Már írtam a héten a vegyeskultúrákról, de gondoltam most kellene erről még írni, amíg tud az ember tervezni. Legalább is azok, akik hozzám hasonlóan még nem vetették be teljesen a kertjüket. Azért is gondoltam erre, mert pár nappal ezelőtt találtam egy jó bejegyzést a http://www.terradei.org.ua oldalon a témával kapcsolatban.

"Vegyeskultúra a zöldségtermesztésben

A vegyes kultúra az a termesztéstechnológiai módszer, amit előszeretettel alkalmaznak az ökológiai zöldségtermesztésben részben szükségből az őstermelők csekély termőterülete miatt. A lényege az, hogy gazdag fajállományt ültetünk egybe, hogy kihasználhassuk a növények egymásra és kártevőkre, kórokozókra gyakorolt hatását. A termesztendő növényeket felváltva, soronként vagy nagyobb sávokba ültetjük az üzemi mérettől és igénytől függő arányban.

A vegyes kultúrát nagy kedvel alkalmazzák fóliás hajtatásban. Dercen és Fornos községekben, mint mondják – a jobb helykihasználás miatt.

Évtizedek, évszázadok megfigyelései alapján írták le a növényi kölcsönhatásokat. Egyes növények segítik a másik növény csírázását, növekedését. Az illatos növények különösen hasznosak, mert a kibocsátott anyagok gyengitik, elfedik egymást. Speciális anyagcseretermőkeikkel- ún. fitoncidokkal- védik vagy riasztják egymást, gyéritik a kártevőket, csökkentik a kórokozók fertőzéseit ilyenek pl. az etilén vagy a gyökerekben és levelekben található, bizonyos fenolos anyagok.

Tovább: előnye a vegyes kultúrának a jobb területkihasználás és a nagyobb termésmennyiség, hiszen nagyobb az egységnyi területre ültetett tőszám, valamint a különböző fajok eltévő környezeti igénye, felépítése miatt – ha jól válogatják össze – kiegyensúlyozotabban hasznosítják a rendelkezésre álló tápanyagokat, vizet.

A talajfelszín folyamatos fedettsége gyérebb gyomosodáshoz vezet, jobb vízgazdálkodást tesz lehetővé és a talajszerkezetnek fizikai védelmet nyújt ebben a kultúrában.

Hátrányként elmondható, a sikeres növénytársítás megköveteli a növényfajták környezeti igényeinek (fény, víz, tápanyag, gyökeresedési mélység) alapos ismeretek.

Leghíresebb a Gertrud Frank-féle vegyes kultúra. Ebben a rendszerben a monokultúrát elhagyva, a növényeket soronként ültetjük a növények méretétől függően megadott sortávolságban.

Három sor különböztethető meg a rendszerben.  Az „A” fősorok egymástól 2m-s távolságban találhatók, magas vagy elterülő habitusú hosszú tenyészidejű növények számára. Jellemző növényei: paradicsom, karósbab, uborka, burgonya, tök stb. A „B” sorok: egymástól szintén 2m-s távolságban, rövidebb tenyészidejű növények, ezekről a sorokról jellemzően két termés gyűjthető egy vegetációs időben. Növényei: hagyma, zeller, bokorbab, káposzta, cékla stb. A „C” sorok a rövid tenyészidejű és kistermetű növények számára egymástól 1m-re. Tipikus növények: új hagyma, fejes saláták,dughagyma, karalábé, sárgarépa stb.

A vegyes kultúra alkalmazható nagyüzemi módon úgy, hogy szélesebb növénysávokat vetünk egymás mellé; sortávtól, növénymérettől függően 5-20 sort helyezhetünk el egy növény fajból, így lehetséges a gépi művelés, betakarítás.

Táblázat: a növények pozitív és negatív szomszédhatása.

"

Hát vannak ebben a cikkben is új dolgok, tehát már több oldalról közelítettük meg a vegyeskultúra témáját. Szerintem a két bejegyzésem alapján azért már elég sok jó vegyeskultúrát lehet kialakítani. Gyerünk a kertbe!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.