Már többször foglalkoztam a metszéssel, mivel ebben az időszakban, márciusban ennek van ideje. A hasznos rész a gyümölcsfa és annak a termése. Viszont megfeledkezünk a másik végtermékről, a vesszőkről. Igazából magam se foglalkoztam eddig ezzel nagyon, mert van egy kemencénk, amelyben az évek során összegyűjtött száraz vesszőket eltüzeljük, így hasznos meleg keletkezik, amely a főzéshez, sütéshez megfelelő.

Viszont nem csak ez a felhasználási területe van ennek a faterméknek. Arra gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben végigmegyek az összes felhasználási módszeren, amelyet eddig kipróbáltam, szeretnék kipróbálni, eddig nem próbáltam és valószínűleg nem is fogok..

Nos, akkor kezdjük azzal, amiket eddig csináltam a levágott vesszőkkel. Mint amit fentebb már leírtam, a kemencénk fűtésére szoktam leginkább a nyesedéket használni. A levágott vesszőket maximum egy méter hosszúra összedarabolom, majd kévébe kötve egy lehetőleg vízmentes helyre összerakom. Nagyon kell figyelni arra, hogy ha lehet, akkor ne közvetlenül a földre kerüljenek, hanem emeljük meg legalább 20-30 cm magasba. Ennek több oka is van. Egyik, hogy jobban szellőzik alulról, így gyorsabban szárad, nem penészesedik be. Másik oka, hogy nagyon szeretnek a rágcsálók az ilyen jellegű rakások alá beköltözni. Ezt pedig nem szeretnénk.

Én úgy szoktam ezt megoldani, hogy készítek négy lábat téglából, amely a rakás lábai lesznek. Ezeket, mint írtam 20-30 cm magasságig szoktam emelni. Pont annyira, hogy a kutyák be tudjanak menni alá, ha nagyon akarnak. Ezután két-két lábra rá szoktam egy-egy erősebb tartó ágat tenni, amely lehetőleg 10 cm átmérőjű legyen, majd erre a két ágra merőlegesen teszem a kisebb ágakat, így létrejön egy ágy szerű építmény. Erre aztán az összekötött kévéket kötésben (mindig az egymás feletti kévéket keresztbe teszem) felpakolom. Mivel kötés van a kévék között, így elég sok kévét lehet egymásra tenni. Az utóbbi években, ha összeraktam a rakást, akkor rossz, régi fóliákkal le szoktam takarni a rakást, majd nagyobb ágakkal, különböző eszközökkel le szoktam fogatni a rakásra ezeket, hogy a szél le ne fújja. Az egy évig száradó vesszőket aztán fel lehet használni. Felhasználásnál azért arra figyelni kell, mert tavaly beleszaladtam majdnem, hogy a lefedett, száraz helyre esetleg nem költözött darázs. Tavaly egy jó tenyérnyi nagyságú darázsfészket sikerült levernem a kupacról.

Másik felhasználási lehetősége a vesszőknek, amire szoktam használni, hogy 20 cm-es darabokra töröm az ujjnyi vastag ágakat és veteményesben jelölő fának szoktam alkalmazni. A kihúzott sorba beleszoktam tűzni kb. 1,5 méterenként. Így még mikor éppen kell, akkor is tudom, hogy merre kell lennie a sornak. Sokkal bátrabban tudok a sorok között kapálni, tolizni.

Amire még használtam, használtuk a vesszőket, leginkább a fűzfavesszőket, hogy abból fonunk különböző tárgyakat, eszközöket. Mivel eddig még nem nőtt meg nagyra a fűzfánk, így csak 1-2 koszorút fontunk, de ha nagyobb lesz a fa és több vesszőt vágunk le róla, akkor esetleg elgondolkodhatunk, hogy mást is kipróbálunk.

A másik felhasználási területe a vesszőknek, vagy inkább a vastagabb ágaknak, hogy karót készítek belőlük, amelyhez aztán hozzákötözöm a növényeket, leginkább a paradicsomot. Valamint a hosszabb 2-2,5 méter hosszúakra szoktam babot is futtatni. De a nagyobb, elágazó ágakat madárijesztőként is fel szoktam használni. Az elvetett borsóföldre szoktam rádobálni azokat, majd mikor kikeltek, akkor leszedni. Ez azért jó, mert az ágas-bogas ágak közé nem mennek olyan szívesen a madarak borsót kifürödni. De nem csak a madarakat tartja távol, hanem a kutyákat is. A kertünkben nagyon sok "vadcsapás" van, amiket a kutyák éjszakai csavargásakor hoznak létre. Ha ezekre a csapásokra teszek nagyobb, levágott ágakat, akkor kikerülik, így tudom teremni az éjszakai állatvonulást. Szintén a kutyák ellen szoktam a levágott ágakat használni úgy, hogy a virágoskertbe leszúrok ágakat. Ezzel a nagy nyári melegben meg tudom akadályozni, hogy a kutyák a virágágyást használják hűsölőnek.

Amire még használni szoktam a vesszőket, ágakat, hogy apró 20-25 cm-esre összevágva, kiszárítva a lakásban található kályhánkban használom fel gyújtósnak. Igazából erre a legjobb alapanyag a diófaág, mert az elég vastagra megnő egy-két év alatt, hogy gyújtós lehessen belőle.

Ezek voltak azok a területek, amire mi szoktuk a fák metszéséből megmaradt vesszőket felhasználni. És még mire lehet használni?

Nekem, ami nagyon tetszik az ágak hasznosításában, a vesszőből készített kerítés. Régen, mikor nem voltak kerítés elemek, előre gyártott oszlopok, drótkerítés, akkor ágakból és faoszlopokból készítették a kerítést, amely igazából két célt szolgált. Az egyik, hogy a jószág ne kóboroljon el, míg a másik, hogy a jószág ne legelje le a konyhakertet. Minden régi parasztháznál volt ilyen jellegű kerítés.

Manapság több játszótéren építenek ilyen jellegű fakerítésből labirintusokat. Sőt vannak olyanok, akik az élő fa vesszőit fonják össze (leginkább a fűznek), és kisebb kuckókat alakítanak ki belőlük.

Ha már a régi időket emlegettem, akkor nagyon sok faeszköz alapanyaga volt a levágott vessző, ág. Kosarak, poroló, varsák, seprűk, stb. Tényleg nagyon sok mindent fel lehetne sorolni, de inkább menjünk tovább. Azért is menjünk tovább, mert valószínűleg mostanság nem fogok fákból készített eszközöket gyártani otthon a kis konyhakertemben. Helyette láttam az interneten egy másik felhasználási módot, amelynek biztosan majd fel fogom használni.

Már régóta tervezgetem a fűszerkert gondolatát, csak nem tudtam, hogy miből készítsem az oldalát. Most megtaláltam az ideális megoldást. Veszőből fogom készíteni a fűszerkert vázát. Vastagabb és lehetőleg keményfából leverek pár ágat, oszlopocskát. Aztán, amit a kertben fellelek ágnyesedéket, azt mind köré fogom fonni. Ha lesz vagy 40-50 cm magas, akkor fóliával ki fogom bélelni belülről, hogy az ágak ne rohadjanak olyan gyorsan. Majd feltöltöm földdel. A földet a vakondokok fogják biztosítani alapból. Úgy is mindig probléma, hogy a vakondokok által kitermelt pár vödör földet hova tegyem. Most már tudom. Azzal fogom feltölteni a konyhakertemet. Már csak az a gondom, hogy az idei ágakat, amelyek nem kellettek, azokat már elégettem, tehát ez a projekt marad jövőre, ahogyan szokott.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.