Ahogy ígértem még mindig a magasággyal foglalkozok, mert van mit írni róla. Kaptunk ötletet, hogy hova kell és mikor érdemes építeni. Volt kicsit szó, hogy hogyan kell létrehozni, milyen rétegzésre van szükség, de találtam egy nagyon jó leírást az utóbbi témáról a http://hobbikert.hu oldalon:

"A magaságy elnyeli a kerti komposztot, sőt azon kívül sok egyéb anyagot is rétegezhetünk bele. Bemutatjuk a legfontosabb 5 réteg összeállításának szabályait és ötleteket adunk ahhoz, hogyan érjük el a növények számára legelőnyösebb kompozíciót.

A magaságyat ősszel vagy tavasszal készítjük el. Az őszi építés azért előnyösebb, mert a magvetésig a talaj némileg megülepszik, és tavasszal a lesüllyedt talajt a szükséges mértékben feltölthetjük.

Ezután következik a szerves anyagok beterítése. Ennek az a lényege, hogy a legnehezebben bomló anyagok alulra kerüljenek, majd az e fölött levő rétegek egyre gyorsabban bomló, korhadó anyagokból álljanak. Voltaképpen ez az élettani magyarázata a magaságynak, hiszen a fokozatosan elbomló szerves anyagokból szén-dioxid (C02) szabadul fel, ami elősegíti a növények asszimilációs tevékenységét; a bomlás nyomán keletkezett hő pedig átmelegíti a gyökerek által behálózott talajréteget, és meggyorsítja a magok csírázását, valamint a gyökerek és a föld feletti részek vegetatív fejlődését.

Az első réteg
Ez a - tömör állapotában - 20 cm vastagságú réteg a leghosszabb idő alatt elbomló, cellulózban gazdag anyagokból áll. Ehhez célszerű egész évben gyűjteni a gyümölcsfák koronájának ritkításából, a díszfák és cserjék metszéséből származó gallyakat és vesszőket, a szőlővenyigét, amelyeket ajánlatos 5-10 cm-es darabokra felaprítani, hogy a réteg könnyebben tömöríthető legyen. Olyan helyen, ahol a magaságy helyén levő talajréteg kiemelésekor a földben több cserebogárpajort találtunk, célszerű 10 g/m2 Basudin vagy Diazinon talajfertőtlenítő szert kiszórni. A réteg elhelyezése és elegyengetése után az anyagot alaposan tapossuk meg.

A második réteg
Ez a 20 cm vastagságú réteg ugyancsak lassan bomló anyagokból áll. Korhadása közben felmelegszik, és hőt juttat a felette levő talajrétegbe. Ide kerülhetnek a nyári szerves hulladékok, például a bab és a borsó, valamint a burgonya, a napraforgó, a kukorica szára, nádtörmelék, a kipréselt, kifőzött szőlőtörköly, az évelő virágok levágott szára, szalma, az állatok takarmányozására valamilyen okból már nem alkalmas széna stb. Ezt a réteget is alaposan meg kell tiporni, és ha nagyon száraz volna, akkor meg kell öntözni.

A harmadik réteg
Ez a 25-30 cm vastagságú réteg könnyebben korhadt), részben már elbomlott anyagokból tevődik össze. Ha módunk van rá, akkor a telek közelében valamilyen parlagterületen szedjünk fel gyeptéglákat. Éles ásóval tégla nagyságú darabokat vágunk a természetes gyepből, és ezt lapáttal kiemeljük. A gyeptéglák kb. 15 cm vastagságúak lesznek. Ezeket a gyepes felületükkel lefelé rakjuk rá második rétegre.

Kiegészíthetjük a harmadik rétegei még egy 15 cm vastagságú réteggel, amelyet lekaszált fűből, lehullott lombból, fenyőfák tűleveléből keverünk össze. Minél többféle anyagból van, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a magaságyban minden termesztett növény megtalálja az optimális növekedéséhez, fejlődéséhez szükséges valamennyi tápanyagot benne!

E réteg kialakításához nagyon jól megfelelne egy, a kertészetekben nálunk még igen ritkán használt anyag, a fenyőkéreg. Ebből a hulladék anyagból országunkban több millió köbméter halmozódott fel az importált fenyőrönkök kérgezése során. Viszonylag könnyen humifikálódik, és belőle megközelítőleg semleges kémhatású talaj képződik. A fenyőkéreg talajtakarásra is kiválóan alkalmas, mert megőrzi az alatta levő talajréteg nedvességét, megakadályozza a gyomosodást, és tápanyagokat is ad át a növényeknek. Kiváló tulajdonsága, hogy száraz és nedves állapotban egyaránt jól járható, nem porzik, és nem piszkolja a lábbelit. Külföldön (főleg Észak-Amerikában) ezt használják a legelterjedtebben a parkok és a kertek útjainak a burkolására. A washingtoni Fehér Ház parkjának útjait nem aszfalttal és nem kaviccsal, hanem fenyőkéreg-törmelékkel borítják.

A negyedik réteg
A most következő réteg is 20 cm vastag, de már olyan szerves anyagokból áll, amelyekbe a mélyebben gyökerező növények gyökerei behatolnak és belőlük táplálkozhatnak.

Aki olyan szerencsés körülmények között kertészkedik, hogy módja van istállótrágyát beszerezni, az a legjobban teszi, ha szalmás szarvasmarhatrágyából alakítja ki ezt a réteget. Igen jó - és a naturális gazdálkodás követelményeinek megfelelő anyag - erre a célra az érett komposzt, amelyet 10%-os arányban össze lehet keverni baromfi-, házinyúl- vagy galambtrágyával is. A komposztot a kertben keletkezett szerves hulladékokból állítjuk elő. Erre a célra a kert egyik félreeső sarkában jelöljünk ki helyet, ahol a hulladékokat csinos kazalba halmozzuk össze. A kazal szélessége másfél méter, magassága 120-150 cm legyen. A kazal hossza attól függ, hogy mennyi szerves hulladékunk gyűlik össze.

A tetejét - ha a szükséges magasságot elérte - tenyérnyi földréteggel takarjuk. Ebbe akár valamilyen nagy levelű zöldségfélét (tököt, dinnyét) is ültethetünk, hogy a kazal által elfoglalt helyet is hasznosítsuk.

Késő ősszel, amikor a kertésznek már több ideje akad, a komposztkazal anyagát átforgatjuk, meglevegőztetjük. Ezzel az oxigén jelenlétében szaporodó mikroorganizmusoknak kedvezünk, és a korhadás folyamatát elősegítjük. Még egy tavaszi forgatást beütemezve a szerves hulladékokból másfél év alatt érett komposzt képződik. Az érett komposzt barna színű, homogén, szagtalan (vagy kellemesen földszagú), könnyen kiszórható, jól lapátolható.

Tartalmazza mindazokat a tápanyagokat (makro- és mikroelemeket), amelyekre a termesztett növényeknek szükségük van. Kiválóan alkalmas a kertek talajának trágyázására, a talaj termékenységének javítására.

A komposztálás hely- és időigényes folyamat, nem is beszélve arról, hogy a komposztkazal átforgatása meglehetősen nagy fizikai igénybevételt is jelent; ezért terjed szerte a világon a szerves hulladékok - komposztálás előtti - felaprítása. Erre a célra műszakilag fejlett gépeket állítottak elő. A kisebbek kézi erővel, a nagyobbak robbanómotoros vagy villamos motoros meghajtással működnek, s a szerves anyagokat néhány milliméter nagyságú darabokra tépik-vágják szét. Ennek következtében a korhadást előidéző gombák és baktériumok nagyobb felületen támadhatják meg az anyagokat, amelyek így rövidebb idő alatt humifikálódnak. A felaprított szerves anyagoknak sokkal kisebb a helyigényük, és a korhadási idejük is lerövidül: a nyári időszakban 6-8 hét alatt érett komposztot lehet ily módon előállítani.

A komposzt érlelésére és tárolására az utóbbi időben célszerű eszközök kerültek forgalomba. Ezek műanyag elemekből állnak, és a csapadék, valamint a komposzt anyagában levő nedvesség nem korrodálja őket. Előnyük még az is, hogy lehetővé teszik a folyamatos komposztálást: a tároló tetejére kerül a felaprított szerves anyag, alul pedig - egy kis ajtón keresztül - lehet kiszedni a kész komposztot.

Miből készülhet komposzt? Minden elbomlásra képes szerves hulladékból! Ilyenek: a bab és a borsó, a burgonya szára, a lekaszált fű, az érett magokat nem tartalmazó gyomok, a szőlő és az őszibarackfák zöldválogatásakor keletkezett nyesedék, a szőlőtörköly, a konyhai hulladék, a fatüzelésű kályhák hamuja stb.

Ne kerüljön a komposztba kő, építési törmelék, salak, „bedöglött mész", cserépdarabok, üvegtörmelék, konzervesdoboz, hiszen azok nem korhadnak el. A műanyag fóliák (tejeszacskók, tejfölöspoharak stb.) anyaga ugyan szerves, de ezek sem bomlanak el, tehát nem valók a komposztba!

Ne tegyenek a komposztba beteg növényi részeket, mert ezek még a viszonylag magas hőképződés mellett lezajló korhadási folyamatot is átvészelik, és ismét a termőföldbe kerülve megfertőzhetik a növényeket. Hasonló a helyzet a gyommagvakkal is, ezért azokat a gyomokat, amelyek már elvirágzottak és magot érleltek, inkább égessük el. Ne feledjék, hogy egyetlen kifejlett gyomnövény (pl. talpas mohar) akár egymillió magot is képes érlelni!

Ne kerüljön a komposztba a diófák és a vadgesztenyefák levele sem. Ezek ugyanis egy olyan anyagot tartalmaznak, amely a talajba keveredve a talajban élő, szabad szemmel nem látható, de roppant hasznos élőlények (gombák, sugárgombák, baktériumok, ázalékállatok) élettevékenységét gátolják, vagyis a talaj termőképességét csökkentik.

Az ötödik réteg
Ez a felső, 20 cm vastagságú termőréteg, a magaságy helyéről kitermelt talaj; ebbe nő bele a termesztett zöldségfélék gyökérzetének a zöme. Arra kell törekedni, hogy a felső talajréteg fizikai, kémiai és biológiai állapota optimális legyen.

A talaj fizikai szerkezete akkor megfelelő, ha tartós, apró morzsákból áll, ennek következtében a vizet jól tárolja, de viszonylag könnyen átereszti a fölösleges vízmennyiséget. Benne elegendő levegő (oxigén) van a gyökerek élettevékenységéhez, és a növényeket bőségesen ellátja tápanyagokkal.

A jó termőtalaj a tápanyagot felvehető formában tartalmazza. Nagyon fontos a talaj kémhatása. A magaságyban termelendő növények többsége a semleges kémhatású (pH 7,0) vagy az enyhén savanyú kémhatású talajokban fejlődnek jól, ezért a túlságosan lúgos (pH 8,0-10,0) vagy pedig a túlságosan savanyú (pH 4,5-6,5) termőrétegbe talajjavító anyagokat kell keverni.

A talaj biológiai állapota akkor kedvező, ha benne az élettani folyamatok erő¬teljesen zajlanak le, sok benne a mikroorganizmus. A földigiliszta is szívesen fogadott vendég a magaságyakban, hiszen a talaj termékenységét javítja. Kevésbé örülhetünk viszont a magaságy felső talajrétegében található káros rovaroknak (drótféregnek, lótetűnek, cserebogárpajornak stb.), mert ezek vagy a növények gyökereit rágják el, vagy a föld feletti részeiket károsítják. Ellenük csapdákkal vagy - ha más lehetőség nincs - talajfertőtlenítő szerekkel védekezünk.

A magaságy helyéről kitermelt talajt - mielőtt belőle a legfelső réteget kialakítanánk - megjavítjuk. Erre a célra sokféle anyagot vehetünk igénybe.
A mészkőpor és a cukorgyári mésziszap a savanyú talajok javítására, kémhatásának beállítására alkalmas. Használatuk előtt végeztessünk laboratóriumi talajvizsgálatot, és ennek alapján határozzuk meg a felhasználandó javítóanyag mennyiségét.

A homok a túlságosan kötött talaj ok legjobb javítóanyaga. Tápanyagokat csak igen korlátozott mennyiségben tartalmaz, de javítja a talaj vízáteresztő képességét, és csökkenti annak a kötöttségét. Minthogy a homokszemcsék között igen sok a levegő, ezért a homokos talajok tavasszal gyorsabban melegszenek fel, tehát a magvak csírázása, a palánták fejlődése előbb indul meg bennük, mint a kötött, agyagos talajokban.

A tőzeg ugyancsak alkalmas a kötött talajok javítására, de előnyös a tőzeg bekeverése a nagyon laza, homokos talajokba is. Nagy víztartó képessége miatt a talaj kiszáradását késlelteti, mert a rostjaiban felhalmozott vízkészletet fokozatosan adja át a környezetében levő talajszemcséknek, és ezzel egyenletesebbé teszi a növények vízellátását. A laza talajok kötöttségét növeli, a kötött talajokét csökkenti.

Tőzeg bekeverésével szabályozni lehet a talaj kémhatását is. Nagyon savanyú tőzeget nálunk csak igen kevés helyen termelnek ki (például Osli határában 4,0-4,5 pH-értékűt), de ezzel jelentősen lehet a lúgos-meszes talajokat javítani. Tőzegeink jelentős része gyengén savanyú, illetve közömbös kémhatású.

A perlit és a zeolit természetes ásványi anyag, a talajba keverve javítja annak a fizikai szerkezetét, növeli víztartó képességét. Különösen az ún. duzzasztott kertészeti perlitnek van kedvező hatása a kötött talajok lazításában.

Az alginit sok szerves anyagot és mikroelemeket tartalmazó üledékkőzet, amely - a termelők tapasztalatai szerint - szilárdabbá, ellenállóbbá teszi a növényi szöveteket. A több meszet tartalmazó alginit savanyú talajok javítására is használható.

A biohumusz nagy értékű trágya, amelyet a trágyabontó giliszták elszaporításával állítanak elő. Teljesen szagtalan, barna, porszerű anyag, nemcsak a talaj szervesanyag-készletét növeli, hanem ellátja a növényeket a fejlődésükhöz szükséges valamennyi tápanyaggal is. Négyzetméterenként 2-3 kg biohumuszt ajánlatos a talaj felső rétegébe keverni.

A Terra Vita és más néven forgalomba kerülő földkeverékek ugyancsak értékes szerves anyagokat és tápanyagokat tartalmaznak.

A Cofuna szintén elterjedt, és igen hasznos talaj kondicionáló anyag, amely nagy tömegben tartalmaz mikroorganizmusokat és mintegy 20% arányban szerves (főként baromfi-) trágyát. Hatását azzal fejti ki, hogy a talajban levő, de valamilyen ok miatt a növények gyökerei által fel nem vehető állapotban levő tápanyagokat aktivizálja, felvehetővé teszi.

Még valamit a magaságyak talajáról! Számolni kell azzal, hogy a magaságy talajtömege a vegetációs idő alatt tömörödik és emiatt megsüllyed. Ez természetes jelenség, főleg az első és a második réteg korhadása következtében áll elő. Ezért nagyon fontos, hogy ezt a két réteget a berakás után tiprással alaposan tömörítsük, az ötödik, felső réteget pedig egészen a keret pereméig töltsük fel. Ha ősszel készítjük a magaságyat, akkor a földet egy kissé púposan rakjuk bele, és tavasszal, a felső talajréteg elmunkálásakor, illetve a vetés és a palántázás megkezdése előtt pótoljuk a megsüppedt talajt. A talajszint süllyedése tavasztól őszig 25-30 cm is lehet."

Hát ebből a leírásból az jött le nekem, hogy igazából a magaságy nem más, mint egy komposzt halom, amelyre aztán veteményezünk. Szerintem ennél részletesebben nem is lehetett volna elmagyarázni a magaságy felépítését, mint a fent leírtakban. Mindenképpen ott érdemes ilyet készíteni, ahol kevés a termőterület és olyan helyeket szeretnének befogni, ahova nem vetne az ember.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.