Végre megérkezett a várva várt és meg nem kérdőjelezhető tavasz. Melegszik az idő, sokat süt a nap, kezdenek teremni a gyümölcsök. Nálunk az első gyümölcsök egyike az eper. Mióta kertem van, azóta van a kertemben eper. Hol több tő, hol kevesebb.

Tavaly kicsit elcsúsztam a telepítéssel, ezért nem volt csak pár tő. Ebből a pár tőből is igen kevés fincsiség készült, mivel az első gyümölcsök, amik ráadásul piros színűek, azok a madaraknak nagyon a kedvükre van. Nálunk ezért a legelső beszerző körutakat a feketerigók és a seregélyek teszik meg. Tavaly szinte teljesen leszedték a finomságokat, amit meg meghagytak, azt vagy a csigák, vagy a hangyák rágták meg.

Most mivel kezdett pirosodni az eper és hát szerettem volna minél előbb adni belőle a gyerekeknek, ezért minden délután szín ellenőrző körútra szoktam menni, hogy elég piros-e már a tegnap még nem teljesen beért gyümölcs. Egyik nap, ahogyan megyek, látom, hogy a legelőrébb haladottabb állapotban lévő eper ki van csipkedve. Na, megint csak a madarak laknak jól.

Gondoltam valahogy azért ki kellene velük babrálni, mert nem csak, hogy a gyerekeknek akarok az eperből adni, de szeretnék valamit befőzni belőle, ha esetleg elegendő lesz. Ha nem, akkor csak egy kis cukrosepert ennék, ahogyan a régi időkben ettem a nagyszüleimnél.

Szóval gondolkodtam nagyon, hogyan tudnék kibabrálni a madarakkal. Elsőre az jutott eszembe, hogy van a padláson egy kis csibedrót, mi lenne, ha egy ketrecet készítek, amelynek az az oldala és teteje, akkor nem tudnak hozzáférni a madarak a gyümölcshöz. Ez kicsit macerás lett volna, így tovább gondolkodtam. Vagyis tovább gondolkodtunk a feleségemmel, mert elmondtam neki is a problémámat.

A garázsban szokott elég sok minden lenni, amiből akár egy jó gondolattal remek megoldást lehet kitalálni. Ez most is bejött, mert ahogyan nézelődtünk, észrevettem a lassan tíz éve kapott szőlőháló, vagy minek nevezett zöld, kis lyukú háló, amit a szőlő megvédésére szoktam használni a seregélyek ellen. Én a korai cseresznye védelmére kaptam anno, de nem vált be, mert lehetetlen az egész fát becsomagolni, hogy utána én se férjek hozzá a gyümölcshöz, így bekerültek a háló darabok a garázs süllyesztőjébe.

Most viszont ötletet adott. Készítek egy kis tartót két-három oszlopból és a tetejére kötözött lécből, majd erre fogom a hálót rávarázsolni. Így, ha szükségem lesz a háló eltüntetésére, akkor csak az adott helyen fel kell hajtani és hozzáférek az eperhez. De a madarak, remélhetőleg nem. Nos, neki is álltunk és ez lett belőle:A háló alját mindenféle súllyal lefogadtuk, mert nagyon pöndörödött felfelé. Szerintünk megfelelő lesz.

A másik eper területet is be szerettük volna takarni, de már kedvünk és anyagunk se volt, amivel ilyen szép védelmet össze tudtunk volna hozni. Viszont észrevettük, hogy az epreknek elég erős a levele, amely akár a hálót is meg bírja tartani. Miért ne terítsük rá a hálót, hátha elbírja. Nos, elbírta:

Mivel túl széles volt, ezért két hálóra volt szükség és hogy ne fussanak szét, ezért közöttük kisebb műanyag csövekkel összefogtuk őket, míg a szélére szintén nehezékeket tettünk, hogy minél jobban védve legyen a gyümölcs.

Mióta feltettük, azóta nem láttunk új vandalizmust az eperföldön. Majd a végső eredményről majd írok.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.