Végre itt van a fáról történő szüret első delikvensei. Végre beértek a korai cseresznye és a két korai meggy. Voltak gondok, de a végén csak lett annyi, amennyi a kis családomnak elég, sőt még akár sok is lehet.

Nem éppen a korai cseresznyének megfelelő időjárással kezdődött az év. Talán a legjobban az almafák után a korai cseresznyét viselte meg a sokáig tartó nagyon hideg. Valamint a tavaszi fagyok is eléggé meggyérítették. Kezdetben nagy reményekkel mentünk neki a fával, mert elég sok szép virága volt. Aztán jöttek a hideg éjszakák, és sajnos egy kicsit megkapta a fát. Ez csak érési időben derült ki, mert több, mint a fele gyümölcskezdeményt eldobta.

A baj az volt, hogy eredetileg egy ropogós fajta, tehát szép nagyra kellene nőnie, aztán belilulnia. Ehhez képest nem akart nőni a gyümölcs a fán. Sőt, az elején nem is akart ízes lenni. Biztos hiányzott neki a sok csapadék, mert mostanság nem igen esett olyan szép csendes eső. Valamint a napsugarak is csak mostanság kedveskednek nekünk. Tehát a cseresznye éréséhez leginkább szükséges eső és nap nem nagyon volt tökéletes.

Mikor elkezdett érni, akkor megkóstoltuk és hát az íze az messze nem volt finom. Pedig a környék korai cseresznyéi közül, szerintem a mienknek a legjobb az íze. Most pedig szörnyű volt. Egészen a hétvégéig. Hétvégén beszélgettünk, hogy azért bár nem annyira finom a cserkó, azért nem kellene a fán hagyni. Ha mást nem, hát pálinkát lehetne belőle főzni. Ezért hétvégén kivonultunk létrákkal és vödrökkel. A kettőt pedig kapcsokkal szoktuk összekötni.

A szüret beindult. Nagyon sok nem volt, de azért ahogy szedtük, azért látszódott, szépen belilult. Aztán a fa tetején volt pár olyan gusztusos termés, amit kihagyni kár lett volna. Ekkor vettük észre, hogy azért nem annyira rossz, sőt pár nap alatt sokat javult az íze. Ezért szedés közben jól tele is ettük magunkat. Egy kisebb vödörrel eltettünk enni, a többit átszolgáltattuk a cefrekészítés nagymesterének. Nem lett sok, mert egy jó diszperzites vödör lett tele, de más forrásokból is érkezek majd cseresznyék. Sőt van még egy cseresznyefánk, amely talán érik majd.

Sajnos, a hétvégén nem csak a cseresznye szüret volt téma nálunk, hanem, hogy mit tegyünk a sok feketerigóval és seregéllyel? A hátsó korai meggy fáinkat összemeggyezték a nagy dézsmák során. Szinte a fához ragadt az ember mikor hozzáért a fához. Ízre is nagyon finomnak tűnt. Pont az a kicsit fanyarkás, savanykás íze volt, ahogyan szeretem. Megbeszéltük, hogy bár lesz rajta elég, nekünk nem kell annyi, maximum 3-4 zacskónyit teszünk kimagozva a fagyasztóba.

Kedden korábban értem haza, és mivel nem voltak még otthon a többiek, ezért nekiveselkedtem a meggyszüretnek. Az első fát kb. 2 óra alatt teljesen leszedtem. Ezen a fán is egy diszperzítes vödörrel lett. Aztán mikor a család hazaért, akkor a másik fának nekiesett. Még este ki is lett magozva az eltenni szánt adag. De így is maradt egy vödör meggy. Ezt is át tudnánk adni cefrekészítésre, de ehelyett valószínűleg meggybor készül belőle. Bár van még két évvel ezelőttről, de azért idén megint csak készíteni kellene pár liternyit. Az biztos, hogy nem fogok 60 litert, mint legutóbb, de azért 10-12 liternyivel már érdemes pacsmagolni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.