Ahogy már az ezelőtti epres bejegyzésben írtam, eléggé szép terméshozamra számítottunk az előzetes várakozások alapján. A két fóliás ágyásban elegendő epertő volt telepítve. Végre egy olyan évnek néztünk elébe eper terén, hogy minden a lehető legjobb időben lett elintézve. Ezért is és a sok tavaszi epervirágtól nagy elvárásokat fogalmaztunk meg.

Ugye, amikor elkezdett érni, akkor persze a feketerigók már mentek is dézsmálni. A termés megvédésének céljából terítettük le az ágyásokat. És ez nagyon be is vált, sőt már most tudjuk, hogy jövőre ugyanígy fogunk epert termeszteni. Eleinte mindennap mentünk és szedegettük le a még csak szinte félérett, de szép piros terméseket. Annyira nem voltak finomak, ezért áttértünk a kétnaponta szedésre. Ez már jobb volt, mert volt ideje beérni rendesen.

Sajnos, ahogyan a cseresznyének és a meggynek is hiányzott a nap, úgy az epernek is nagyon. De azért csak beindult. Eleinte egy kisebb tálkával szedtünk az eperföldekről, de aztán beindult a szüret és volt, hogy két nagy tállal szedtünk jó egy órán keresztül. eleinte a gyerekek ették csak a gyümölcsöt, aztán már mi is eszegettünk belőle. Aztán már annyi volt, hogy a szomszédoknak is vittünk át, valamint süteményeket kezdett a párom készíteni a maradékból. Tegnap kellett volna leszednem megint, de nem volt időm, de azért pár szemet leszedtem. Igazság szerint most kezd olyan lenni, amilyennek szerintem egy epernek lennie kell.

Az idei eperszezonnak már csak egy hátránya volt, hogy nem volt tökéletes a locsolás kitalálva. Vagyis nem tudom hogyan kellett volna. Most csak fentről locsolócsővel és arra szerelhető fejjel porlasztottam a vizet kb. 1-2 naponta esténként. Igaz szép lett a gyümölcs, de szerintem nem így kellene. A baj még az, hogy nagyon sok vakond van a környékünkön, ezért ha valahol locsolok, akkor 1-2 nap múlva biztosan feltúr zsenge rovarok, kukacok után vadászva a vizes földben.

Mivel az egyik ágyásba három beszerzési forrásból érkezett gyümölcs lett telepítve, ezért érdekes volt, hogy a terméseken mennyire lehetett látni, hogy melyik melyik helyről lett beszerezve. A sógornőméké kicsit meg volt nyúlva és a szárnál való csatlakozásnál nagyon megnyúlt. Finom. A haveromtól kapott eprek viszont nem értek be olyan szép pirosra, mint apukáméktól hozottak, de ugyanolyan finomak volt. Annyi különbség azért van, hogy az eper húsa nem olyan, mintha megrohadt volna. A szánkban szinte egyből szétfolyik. És ezek a tövek adták a legnagyobb eperpéldányokat. Volt amelyik akkora volt, mint a fél tenyerem. Kár, hogy nem csináltam róla képet.

Most ott tartunk, hogy már "jól lakottak" vagyunk eperből, de még érik, sőt most a legfinomabb. Ezért arra gondoltunk, hogy lefagyasztunk pár kilónyit, hogy télen is legyen belőle. Minden évben szoktunk eltenni. Most is úgy fogjuk tartósítani, ahogyan tavaly. A fagyasztóládába egy tálcára kihelyezzük az epreket, majd mikor megfagyott, akkor tesszük zacskóba vagy dobozokba. Így nem törik össze, valamint nem fagynak annyira össze.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.