Minden évben a tavasz azon időpontja a legkedvesebb nekem, amikor az év termése megalapozódik. Vagyis a gyümölcsfák virágainak beporzsa. Ilyenkor csak sétálok a gyümölcsfák között és szagolgatom a virágok össze nem keverhető illatát. Ha van egy kis szellő, akkor beállok a fák közé és becsukva a szememet, próbálom kitalálni, most éppen melyiknek az illatát érezhetem. Ami még ennél is talán megnyugtatóbb hatást kivált, amit hétvégén éltem át.

Ragyogott a nap, nem fújt a szél. Kint serénykedtem a gyümölcsfák között, mert volt pár gyümölcsbokor, amit csak most tudtam kihelyezni a helyére, mert eddig nem volt rá időm. Ahogy sétálok a virágzó fák között, a fülemet megütötte valami búgyás, zümmögés. De nem egy-egy, hanem egy egész falka. Egyből a földet néztem, mert már volt, hogy belegyalogoltam itt a fák között egy földbe települt méhrajba (erről már írtam bejegyzést régebben), de nem. Nem volt előtte semmi. Gondoltam, hátha egy elszökött méh raj adja ki ezt a zajt. De egyik fán se láttam méh fűzért. Akkor mi?

Ahogy sétálok tovább, hol hangosabban, hol halkabban hallom a már egyértelmű zümmögés felhőt. És meglett. Éppen a korai meggyfám alatt álltam, amikor mindent átjárt bennem a méh össze nem keverhető zümmögése. Felnéztem a fára, és szinte megijedtem, mert több száz, ha nem még több méhet láttam, amint egyik virágról a másikra szálltak és próbáltak nektárt szerezni a virágból. Behunytam a szemem és csak élveztem vagy 5-6 percig a természet hangversenyét.

És lehet utoljára, ha továbbra is ennyire pusztulnak szegények. A sok permetezés, méreg megtizedeli a létszámukat, ha egyáltalán lesz, amelyik túléli ezt a méreganyag mennyiséget, amit a földeken és kertekben használnak. Nagyon sajnálom őket.

Ezért gondoltam, ha már ennyire dolgoznak a fákon, akkor késztek pár képet az éppen legjobban virágzó gyümölcsfáimról.

Egyik korai meggyem, amelyen legelőször lesz gyümölcs. És ahogy elnézem, ha fele megköt a virágoknak, akkor megint annyi lesz rajta, hogy nem fog semmit se érni a sok kis gyümölcs, mint pár éve, de majd meglátjuk:

Másik korai meggyem, amelyik idém megúszta a nagy ritkítást, de nem kerülheti el a sorszát, mert legközelebb ennek is ki fogom vágni a közepét, hogy a fá koronájának belseje is jó sok napfényt kapjon:

Most pedig pár almafa. Az első az egyik legrégebbi fám, amelyet idén már próbáltam nem csak megérzésből metszeni, hanem ahogyan a szakirodalom írja. Hát nehéz így utólagosan helyrehozni csak úgy azt a pár 10 év hiányosságot, amivel régen metszettem. Pl. nem tudtam mely részek fognak következő évben teremni és mely ágak fognak legkönnyebben virágot hozni következő évben. Idared az alma fajtája, feleségem kedvence és talán a legmegbízhatóbban termő faj nálam:

A Granny smith almám is egyidős az előzővel, sőt a két korai meggyel, de talán a legszívósabb, legjobban fejlődő fa. Nála is sok hibát követtem el az elején a metszésnél, és nem igen tudom hogyan helyrehozni, de most majd igyekszem. Idén azért lett rajta elég virág, mivel már itt is tudtam melyik ág hozhat virágot. Ezen a fán van egy általunk feltett odúnk, amelybe minden évben seregélyek költöznek be. Hétvégére azok is már beköltöztek:

Az utolsó fa, amelyikről készítettem képet, az a pár éve ültetet sága almám. Az egyik legkoraibb alma fajta, amely nyár közepe után érik, és eddig nagyon jól teljesített nálam, remélem megtartja a régi szokását:

Van még sok fám, amelyik virágzott, de ezek voltak éppen, amelyikeket meg szerettem volna osztani. Az utolsón is látni balra a képen, amint a négy hónalj meggy (sarjak) mennyire ontja a fehér virágokat. Remélem terem is majd eleget.

Minden évben az első vetések keléséig a leglendületesebb az ember. Akkor ha jól kelnek az első magok, akkor újult erővel veti bele magát a folytatásba, de ha nem, vagy már most jelentkeznek problémák, pl. vakond, kutya, macska, galamb, pocok formájában, akkor vissza tudja venni az ember lendületét. Bár a szomszéd kutyája meg-megtiszteli a kertemet egy-egy gödörrel, de eddig szerencsére csak azon a részen, ahol nincs vetemény.

Idén sok-sok év után először ástam fel egy nagyobb területet, amelynek az volt a célja, hogy mélyebb részen legyen megforgatva a talaj a sárgarépa és pasztinák vetéséhez. Ha puhább és mélyebben meg van forgatva a talaj, akkor szebb, hosszabb gyökerekben reménykedhet az ember. Na most én mindent megtettem. Felástam egy nagyobb területet. Bár most is fájt a derekam, de ezt most meg kellett tennem.

Egy szép márciusi délután 10 fok alatti hőmérsékletben a gyerekeket kivezényeltem a kertbe. Kell a munka nekik, valamint tudják mennyit kell dolgozni egy-egy szál sárgarépáért, amit kikotornak a tányér szélére, mert nem akarják megenni. Persze ezt mi nem engedjük meg, de a munka nemesít, valamint ki mástól kell megtanulnia a kertészkedést, mint a szüleiktől. Tehát ki lettek zavarva vetni.

Persze ez annyira nem volt megterhelő. Először is vettem egy korai és késői burgonyát, amelyből a korait elvetettük. Kijelöltem a sort, majd a krumpliszedő kapámmal egy mély árkot ástam, amit 4 részre osztottunk. A vető burgonyát 4 részre osztottuk, majd az egyik negyedben megmutattam hogyan kell a burgonyát behelyezni az árokba. A három gyerek ugyanúgy tett a másik három részben, majd betemettem a sort.

Burgonyatermesztésnél azt a módszert alkalmazom, hogy húzok egy mély árkot a sorba, majd a burgonyát vagy burgonyákat 15-20 cm távolságra teszem az árokba. Aztán betemetem. Nem bokrokban gondolkodom, hanem engedem egybe nőni az egész sort. Ez a termesztési módszer nekem bevált. Ha jól és kitartóan locsolom, akkor akár szép termésben reménykedek. Főleg, hogy idén vettem új vetőburgonyát. Bár lehet, hogy egy sort a régiből is vetek kíváncsiságból.

Nos, ez után vetettünk, vagyis duggatunk egy sor vörös-, lila-, fehér hagymát. Tavalyról betakarított és rendesem meg nem nőt hagymákat újrahasznosítandóan újra eldugattuk. Hagyma fejekben nem is, de zöld hagymában reménykedek. Szereti az egész család. A hagyma után sárgarépa magot szórtam el, mert addigra átfagytak a kölykök és bekéretőztek. Három sor sárgarépát vetettem, mert szeretjük, és most már van kamrám, ahol át tudom teleltetni a szebbeket, és amik megmaradnak ősz végére a földben.

A sárgarépa sorokba mindig szoktam egy kis hónapos retket szórni, hogy legyen új, friss retkem enni, valamint ez jelöli a sárgarépa sorát, amíg nem kelnek ki a sárgarépa magok. Ha leért a retek, akkor szoktam megint egy sort vetni, meg pont addigra látszódnak szépen a sárgarépa sorok.

A sárgarépa mellé borsót vetettem. Nekem a velőborsó jön be. Ezzel igazából nem szokott problémánk lenni. Ebből mindig annyit vetek, amennyi a zacskóban van. 5 sort sikerült összehozni, meg maradt egy kevés a fiamnak is a kis kertjébe, ami még nincs kész, de már legyen hozzá mag.

Itt is egy új dolgot kipróbálok. A metszés során levágott vesszőket, ágakat leszurkáltam az első sorba, majd 4-5 erősebb karót is levertem a sorba, szépen elosztva a soron. Ehhez az erős karókhoz kötöttem zsinórral az ágakat középen, meg kicsit fentebb. Megnézzük így mit lehet kihozni a borsóból.

A borsó mellé egy sor fokhagymát dugattam. Aztán a pasztinák magok elszórásához már nem volt kedvem, mert hideg lett, valamint kezdett rám sötétedni. Ezt csak később, mostanság juttattam a földbe. Vetés után nem bolygattam, csak figyeltem hogyan kelnek, melyik lesz az első, rendesen kelnek-e? És eddig a lehető legjobban mennek a dolgok, mivel minden szépen kel. Először a fokhagyma jött elő, aztán a többi hagyma, retek, sárgarépa, és tegnap már láttam pár burgonya hajtást is.

A hétvégén átcsillagkapáztam. Szépen nézett ki, ezért egy képet is készítettem róla:

Amiről nem írtam, hogy nekem valamiért a fehér hagyma, amit még a Tescoban vettem, nagyon bejön. Elég igénytelen, nagyra megnő és enyhén csípős. Tehát nekem való. Minden évbe visszakerül pár a földbe, valamint pár éve hagytam felmagozni egyet, és az elszóródott magokból szintén fehér hagyma kelt ki. Ezért úgy döntöttem, hogy idén fogok be magot. Ezek láthatók a gyümölcsfa mellett látható pár hagymaként. Ezek fehér hagymák és mag végett ültettem oda.

Amit most meg kell majd oldanom, hogy mivel nem eset mostanság az eső, ezért ideje lenne egy kis locsolásnak. Elő kell szednem a locsoló szerkezetet és a szórófejeket. Ennek is eljött az ideje.

Már írtam egy régebbi bejegyzésemben, hogy február második felében már elvetettem a Californiai paprika magokat egy virágládába. Sajnos, bár szerettem volna, de csak nem akart a következő ládába vetés olyan gyorsan megtörténni. Egészen március közepéig kellett várni, mire folytattam a megkezdett munkát. A boltban vett Bácskai fehér paprika magokat úgy vetettem el, ahogyan a Californiait.

Szinte nem is lehet megkülönböztetni a két ládát. Ezért is megy a magok zacskója mindig a ládákkal.

Ez mellett pár fogott magot is vetettem. Tavalyi Californiai paprika magot 4 üdítős pohárba vetettem, valamint egybe koktél paradicsomot. Egy virág ládába vetettem tavalyról fogott cecei fehér paprikát, valamint egy másik virágládába a bokros paradicsomomról (tavaly csak 3 tő volt) fogott magot. Ezekről nem készült kép, vagy valahova jól elkevertem. Viszont most már elég szépek lettek, majd készítek róluk képeket.

Annyit, hogy pohárban lévő fogott magos Californiai magok fele kelt csak ki. De valószínűleg mivel nincs víz elvezetése a pohárnak, ezért a sok víznek köszönhetően. A koktél paradicsom viszont nagyon szépen kikelt, szinte minden mag. Lesz vagy 8-9 tövem, bár nekem személy szerint elég lenne 4-5 is. Lehet majd valakinek tovább adom. A bokros paradicsom szintén szépen kelt.

A fenti képen látható vásárolt magos bácskai fehér is igen szép. Rövid szárak és már meg vannak a második pár levelek. Nincs megnyúlva, szépen nőnek. Viszont a szintén vásárolt magos Californiai magokból eléggé megnyúlt szárú palánták nőttek. Félek, hogy túl megnyúltak. Igyekszem mindig nedvesen tartani a földjüket, minden másnap alaposan meglocsolom. Ez úgy megfelelőnek tűnik nekik, bár ha nagyon napos és meleg napok vannak, akkor inkább naponta egy kicsit kevesebb vízzel jobban fejlődnek.

A fogott magos cecei fehér magok viszont eddig elég gyengén muzsikálnak. Nagyon ritkán kelnek. Bár lehet ezt annak is betenni, hogy a fiam ablakában vannak és ez a legmelegebb, és sokkal gyorsabban szárad a földje, mint a többinek. Lehet gyakrabban kellene locsolni, és talán a többi mag is megmutatja magát.

De majd készítek pár képet róluk, és megosztom itt. Valamint gondolkodom nagyon, hogy zeller magokat is kikeltetek ablakban. Elvileg az is palántázható, de ha nem, akkor is jó, mert vagy 3 közepes zacskóval fogtam magot. Ha nem jön be, akkor sincs nagy baj.

Tavaly sok jót olvastam a kék áfonya jótékony hatásairól. Ha jól emlékszem, akkor itt is egy bejegyzés erejéig írtam róla. Ezen felbuzdulva kicsit jobban utána olvastam. Azt tanácsolták többen is írásaikban, hogy a legjobb alanyokat kint Erdélyben lehet szerezni. Azok valamiért jobbak a hazai kertészetekben kaphatóaknál. Hogy igaz, vagy nem, azt nem tudom. Sajnos, nincs viszonyítási alapom.

Tavaly nyáron szerencsés helyzetben voltam, mert kimentünk Erdélybe a testvér településünkhöz a barátainkhoz. Egyik program az volt, hogy séta az egyik emlékhelyre fel, ami persze az egyik legmagasabb hegy tetején volt. Ott séta közben jutott eszembe, hogy ha már kint vagyok Erdélyben, akkor be kellene szereznem kék áfonyát. Hiába néztem az erdőben a bokrokat, nem igen tudtam melyik lehet áfonya. Nem is láttam addig, meg amúgy is nekem nem volt meg ez az áfonya dolog.

Gondoltam, ha már vannak ott barátaink, akkor miért ne kérjek tőlük segítséget. Szóltam is az egyiknek, hogy szeretnék hazavinni egy kis áfonya bokrot, vagy többet is, ha lehet. Persze olyat kértem meg, aki szintén nem tudott az áfonyáról semmit. De van egy barátnője, akinek egy kertészete van. Ő biztos tud segíteni. El is mentünk hozzá hazafelé és persze több bokra is volt. Viszont elég húzós ára volt, így csak két bokrot hoztam, de nem mertem megmondani a páromnak, hogy mennyibe kerültek.

Ott a hölgy elmondta, hogy mire kell figyelni, és mit tegyek. Ajánlotta, hogy félárnyékos helyre, lehetőleg fa árnyéka alá ültessem majd őket, mert ott érzik jól magukat. Mondta, hogy a savanykás földet szeretik, ezért időnként pár havonta savanyítani kell a földjüket, akkor lesz szép termésem. Persze jó pénzért ajánlott is valamit, de úgy gondoltam az életemmel játszom, ha azt is megveszem.

Itthon a lehető legjobb helyett választottam nekik. Az utolsó almafa lombárnyékába ültettem őket. Azt ajánlották még, hogy a savanyított föld ne keveredjen, valamint a földben élő élősködök is valamilyen szinten el legyenek választva a bokortól, hogy geótextilt tegyek a bokor alá. Ősszel már ne savanyítsak a bokor körül, mert a cserépben elég savanyított föld van, de következő év tavaszán mindenképpen fel kell javítani a földjüket.

Ezt tettem meg most április elején. Vettem egy granulátumban földbe juttatható savanyító anyagot. Egy kis földet leszedtem a bokor tövéről, majd megszórtam egy kevés szerrel, majd friss vakond túrásból származó földdel feltöltöttem ismét a bokor alját. Majd egy kevés vízzel meg is locsoltam. Csináltam is róluk pár képet. Azért is kellett, mert nem volt meg, hogy milyen fajtát vettem. Hát most már azt is tudom.

Terrasan - Műtrágya bogyós növényekhez típusú granulátumot szórtam a bokor alá. Elolvastam és több bogyós növény alá ajánlják, lehet, hogy megfogadom a tanácsukat:

Vaccinium Corymbosum Darrow - Kék áfonya (származása 2019 Erdély):

Vaccinium Goldtraube 71 - Kék áfonya (származása 2019 Erdély):

A föld feljavítása és kigazolása során jól lehetett látni, hogy szinte minden ágon jönnek a friss hajtások, vagyis élnek a bokrok. Ha rendszeresen locsolgatom, akár még termés is lehet rajta. Bár az igazat megvalva, már volt rajtuk, mivel úgy vettem, volt rajtuk kék és zöld termés már. Hát annyira nem volt finom, de annak tudtam be, hogy megviselte az utazás a növényeket. :)

Amúgy ősszel a kíváncsiság eléggé mozgatott minket, hogy az áfonya íze milyen is, ezért az egyik boltban vettünk egy kis dobozkával. Az kicsit finomabb volt, mint amit leszedtem a bokorról. Talán még kedvenc gyümölcs is lehet belőle. Ha jól teljesít, akkor akár a szaporításával is megpróbálkozhatok.

Már több éve ötleteltem azon, hogy esetleg a fűzfa levágott ágaiból, vesszőiből kellene valami hasznosat készíteni. Volt több ötletem, és talán régebbi bejegyzéseim során párat meg is osztottam. De eddig egyet se valósítottam meg akármilyen mondva csinált ürügy miatt.

Idén megint úgy gondoltam, kárba ne vesszenek a fűzfa levágott ágai és vesszői. Kellene valamit csinálni belőlük. Pont akkor elmélkedtem ezen, amikor egy napi probléma megoldása foglalkoztatott éppen. A nyulaim alól kiszedett ganénak a tárolása.

Egyik évben rossz raklapokkal készítettem egy kis keretet, amelyet maradék fóliákkal kibéleltem, majd itt halmoztam fel a kakát. Idén is erre gondoltam, de elfogyott a rossz raklap. Tavaly szintén raklap hiányban szenvedtem, ezért a gyümölcsfák közé kezdte halmozni a ganét, csak úgy magába. Végül is nem volt akkor bajom belőle, elég jól összeért az alja, de bosszantott, hogy minden állat abban keres magának eleséget, ezért szétkaparják. Eléggé rondán nézett ki tavaly egész évben. Valamint nem győztem összekupacolni.

Szóval adott a probléma és adott egy kis maradék ág, vessző. Aztán kitaláltam a tutit. Mi lenne, ha az ágakból és a vesszőkből fonnék egy kis ganétárolót? A fűzfa metszését időben elvégeztem, de a ganétárolónak csak nem volt érkezésem neki kezdeni. Mindig volt valami fontosabb a kertben. Aztán egyik késő délután pihenés gyanánt nekiálltam. Vittem karókat, használhatatlan fákat, amiket sorba levertem az általam kijelölt ganétároló határvonalán. Aztán nekikezdtem fonni közöttük az ágakat. Először a vastagabb és közepes vesszőkkel kezdtem.

Már az első ágaknál kiderült, hogy nem teljesen fog úgy kinézni, ahogy gondoltam. Nem fog menni, hogy egyszer kintről, aztán bentről fogom a levert karókat körbefonni. Túl rövidek a vesszők, túl kicsi területen kellene elkészíteni. Úgy 10-15 cm magasságig felfontam, de akkor döntenem kellett. Vagy szétszedem és újra kezdem (ehhez nem volt kedvem), vagy megerősítem a karókat és más megfontolással haladok tovább. Végül természetesen az utóbbi mellett döntöttem.

A fonást lecseréltem más megoldásra. Az erősebb karókkal szemben (ha belül volt a karó, akkor kívülre, ha kívül, akkor belülre) vertem másik karót. Aztán jól összekötöttem őket a legfelső vessző felett. Persze előtte kicsit megtapostam a befont vesszőket, hogy eléggé tömör legyen a fal. Aztán a fonás helyett csak a karók közé fektettem a vesszőket, ágakat. Nem lett olyan szép, mint amilyennek kigondoltam, de tömörebb, valamint nem csak fűzfa vesszőket lehetett beleépíteni a falba, hanem más fák vesszőit.

Mikor elfogyott minden vessző, akkor a tetején szintén összekötöttem zsinórral. A vesszőfalból kilógó vesszőket, ágakat levágtam metszőollóval. Az eredmény pedig ilyen lett belülről:

Ilyen pedig kívülről:

A jövőre kitermelt vesszőkkel a tavalyi ganétorony helyére fogok vesszőfalat építeni hasonló módon, mint idén. És amennyiben marad még, akkor a két kupacot is el fogom választani, így van egy jó éve pluszba a ganénak összeérni. De ehhez van még időm kitalálni.

Tavaly ősszel kiürült a nagy virágládánk. Gondoltam egy merészet, ha már a kertben nem jött össze a fűszert torony (az eper ágyás tetején), akkor mi lenne, ha egy mobil fűszer kertet hoznék létre a kiüresedett ládában. A gondolatot tett követte és a ládában lévő föld felső rétegeit lecseréltem új, általános felhasználású virágföldre. Aztán megkezdtem a vetést. Mivel október közepe volt, ezért iparkodni kellett. A tépő saláta és az egyik fűszernövény kikelt, de a többi már nem tudott kikelni az idő hidegre fordulása miatt. Aztán a kikelt növények is megfáztak, és tönkre is mentek.

Akkor megfogadtam, hogy majd tavasszal, mikor már kint is jobb idő van, akkor ismét megpróbálom. És eljött a tavasz. Mivel a magokat jól elraktam, hogy megtaláljam tavasszal, így ahogy várható volt, nem lettek meg. Ezért ismét elmentem magbeszerző körútra.

A megvásárolt magokkal és ültetési segédeszközökkel a teraszon újra eligazgattam a ládában lévő földet, de előtte tettem a közepébe egy nagyobb cserepet. A maradék részt 4 "egyenlő" részre osztottam fel. Minden részbe ültettem rengeteg magot. Tudom jól, hogy az általam ültetett fűszernövények közül több is nagyobb bokorrá fog nőni, de inkább ritkítok, mint hiába várom a növénykikelését. 

Ősszel elrontottam, mert az általam felrakott jelölések leestek a láda oldaláról, így "elfelejtődött" a vetett növények neve és sorrendje. Idén ezt kicsit másképpen közelítettem meg. Bár először úgy gondoltam feltűzök egy "cetlit" a láda oldalára jelezve mi található a láda azon részén, de mivel tavaly is pórul jártam ezzel a módszerrel, ezért inkább a digitális segítséget hívtam segítségül. Minden növény elvetése után készítettem egy-egy képet, hogy hova mit vetettem. Ezeket meg is osztok mindenkivel, de leginkább magammal.

Tépősaláta:

Bazsalikom:

Tárkony:

Majoranna:

Metélőhagymának nem maradt hely, mivel tavalyról az egyik fűszernövény kikelt és sajnáltam kiszedni, viszont nem ismertem fel egyértelműen. Mivel nem maradt hely, ezért üres cserepekbe ültettem ezeket:

Ezek a képek március közepén készültek. Ha lesznek új képek, akkor azokat is felteszem.

Előző bejegyzésemben a fákkal kapcsolatos teendőkről írtam, most lássuk a kert többi részével mit is kellene csinálni. Mik azok az előkészületi feladatok, amiket meg kell tenni a szép, egészséges termésért.

Minden év végén azzal szoktam zárni a kerti teendőket, hogy a megszáradt és szerintem használható magokat elteszem papír tasakokba. Ezeket aztán vagy felhasználom a tavasszal, vagy nem. Tavaly azzal zártam a fogadalmaimat, idén a fogott magokkal fogok dolgozni. Többféle magot befogtam, majd meglátjuk mit tudok felhasználni. Vagyis tennünk kell egy leltárt a magok terén. Mivel ez az első év a fogott magok újrahasznosításában, ezért nem szabad teljesen ezekre hagyatkozni, mivel nem tudjuk milyen eredménnyel zárunk. Mindenképpen vegyesen kell a magokkal bánni a fogott és vásárolt magoknál. A nagyjából bevált módszert nem szabad egyből kidobni egy bizonytalan eredménnyel járó miatt.

Amit minden évben eddig is és ezután is meg kell tenni, a kert megtervezése. Mit, mikor hova fogok ültetni. Ez szokott a legfontosabb lenni. Ennek is meg vannak a szabályai. Először is adott a kert nagysága, másodszor nem szabad a vetésforgó miatt figyelembe venni a tavalyi vetések elhelyezkedését. És természetesen vannak olyan vegyes kultúrák, amelyeket szinte kötelezően meg kell valósítani vagy amit el kell kerülni. Az érési időket is figyelembe kell venni a növény optimális vetési helyével együtt. Erről esetleg egy naptárt is össze lehetne állítani. Sok szempont, szép feladat. Ha meg vannak a tervek, akkor már tudunk is beszerezni a szükséges magokat.

Ha már a terveknél vagyunk, akkor azt is jól át kell nézni, milyenek a szerszámok. Melyeket kell esetleg újra nyelezni, esetleg leselejtezni, egy újat venni. Nagyon fontos, hogy csak jó szerszámmal lehet megfelelően dolgozni. Gondoljunk csak bele, ha tavasszal a vastag ágakat egy rossz kézi fűrésszel kezdjük meg levágni. Fél délutánunk csak azzal fog eltelni. A szerszámok terén ne csak a konyhakertben használtakat nézzük át, hanem  roti kapát, fűnyírót, permetezőt,... A locsoló eszközöket is alaposan nézzük meg, mert bosszantó, ha éppen szereljük össze, és pont egy kis csatlakozó hiányzik, ami éppen akkor tűnt el, vagy tört meg.

Ha minden szerszám megfelelő, akkor megkezdhetjük a tényleges munkát a kertben. Amit legelőször meg lehet kezdeni februárban az a metszés. Ha már napközben pluszba megy a hőfok, akkor lehet kezdeni. Persze minden növénynek meg van a megfelelő időszaka, amikor nem teszünk neki kárt ha előbb metsszük. Ilyenek a bogyós cserjék, gyümölcsfák többsége, valamint a szőlő. Természetesen mielőtt nekikezdenénk, járjunk mindennek jól utána. Esetleg ha nem tudjuk mit kezdjünk az adott növénnyel, akkor ne szégyeljünk tanácsot kérni öregektől, szakemberektől. Végül is csak tőlük tudunk igazán tanulni.

Minden évben nagy gondot okozott régen a tavaszi hó olvadás okozta belvizek, sáros kertek ügye. Mostanság meg lassan azok hiánya okoz nagy károkat. Ezért amint elmaradoznak a reggeli fagyok, mindenképpen locsoljuk meg azokat a bokrokat, növényeket, amelyek már igen csak szomjaznak a földben. Esetleg a régóta egy helyen tenyésző növényeknél egy kis tápoldatozás, trágyázás is megtörténhet. Ártani biztos nem ártana nekik.

Ha már a trágyázásnál, tápoldatozásnál tartunk, a földre is rászórhatjuk a télen összeért komposztot, és azokat a tápanyagokat, amelyeket az ősz folyamán elfelajtettünk, vagy nem sikerült időben a helyére juttatni. Ez a mozzanat az egyik legfontosabb, de ezt se lehet össze-vissza végezni, mivel vannak olyan növények, melyek nem szeretik a tápanyagban gazdag és esetleg valamely ásványi anyagban gazdag földet. Ezért mindenképpen csak a vetési tervek alapján szabad trágyázni. Ha esetleg nem fogyott el az összes komposzt, trágya, akkor meg kell határozni a megfelelő új helyet, ahol az idei maradékokat gyűjteni fogjuk. Ennek is több szempontja van. Érdemes jól meggondolni a helyeket. Trágyázás során ne csak a konyhakertre gondoljunk, hanem a virágos kertre is. De óvatosan, mert megkezdték a hagymák a felszínre való kijutást. És amire még fontos figyelni, hogy a túl tömény trágya, tápszer nem hogy segítene a növények fejlődésében, hanem még ki is égetheti.

Ha a trágyázással végeztünk, valamint nincs mit metszeni, akkor jöhet a konyhakert talajának az előkészítése. A ráérősebbek ásóval jól forgassák meg a talajt, hogy minél lejjebb jussanak a fontos tápanyagok, valamint jó laza talajt kapjunk. Vannak olyan zöldségek, főleg a gyökeres zöldségek, pl. sárgarépa, zöldség, zeller, cékla,..., amelyeknek szükségük van a puha talajra, mert különben a gyökérzet, ami a fontos nekünk, igen össze-vissza fog nőni, nem lesz szép a termésünk.

Természetesen, ha februárban végeztünk a talaj teljes előkészületeivel, akkor a korai zöldségeket, enyhe fagyokat elviselő első magokat elvethetjük a földbe. Ezek a borsó, sárgarépa, sóska, spenót, vöröshagyma, petrezselyem és fejes saláta. Természetesen itt is figyeljünk a magok igényeire. Van amelyik 2-3 centi földet kér magára, de vannak, amelyek 5-6 centimétert. Nem mindegy. A kelési esélyeket lehet ezzel igen könnyen elrontani. Általános szabály, hogy a kisebb magokra kevesebb föld kell.

A szabad földbe történő magvetés mellett párhuzamosan elkezdhetjük a palántáknak szánt magok vetését. Az én tapasztalatim alapján a paprika magokat február elején, míg a paradicsom magokat inkább március elején kell földbe tenni. Természetesen minden attól függ, milyen a mag kelési gyorsasága, hova tesszük a magokat, mikorra kell a palánta,... Én már a paprika magokat el is tettem. Legalább is az első felét:

Idén szeretném a gyerekeket is bevonni a palánta nevelésbe. Remélem sikerülni is fog.

Nagyon fontos feladat a kerti munkálatoknál a gumós növények elő csíráztatása. Gondolok itt a burgonya, kanna virágra. Ezeket ki kell venni a téliesített helyükről és napfényes, fagymentes helyre kell tenni őket. Ha most ezt megtesszük, akkor előbb lesz burgonyánk és előbb virágzik a kanna virág is. Természetesen a balkon növények is megkezdhetik a felkészülést a teraszra. Ki lehet hozni őket egy napos helyre és fokozatosan be lehet indítani a vérkeringést. Ilyen növényem nekem a leander. Szeretném idén időben virágossá tenni.

Február vége felé már a lemosó permetezést is meg lehet ejteni. Persze csak a megfelelő körülmények között. Nehogy több kárt okozzon, mint hasznot.

Minden évben a januári és februári hónapok arról szólnak, hogy elhatározásokat, terveket fogadok el magamnak. Mit szeretnék elérni az évben, mi az, amivel gazdagítani szeretném a tudásom. Szóval nagy szavak egy kis embertől. De szépen hangzik...

Most is ezt teszem, és fogom szerintem minden tavasszal. Többet fogok a kerttel foglalkozni, több mindent ki szeretnék próbálni. Több gyümölcsöt szeretnék termeszteni. Otelló bort szeretnék készíteni.

Persze mindennek meg van az ideje. Most például a tervezésnek, az alapok lefektetésének. Ezt már el is kezdtem, amíg megint nem jött közbe valami, amely egy kicsit eltérített a kerttől. Most éppen favágással és annak összevágásával, elszállításával, helyére rakásával tengetem minden szabad időmet. Nem panaszkodni szeretnék, mert majd egy évre elegendő tüzelőnk lett, de akkor is már két hétvége és 2 nap szabi erre ment el. De térjünk megint csak vissza a kerthez.

Idén egyik tervem a kiesett (tönkrement, kiszáradt) fákat pótoljam, valamint a még éppen szabad területekre új fákat szerezzek. Tavaly a két sárgabarack fánk kiégett, teljesen visszaszáradt. Az egyiket már kiszedtem gyökerestől, de a másik még áll. De már most mind a két helyére vettem egyet-egyet. Az egyik a régi magyar apró szemű fajta direkt pálinkának, míg  másikat fogyasztásra, lekvárnak. Tudom jól, hogy oda nem szabadna ültetni, ahol a másik kihalt, mert a kórokozók továbbra is ott tenyésznek, de jobb ötletem nem volt. Majd meglátjuk.

Ősszel több helyről is szereztünk be téli körtét (mi hívjuk így, de igazából pálinkának való körte) pálinka főzésre, de minden jó beszerzésünk megszűnt. Úgy gondoltam, akkor saját magamnak kell gondoskodni egyszer majd a nyersanyagról. Ezért vettem kettő téli érésű körtét. Majd 7-8 év múlva meglátjuk hogy sikerült a választás.

Ez mellett van egy beteg őszibarackom, amely már igen csak megért a kivágásra, mivel letört egy főága, ezért ferde, valamint egy gomba is eléggé ellepte az ágait. Már 2-3 éve nem igen vettünk le róla gyümölcsöt. Ennek pótlására is vettem egy újat. Sárga húsú és magva váló. Majd meglátjuk pár év múlva.

Most úgy gondolom nagyobb fát már nem akarok a kertbe. Esetleg még áfonyabokrot és naspolyát. Ezeket még elbírnék párat. Valamint van még pár áttelepítendő ribizli, fekete szeder és egres bokrom, amelyeket a gyümölcsfák közé szeretnék telepíteni. Apósom nem örül neki, mert fűnyíró traktorral nem lehet közöttük menni, de nagyon nem érdekel, majd megoldódik valahogy ott is a fűnyírás.

Amit még az idénre beterveztem, hogy a gyümölcsfáimat igen csak visszavágok, mert több, főleg a meggyfák nagyon megnyúltak, és értelme nincs így, mert úgy se tudnám leszedni róluk a gyümölcsöt még létráról se, és felmászni még nem lehet, mert vékonyak számomra a fák ágai. Hát most éppen ezen dolgozom, ha nem kellett volna elmenni fákat kivágni. De majd sorjával megoldódnak ezek is.

Elmúlt végre a semmittevős tél, újra meg lehet indulni az udvarra megkezdeni a tavaszi munkák előkészítését. Ilyenkor nagyon nem tudok mit kezdeni, csak a metszhető fák, bokrokat metszem, takarítok, tervezem a következő évet.

Metszést mindig az első udvarban szoktam megkezdeni. Végre vegetálnak a bokrok, vissza lehet őket vágni. Igazából nem tudom hogyan kell metszeni őket, általában a praktikusság alapján szoktam visszavágni őket. Az orgonát úgy, hogy ne legyen túl sűrű a közepe, és el lehessen mellette férni a fűnyíróval. A többi virágos bokrot pedig jó egy méter magasságig szoktam visszavágni. Miután a bokrokat visszavágom, utána jól összekötöm a bokrot, hogy lehetőleg ne terpeszkedjenek el nagyon, körbe lehessen menni mellette fűnyíróval.

Van mályvacserjéből egy kisebb sövény, amely a villanyórától megy a ház sarka felé. Két fajta szín van benne: fehér és lilás-kék. Minden évben visszavágom az új hajtásokat az első-második rügyig. Így nagyon lassan nő, de jó erős lesz a sövény. Nyár második felében kezd virágozni, és ekkor akkora súly rakódik a hajtásokra, hogy szinte vízszintes irányba kezd nőni a vessző. Ezért is kell visszavágni alaposan. Az a terv, hogy 1,5 magasságig besűrítem, és ez fogja elválasztani a "virágos" kertünket a kutyák elől. Ha egyszer tényleg rendbe lesz téve a virágos kert, akkor egy kis ajtóval a kutyákat ki is tudom zárni.

Nem csak a bokrok lettek visszametszve, hanem van az udvarban három, egyre nagyobb, pampafű csomó. Mikor ősszel kezdi a virágos kalászt növeszteni, akkor csak a csomó alját kötöm össze, mert a kutya abba szokott dörgölödni és letöri a leveleket. Az persze az egész udvarban szét fog szállni. Annál pedig nincs rosszabb, mikor egyesével kell az udvarban rohangálni a pampafű levelei után.

Ami még most a tervezési időszakban foglalkoztat, hogy vetek pár zeller magot. Aztán, ha kikelt, akkor majd szépen kiültetem a kertbe, amikor elérte a megfelelő magasságot. Valamint lassan át kellene gondolni, a palánta nevelést. Hogyan és mit? Ezek foglalkoztatnak egyelőre.

Mint ahogy észre lehetett venni, idén ősszel nem igen voltam aktív a blogon. Ennek több oka van, és talán már írtam is erről. Nem ezért akartam most megszólalni. Inkább arra gondoltam, hogy az idei őszi munkálataimat kicsit áttekintsem. Már készítettem egy bejegyzést, ez lenne a folytatása, amit a gyümölcsbokrokról írnék. Nem mintha sok mindent csináltam volna, de azért így is többet elvégeztem, mint amit gondoltam volna.

Kezdeném ott, hogy már több éve egy helyen van minden gyümölcsbokrom, amelyeket ideje lenne átültetni, kicsit átszervezni már megint a kert struktúráját. A legnagyobb módosítás, hogy a konyhakert jobb oldalán az elejét ki kell üríteni, mivel oda lassan majd egy baromfi udvar fog kerülni, tehát üríteni kell. Másik nagy gondom, hogy legutóbb, mikor a ribizlit átültettem, akkor nem igen ritkítottam, túl közel ültettem egymáshoz, valamint a fa alá kerültek, ahol ne biztos, hogy jó a helyük van. Ezért azt is el kell távolítani. Harmadik nagy feladat, az eperföld is már vagy2-3 éve ugyanott van, a fóliát a kutyák, vakondokok, rágcsálók szétszaggatták. Át kell azt is ültetni.

Ez utóbbit hajtottam végre először. A jófajta, unokatestvéremtől hozzott eperből 3 sort ültettem a konyhakert másik oldalába. Elég nagy távolságba a sorokat, mivel úgy gondoltam, nem fóliázok, hanem olyan távolságot határozok meg, tudjam közötte kapálni. Úgy gondoltam megszüntetem a régi telepet, de lehet, hogy a végén megtartom, mert nagyon szereti a család az epret. Minél több, annál jobb. Viszont a később telepített sógornőm és Sityu-féle epertáblát lekaszálom és nem telepítek oda semmit, maximum szőlőt vagy málnát.

Az áttelepítendők között volt a folytontermő málna is, amelyet a baromfi udvar miatt, valamint a rossz hely miatt kell kimenekíteni  mostani helyéről. Ez meg is lett oldva, mivel az addigi konyhakert végébe a még felásott részbe ültettem egy sort belőle, annyi volt. Ez kb. 10 tő, amelyben van olyan, amelyen már termések voltak, valamint olyanok, amelyek idén bújtak ki, de csak éppen, hogy a föld felszíne felettiek. De ha megered, akkor majd jövőre terem.

Szintén a kitelepítendő területről volt egy sor sima málna, amit még apuméktól hoztam. Ezt felajánlottam a sógornőmnek, amit múlt héten após fel is vitt nekik. Ami még a területen van az pár tő fekete szeder, ami gyökérről jött elő idén, ahonnan tavaly kiszedtem a szedret. Most jól jön majd a tavaly meg nem eredt helyett.

Ha már szeder. Pár házzal arrébb eladtak egy házat udvarral együtt. Ott jó ismerősök laktak, akiknek nagyon szép gyümölcseik voltak. Volt nekik fekete szeder, de sokkal nagyobb szemű és sokkal több gyümölcsöt hozott. Mivel nem kellett az illetőknek, ezért elkértem és kis is ástam a két nagy bokrot, amit szét is osztottam 3 bokorrá. Ezeket a gyümölcsös szélébe ültettem. Remélem a 3 bokorból legalább 2 meg fog eredni.

Szintén a szomszédtól szereztem be egy egrest, de hosszú törzsön nőt, amilyen a fenti képen is látható. Azt az új komposztáló mellé ültettem el.

A már említett ribiszke dömpinget is ki szerettem volna ültetni, ezért nekiálltam apránként 2-3 bokronként kiszedni, majd a szükséges bokorosztás után szétültetni. Azt találtam ki, hogy a gyümölcsösbe a gyümölcsfasorok közé létrehozok egy ribiszke sort, és ha minden jól megy, akkor nyár végén vagy bort készítek majd belőle, vagy befőzöm majd valaminek. Arra is gondoltam, esetleg tavasszal utána olvasgatok hogyan is kell pontosan metszeni és alaposan megmetszem őket, ha már úgy is átültettem őket.

Eddig csak az egyik sorból 4-5 bokrot ástam ki, de már azzal is túljutottam a sorom közepén. Megpróbálom rendes távolságra ültetni, hogy legyen köztük hely, levegő, tudjanak terebélyesedni. Három bokor van még vödörbe és telepítésre vár, és még vagy 4-5 bokor van földben. Már most látom, hogy nem lesz elég a hely, amit kinéztem nekik, kell máshova is ültetnem. Pedig 3 bokrot egy barátomnak adtam. Mindenképpen kell majd még helyet keresnem nekik, akárcsak a fekete szedernek, amely gyökérről nőt ki és hát a baromfi udvar helyén található.

Ha már ajándékozásról beszélek, sikerült a déditől elhozott, de nagy eredményeket nem produkáló egres bokrokat (2) továbbadnom, mivel kértek tőlem. A régi, apuéktól vagy unokatesómtól kapottat is át kellene majd ültetnem valahova, mert a málnásban nem igen tud bizonyítani, pedig az egyik éveben nagyon sok volt rajta, de most kicsit elgazosodott, nem ment sok mindenre.

Szóval elég sok mindent csináltam eddig, és ha az időjárás és az otthoni munkák engedik, akkor még van mit tenni. Legfeljebb, ami nem fér bele idén, azt majd tavasszal megoldom, ahogy szokott lenni.