Sajnos, megint csak elszaladt velem a ló, akár tavaly, tavaly előtt. Nem tudom, hogy miért van ez, de tavasz végén, nyár elején nem is a lendület, de valami elfogy. Eddigi kertészkedésem során minden tavasszal volt valami, ami miatt nem volt elegendő időm a kertemre. Kifogás, nem kifogás, de e így van. Valami mindig közbe jön. És akármi közbejön, mindig a kert rovására történik az idő elcsúszás. A kert ráér, nem szalad el...

És talán itt van a gond. A kert nem kap elég időt az életemből, abból a kis szabadidőből, amiből amúgy is kevés van. Ha nem kap, akkor azt a keveset is jól be kell osztani. És itt jön az én problémám. Be kell osztani a keveset, tehát a legfontosabb feladatra kell összpontosítani. És mi a legfontosabb? Hát a betakarítás. Nem lehet a meggyet a fán hagyni, mert elrohad; nem lehet a zöldbabot fent hagyni, mert megöregszik; nem lehet a krumplibogarat a krumplin hagyni, mert megeszi a levelet... És még lehetne sorolni.

Tavaly szintén ez volt, mindig az "aktuális" probléma megoldása volt az első, aztán a következő, következő, következő... Nem arról szól a kertészkedésem, hogy na kapáljuk végig az amúgy se gazos kertet a gaz felbukkanásának megelőzése érdekében. És elérkeztünk a következő gondhoz, vagyis az előzők folyományához. Ha mindig a legfontosabb feladatra tudunk csak koncentrálni, akkor van, ami aztán teljesen elúszik. Nálam ez a gazolás sajnos. Idén is már akkora a gaz a hagymánál (is), hogy már nincs az embernek annyi kedve, hogy leüljön és kigazoljon. Elveszi az ember kedvét a kilátástalan gond. Ilyenkor fáj az ember szíve, hogy látja elgazosodni azt a részt, amit előtte több órában óvott, vigyázott rá.

Na, de nem ezért nyitottam meg ezt a bejegyzést, hogy sírjak, sajnáltassam magamat. Ez csak bevezető volt. Azért, mert tavaly is úgy jártam, ahogy idén is fogok. Beérett a ribizli, de még nem volt kitalálva mi legyen belőle. Tavaly gyorsan, gyorsan készítsünk akkor ribizli bort (amiből még mindig van), de nagy valószínűséggel idén is ez lesz a sorsa. Nem lett sok, de nagy szemű, szép sötét piros, már majdnemhogy vörösbe úszóan. Megkóstoltam, és finom. Idén még a helyén hagyom, de ősszel nagy átültetésekben gondolkodom ribizli ügyben, de ez megint nem ide tartozik.

Szóval elkezdett érni a friss, lédús ribizli. És mivel nem szeretne a család semmit készíteni belőle, és hát nem is igen szeretik, ezért idén is az enyém lesz. Vagyis készülhet a ribizli bor. Az tavalyi is nagyon jól sikerült, bár kicsit édesebb lett, mint szerettem volna, de elég jól fogyott, fogy. Ami biztos, hogy idén nem rakok annyi cukrot bele, mint tavaly, hogy ne legyen annyira édes. Amúgy a készítési és tárolási módszer bevált, megpróbáljuk a tavalyit lemásolni. De ez majd egy másik bejegyzés lesz.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.