár mintát kaptam barátoktól, ismerősöktől. Sőt, olvasgattam is kicsit az interneten utána. Azt mondják, írják, hogy igazából kicsit savanykásnak kell lennie a jó meggybornak. Az első minta alkalmával ezt a kis fanyart éreztem is a borban. Após természetesen jelezte felém nem túl diszkréten, hogy ez nem jó, nem elég édes. Tegyünk még bele cukrot. Meghajoltam előtte, de csak úgy, hogy az általa ajánlott 6-8 kiló helyett csak 3 kilót. Vagyis eljutottunk az eredeti recept mennyiségekhez.

Hétvégén, mivel kellett a hordó, ezért lefejtettem. Nagyon szép áttetsző vörös színe lett, és az íze szerintem frenetikus. Egyszerre kicsit édes (nem szirup szintű), de közben érezni kis fanyart is mikor leér. Szerintem mióta meggybort készítünk, azóta ez lett a legjobb. De leszögezem, nem azért mert én csináltam a javát. A gondom egyedül az volt, hogy nincs mibe lefejtsem. Ezt már tudtam előre, ezért a családnak ki lett adva, hogy minden üveget (bor, pezsgő, málna) meg kell tartani. Nos, ezeket kimostam, majd nekiálltam és húszon pár üveget feltöltöttem és ledugaszoltam. Mindegyikre felkerült egy címke, mi van benne (ezt csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy címkézzen mindenki). Szerintem, 17-18 liter került üvegbe, de még kb. kétszer annyi van műanyag kanákban. Szóval nem nagy gond, ha idén nem lesz annyi borom szőlőből.

Már több mindenkitől hallottam, és sajnos tapasztaltam is saját bőrömön, hogy nem szabad alkoholt műanyagban tartani, mert megromlik, valamint más lesz az íze. A bornak az üveg és a fahordó jó (és persze saválló edények, amely zárhatóak és giga ára van), természetesen légmentesen lezárva, mert különben a levegővel reakcióba lép és elveszíti az erejét. A másik, amire figyelni kell, hogy hűvös 5-15 fokban (pincehidegben) a legjobb a bort tárolni. A túl hideg azért nem jó, mert elveszíti az aromáját, míg a túl melegben megbuggyan. És tényleg igazak ezek az aranyszabályok. Mindet átéltem a saját bőrömön az elmúlt években. Ezt kiküszöbölendően, amit csak tudok üvegbe teszek és a dédi vert falú házának a spájzában tárolom az amúgy pincében tartandókat. Itt nyáron se volt 20 fok felett még a legmelegebb napokon se.

Ezt onnan lehet tudni, hogy idén készítettünk csalamádét. Tavaly is próbálkoztunk, de akkor a mi spájzunkban felforrt, valamint valaki nem zárta vissza a tetőt rendesen. Idén viszont nagyon finom lett. És nem volt annyira meleg a dédi spájz, hogy felforrjon. A csalamádéba uborkát és zöld paradicsomot tettünk. Az uborka finom lett.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.