Mint ahogy észre lehetett venni, idén ősszel nem igen voltam aktív a blogon. Ennek több oka van, és talán már írtam is erről. Nem ezért akartam most megszólalni. Inkább arra gondoltam, hogy az idei őszi munkálataimat kicsit áttekintsem. Nem mintha sok mindent csináltam volna, de azért így is többet elvégeztem, mint amit gondoltam volna.

Szétszedtem a 2-3 éve készített direkt a nyúl ganénak készített "komposztálót", ahova csak ganét hordtam. Kivétel két dolog volt. Egyik, tettem az aljára pár ágat, hogy majd lebomlik. De ez nem igen sikerült, kevés volt neki  a 3 év. Bár egyből roppan, ha hozzányúlunk, de nem bomlott le. Több idő kell neki, vagy csak kisebb ágak kerülhetnek a komposztba. Másik ami a gané közé keveredett, az a párom gaz szállítmánya volt. Arra gondolt, ha már úgy is feltépett egy adagot, akkor a gané tetejére teszi komposztálni. Hát az se nagyon bomlott le, valamint a gazmagok miatt nem is igen tenném komposztba. Ezt le szoktam tüzelni. Persze csak az olyan gazokat, amelyek nagyon agresszívak a konyhakertemben és nem akarom, hogy magról, vagy gyökérről visszakerüljenek esetleg. Nos, amit a gané tetejére tett gazt,azt leszedtem és eltüzeltem. Viszont az érett gané nagyon jó kis trágya lett, amit szétterítettem egy már letakarított területen a kertben.

A gané köré raktam rossz raklapokat és fólia darabokat, hogy minél jobban egybe maradjon és lehetőleg ne gazosodjon, ne száradjon olyan könnyen ki. Nagyjából jól is működtek, bár a rossz raklapok még rosszabbak lettek és azért pár tarack bejutott a trágyába, de azok nem voltak jelentőségteljesek, kézzel könnyen ki tudtam szedni.

Másfél éve a konyhakert elejébe szintén rossz raklapokból akartam egy eper palántáknak megfelelő tornyot építeni, amelynek a tetejébe fűszernövényeket ültettem volna. Sajnos, túl rosszak voltak a raklapok, így széttörtek, nem tartottak. Viszont megkezdtem a feltöltést komposzt anyaggal, ami abba maradt, valamint a fólia közé felhalmozott komposztálandó anyag összeesett, így a halom tetején lett bőven hely. Ide kezdtük a komposztálandó konyhai maradékot összehalmozni. Ami nem igen jó, ezért majd meg fogom szüntetni. Több okból nem jó, ha ott van. Egyrészt rossz helyen van, nagyon közel a konyhába vezető kapuhoz, másrészt nyáron iszonyat büdös tud lenni, ha olyan maradék kerül bele. Gondolok itt a kutyakakira. Nem szabad komposztálót ilyen közel az első udvarhoz létrehozni. Ezért ezt meg kell szüntetni.

Mivel egy új komposztálóra van szükség, ezért már régebben is gondolkodtam azon, hogy egy minden szükségletnek megfelelő, strapabíró megoldást fogok készíteni. Erre azt találtam mi, hogy van 3 (meg egyet szerezni fogok) kőkerítés elemem, amelyek kb. 1,5 méter hosszúak és 30-40 cm szélesek. Ezeket állítva beásom a földbe, hogy ne tudjon tarack bejutni, és még kicsit fóliával, amit még lejjebb ások megtámogatok. A kőlapok fölé rossz raklapokat teszek, hogy magasíthassam a komposzt magasságát. Ezt miután a ganés trágyadombot megszüntettem el is készítettem. Már csak az első udvar közelében lévő komposztot kell szétkapnom, és aminek kell még érés, azt át kell hordani, aminek nem kell, azt pedig szét kell szórni a kertben.

Ez mellett, végre lehullottak a falevelek, végre össze lehet gereblyézni az első udvarban és a gyümölcsösök alatt. Az összeszedett leveleket pedig be lehet tenni a komposztálóba. Természetesen a diófa levelét, amelyet el kellene majd tüzelni. Tudtommal az nem kerülhet a komposztba, mivel vannak benne olyan anyagok, amelyek nem tesztnek jót az elkészült trágyának.

Hát régen jelentkeztem be, de gondoltam megosztom veletek, hogyan tudunk egy muskátliból több muskátlit nevelni. Több módszer is van, és több időben is végre lehet hajtani. Igazából csak elrontani lehet a szaporítását.

Az egyik módszer, ha egyszerűen bújtatjuk. Fogjuk a hosszú, megnyúlt szárat és lehúzzuk a föld alá, bebújtatjuk a földbe. Ha elég hosszú a szár és elég hosszan tudjuk betemetni, akkor akár egyből két muskátlihoz is hozzá tudunk jutni. Ennek módja, hogy a cserépbe (vagy abba, amelyikben az anyatő van, vagy egy teljesen független) ásunk egy kis árkot, amelybe belefektetjük a muskátli szárát. Szépen utána betemetjük a földdel és locsolgatjuk. Nem szabad nagyon sok vízben állnia, csak annyira locsolgassuk, hogy nedves legyen a föld. Ezt úgy 1,5-2 hónapig tegyük, addigra biztos meggyökeresedik. De ha jól csináljuk, akkor sokkal előbb is gyökeret ver a földbe a lehúzott szár.

Ekkor vagy kiássuk és az anyatőről levágva elültetjük, vagy az új helyén hagyjuk. Ha a lehúzott szár több helyen is hozott gyökeret, ekkor akár felezni is lehet a szárat, így egyből 2 hajtáshoz jutunk. Mindenképpen, ha leválasztottuk az új növényeket az anyanövényről, akkor jól tápoldatozzuk meg a földjét mind a régi anya növénynek, mind az új növénynek.

Másik lehetőség egy muskátli szaporítására, ha kis dugványokat gyártunk. Ezt úgy tehetjük, hogy az öreg muskátliról kisebb 15-20 centis hajtásokat leválasztunk és azt gyökereztető közegbe tesszük. Majdnem mindegy, hogy milyenbe, mert a muskátli jól gyökeresedik. Van ki csak vízbe, van ki egyből földbe, vagy a földdel összekevert talajba. Mindenképpen mielőtt a dugványokat eltesszük gyökereztetésbe, előtte a dugvány alsó felében lévő levelektől meg kell szabadítani. Ezt a rothadás és fertőzés veszélye miatt kell tenni. Amennyiben van a hajtáson virág, akkor azt is el kell távolítani, mivel ha rajta hagyjuk a növényen, akkor nem a gyökerek növesztésére fordítja a legtöbb energiát, hanem a virág nevelésére. Így nem biztos, hogy sikerrel járunk.

Mindenképpen a dugványt árnyékos világos helyre és lehetőleg 20 fok körüli hőmérsékletbe kell helyezni. Ez a legoptimálisabb. De természetesen ettől is el lehet térni, legfeljebb a biztos gyökeresedés esélye csökken. Vannak akik azt mondják, hogy ne vágjuk le a hajtást, hanem törjük le az anyanövényről, de úgy, hogy a dugvány alján található szárvégre az anyanövény vastagabb szárából (erről ágazott el a hajtás) is egy kevés kerüljön. Sokan a dugványozást segítő szerekre, porokra is esküsznek. Ha van valakinek, akkor azzal nem ronthat a gyökeresedés esélyén.

Mindenképpen a dugványoknak nedves, párás levegőre van szükség, ezért érdemes a növény edényét fóliával, műanyag edénnyel lefedni. A gyökereztetés során figyelni kell, hogy az elhalt, elsárgult leveleket is el kell tüntetni  növényről a fertőzés veszélye miatt.

Amikor eltelt kb. 1-1,5 hónap és még zöldel a dugvány, akkor valószínűleg van szép gyökere a növénynek. Ekkor már át lehet ültetni a végleges helyére. Ha lehetőség van, akkor a gyökereztető közegből minél többet tegyünk a kialakul gyökérrel együtt az új hely földjébe, mert így kisebb stressznek tesszük ki a növényünket.

Hogy mikor érdemes ezt elvégezni? Igazából bármikor, ha vannak megfelelő hajtások. De a szakirodalom az őszi és tavaszi időpontokat preferálja. De mindenképpen érdemes kipróbálni, mert nagyon szép növények kerülhetnek ki a kezeink közül, valamint mindig szükség van a kertészkedés során sikerélményre, amely az esetleges kudarcokat feledtetni tudja velünk.

Idén még egyszer se használtam a rebarbara szárakat semmire, de talán megtaláltam a megfelelő felhasználását, hasznosítását. Mi lenne, ha szörpöt készítenék belőle? Ezért elkezdtem recepteket keresni, amit www.nosalty.hu oldalon meg is találtam:

"A tavasz első szörpje! A piacon végre kaptam rebarbarát, a tavasz első rebarbaráját! A Férjem már minden szörpöt elfogyasztott (pedig jó párszor, és jó pár literrel csináltam még télen is), így elkészítettem neki az év első, finom üdítőjét. 5 db 720 ml-es üveggel és 1 db kisebb üveggel lett. A kis üvegest be se tettem a dunsztba, mert ahogy kihűlt, már itta is. Persze most még drágább, mint amikor a szezonja igazán beindul a rebarbarának, de ebben az üdítőben nincs tartósítószer.

Hozzávalók / 4 adag
 
25 közepes szár rebarbara (pucolt súlyban 75 dkg)
2.5 l víz
2.5 kg cukor
5 db citrom (a legjobb a bio)
50 g citromsav

Elkészítés:
Megpucoljuk a rebarbarát. Felvágjuk 1-2 cm-es darabokra.
A citromokat alaposan lesikáljuk. A héjával együtt felkarikázzuk.
Lehetőleg sérülésmentes zománclábosba vagy fémlábosba tegyük a rebarbarát és a citromot. Felöntjük 2,5 l vízzel.
15 percig főzzük, majd leszűrjük, a gyümölcsöt is egy kanállal átnyomkodjuk, hogy a leve kijöjjön.
Ezután beleöntünk 2,5 kg cukrot, a citromsavat, és állandó kevergetés mellett 15 percet főzzük.
Sterilizált üvegekbe töltjük, és dunsztba rakjuk. (Én 2-3 napig a dunsztba hagyom.)
Hígítva, akár buborékos, akár mentes vízzel finom frissítő."

Irány a konyha...

A kertemben volt pár bokor fekete ribiszke, amit még a szüleimtől hoztam, valamint pár tő, amit a déditől hoztam át. Egyik se váltotta be a várakozásokat. Sajnos, mindegyik vagy elfajzott, vagy eleve ennyire rossz fajták voltak, vagy egyszerűen csak a talaj nem megfelelő nekik.

Mind a kettőt úgy hoztam hozzám, hogy a földből kijött sarjakat választottam le az eredeti tőről. Mivel már oda is valószínűleg egy régebbi tőről kerültek sarjak, így már több generációval későbbi példányok vannak nálam. Ha hajlamos az elfajzásra, akkor biztos elfajzott. Annyira rosszul sikerültek, hogy minden bokron, amikor megjelennek a virágok, akkor a virágokból pár darab, de inkább csak egy bogyó marad meg mire beérik. Így nem éppen gazdaságos, és nem is annyira guszta. Ettől függetlenül a szüleimtől hozott tövet kiástam és egy olyan helyre (hátra a gyümölcsfák közé) ültettem, ahol nincs annyira útban, mint ahol eddig volt. Még tavasszal ültettem át, így nem igen voltam benne biztos, hogy már idén teremni fog, de majd meglátjuk, mert voltak rajta virágok.

Viszont addig is találtam egy leírást a fekete ribiszkéről a http://nepgyogyaszat.com oldalon, amit úgy gondoltam megosztok másokkal is, hátha kedvet kap más ehhez, az amúgy nagyon finom, gyümölcshöz:

"Fekete ribiszke

A fekete ribiszke a Kárpát medence jellegzetes növénye, eurázsiai, síkvidéki faj. A Martonvásári Orvos és Gyógyszerészeti Egyetemen évek foglalkoznak a növény farmakológiai és kémiai vizsgálatával. A fekete ribiszke bizonyítottan kedvező fitoterápiás hatásai miatt fogyasztásra és termesztésre ajánlott.
 
A 18. századi Franciaországban népszerűségét jelezte, hogy hasmenés, ízületi problémák, köhögés tünetei ellen illetve sebkezelésre is használták. Miután védett növény, kizárólag a termesztett állományokat hasznosítják. Leginkább gyümölcséért termesztik. Ideális színező és aromaanyag valamint funkcionális étrendkiegészítő. Levelét kizárólag gyógyászati céllal hasznosítják

Mit tartalmaz?

A termés magas vitamin-,cukor- és savtartalma, kellemes aromája miatt népszerű. C-vitamin tartalma meghaladja a csipkebogyóét. A C-vitamin stabilitása az aszkorbin oxidáz enzim hiányával magyarázható. Ezért forró italokkal fogyasztva a kezdődő meghűléses tünetek kezelésére kiváló. A beltartalmi értékek klíma- és fajtafüggők.

Mire alkalmazzák?

-          A nép gyógyászatban régóta alkalmazzák reumás és köszvényes panaszokra.

-          Vizelethajtó hatása van, de fogyasztják magas vérnyomásra is.

-          Tudományos állat- és humánkísérletek kimutatták érfal-lazító hatását.

-          Állatkísérletek bizonyították a terméskivonat érelmeszesedés csökkentő hatását.

-          Humán kísérletek mutatták ki a látás sötéthez való alkalmazkodásának fokozódását a terméskivonat fogyasztását követően.

-          További kísérletek bizonyították, hogy a terméskivonat csökkenti az influenza vírusok szaporodását és a fertőzött sejtekből való kiszabadulását.

-          Kimutatták, hogy a ribiszkekivonat a herpesz fertőzés korai szakaszában csökkenti a vírusok szaporodását, sőt az aciklovir és a terméskivonat hatása együttes alkalmazás esetén összeadódik.

-          Más kísérletekben bizonyos, főleg emésztőrendszeri tumorsejtek szaporodását gátolta a termés alkoholos kivonata.

-          Megállapították, hogy nemcsak a fekete ribiszke termésének polifenoljai, hanem összetett szénhidrátjai is ilyen hatással bírnak.

Fekete ribiszke levél gyógyhatásai

A levelet a népgyógyászat vizelethajtóként és vérnyomás csökkentőként használja. A levél eddig ismert aktív hatóanyagai a flavonoidok, amelyek virágzáskor és termésképződés idején fordulnak elő a legnagyobb mennyiségben. További hatóanyagok előfordulását is valószínűsítik, amelyeket még nem sikerül eddig kimutatni. A levél és a levélrügy illóolaj tartalmának köszönheti jellegzetes illatát, fő komponense egy butánvegyület.

Állatkísérletek bizonyítják a levél alkoholos kivonatának gyulladás gátló és vizes kivonatának vérnyomás csökkentő hatását. Megállapították, hogy a levélből készült tea sikerrel használható a reumás tünetek enyhítésére, enyhe hipertenzióra illetve vízhajtásra. Állatkísérletekben kimutatták, hogy testsúly kilogrammonként 3 g levél hat hónapon keresztül történő fogyasztása sem toxikus hatású.

Fekete ribiszke mag gyógyhatásai

A mag zsírosolajában található telítetlen zsírosolajok közül a linolénsav tartalmon a legjelentősebb. Legújabban a magban idővel megjelenő antocianin kondenzátumokat is kimutattak. Hasonló vegyületeket csak a vörösborban találtak ezelőtt. Ennek nem csak az anticoaninstabilitás növelésében van szerepe, hanem a színanyagok stabilizálásában, amit természetazonos fenolok hozzáadásával az élelmiszeriparban lehet sikerrel alkalmazni. A magból ciánszármazékokat is kimutattak, amelyek élettani szerepe még tisztázatlan.

A magkivonat gyulladásgátló hatását kísérletek bizonyítják. A ribiszke magolaj belsőleg történő (orális) alkalmazása esetén az ízületi fájdalom és a merevség is csökken. Állatkísérletekben a magolaj vérnyomáscsökkentő hatású. Humán kísérletekben csökkent a vér koleszterin szintje. Ezért Felvetődik a halolaj alternatívájaként való alkalmazás lehetősége. Kimutatták, hogy a mag savas kivonatából nyert összetett szénhidrátok a gyomorfekélyt okozó Helicobacter gyomorfalhoz való kötődését gátolják."

Szóval a fekete ribiszke is nagyon sok természetes hatóanyaggal rendelkezik. Lehet, hogy azt az egy bokrot meghagyom, hátha a helyváltoztatás jót tesz neki.

Ahogy ígértem megnéztem, hogy a http://nepgyogyaszat.com oldalon mit írnak a lestyánról:

"Lestyán (Levisticum officinale)

Népies neve: maggifű, orvosi lestyán, levescsík.

A lestyán hazája Dél- és Nyugat-Ázsia. Európában elsősorban termesztés nyomán kivadulva fordul elő. Hazánkban főként délen, Békés-megyében termesztik.

A lestyán az ernyősvirágzatúak családjába tartozik. ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény. Vizelet-és szélhajtó teakeverékek alkotóeleme. A népi gyógyászatban főleg emésztési zavarok esetén ajánlják. Gyökerét, levelét és illóolaját a likőr-és konzervipar is használja.

Hatóanyagai: az egész növény illóolajat (ftalidokat, terpineolt, eugenolt, karvakrolt és szeszkviterpéneket) tartalmaz. A gyökérben ezen kívül található még kumarin és szerves savak.

A meleg fekvésű termőhelyeket kedveli. Tápanyagban gazdag és jó vízellátottságú területeken lehet eredményesen termeszteni. Szaporítása magról és palántáról történhet. A magokat október végén, november elején vetik. Ha gyökérdrogot szeretnénk előállítani, akkor érdemes az első évben előtörő magszárakat eltávolítani.

A zellerre hasonlító jellegzetes illatú- és ízű. Helytelenül „vegeta növénynek” is hívják. Fűszerkeverékek szerves alkotóeleme."

Szóval sok mindent nem írnak, és magában nagyon nem is használják gyógynövénynek, inkább különböző keverékekhez vegyítik, és közösen hatnak. Ettől függetlenül majd keresek recepteket, amelyekben ezt a növényt is használják.

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem a lestyán illata nagyon tetszik. Erős, karakteres, jó zamatos. Szüleimnél vettem észre, és egyből régi emlékek jutottak eszembe, ahogy megéreztem az illatát. Kiderült, keresztanyáméknál ez volt a leves zöldségzöld. Általában a krumplilevesbe ezt tettek, nem pedig zöldség zöldjét. Egyből azt gondoltam kell belőle nekem is, ha másért nem, akkor ha bográcsozunk jó lesz bele zöldnek.

Kérdeztem is, hogyan tudnék abból a nagy bokorból, amely több volt egy méter magasságnál, vinni. Azt mondták, menjek oda ásóval, a bokor végébe szúrjam le úgy, hogy a bokor egy kis részét levágjam a nagy tőről és már vihetem is. És így is történt. Úgy vágtam le egy részt a tőről, hogy szép gyökere legyen és hazavittem, locsolgattam egy ideig, aztán szinte kiirthatatlan lett egészen addig, amíg a tarack mező be nem nőtte. Aztán már alig-alig jött ki.

Idén már attól féltem nem is fog kibújni. Aztán három gyenge szálacska kijött, de a tarack már nyomta volna le. Ekkor döntöttem úgy, át kell tennem egy nyugodtam helyre, ahol esetleg magához tér. A számításom bejött. Megint nagy bokor lett belőle és gyönyörű zöld színe lett. Már csak használni kellene.

Anno a lestyánnal kapcsolatosan elraktam pár cikket, és ebből a https://balintgazda.hu oldalon van pár észrevétel a növénnyel és gondoltam akkor ha már eltettem későbbre, akkor be is illesztem ide:

"Mire használható a lestyán?

A lestyán nagytermetű, sarjakat is fejlesztő, évelő növény, amely másfél-két méter magas virágszáron hozza sárgás virágait és érleli be a magjait.

Levelei igen kellemes, fűszeres illatúak (maggifű). A mély rétegű, nyirkos, tápdús termőhelyet kedveli, nagyon kötött, hideg talajon nem él meg. A legcélszerűbben sarjak leválasztása és elültetése útján szaporítható.

Leveleit, hajtásait tavasztól őszig, bármikor szedhetik, de a sárguló levelek értéktelenek. A lestyán levelei adják az erdélyi csorbalevesek jellegzetes ízét-zamatát. A teája vizelethajtó, epe- és vesebántalmakat enyhítő hatású."

Megnézem, hogy milyen jótékony hatásai vannak a növényre a kedvenc oldalamon, hátha valamivel többet is megtudok erről a növényről.

Minden évben úgy indulok meg az évnek, hogy majd ez azaz év lesz az áttörés a hagyma termesztésben. És sajnos, minden évben csalódást keltő eredménnyel zárok. Idén se jutottam jobb sorsra. Bár idén nem dugattam hagymát, hanem a tavalyi évben a földben maradt hagymából próbáltam meg valamit összehozni, de nem nagy eredménnyel

Amit fel tudtam mutatni, az egy kevés zöld hagyma. Meg talán a tavaly elduggatott fokhagymák lehetnek. Két fajta fokhagyma került a földbe. Egyik már tavaly is már több körös fokhagyma volt. Egy régebbi duggatott fokhagyma leszármazottjai, amelyek már második éve volt a földben. Nem pontosan tudom, hogy honnan és hogyan került hozzám, de mindig, ha kiszedtem, akkor elduggatom a következő évben. Szerintem itt az ideje, hogy kiselejtezzem őket, mert semmire nem megyek vele. Kicsi gerezdek lesznek, és hamar tönkre mennek.

A másik fokhagyma fajta egy tavaszi ültetésű, amit tavaly vettem, hogy hátha sikerül egyszer felnevelnem, mert eléggé elszálltak az árak a fokhagyma felett. Ha már nem is gazdagodok meg belőle, de azt a pár fej hagymát azért meg tudnám termeszteni. Nos, nem sikerült.

Mostanság nem esett annyi eső, mint szerettem volna, meg a locsolással is voltak elmaradásaim, ezért a fokhagyma kezdte azt a formáját mutatni, mint ami már nem fog tovább nőni. A szárai kezdtek száradni, valamint lefeküdtek a földre. Gondoltam, ha valamit akarok belőle látni, akkor most kellene kiszednem és valamilyen formában eltárolnom, hátha esetleg fel tudnám valamire használni.

Mivel vegyesen voltak a lila hagymák, fokhagymák, tescós fehér hagymák és egy másik fajta lilás-vöröshagyma duggatva, és a nem fokhagymák mind felmagzott, gondoltam ha már kiszedem a fokhagymát, akkor a többit is kiszedem. A két fokhagymát 1-1 vödörbe szedtem, a többit ömlesztve a talicskába. Nem sok használható hagyma lett. Viszont végre felszámoltam, vagyis majdnem felszámolta a hagyma földet. Azért nem számoltam fel, mert már ahogyan pár bejegyzéssel ezelőtt írtam, felfogom a hagyma magokat, amiket aztán következő évben megpróbálok kinevelni. Ezért meghagytam 2 lila hagymát, ha érjenek be a magok.

Ami a hagymáknál viszont már nem először jól fejlődött és úgy tűnik bármennyiszer elduggathatom az a tescós fehér hagyma. Igazából nem tudom milyen fajta, de 5-6 éve vettem a tescóban és azóta ott marad mindig pár fej, ami vagy bekerül a földbe, vagy átvészeli a telet és tavasszal kibújik. Mindig nagyobbacska fejeket produkál, mint akármelyik vörös hagyma. Egy kicsit csípősebb a vöröshagymáknál, de szép egészséges. Elvileg pár éve elraktam pár magot belőle, amikor felmagzott, meg kellene keresni, és jövőre elvetni őket. Vagy, ha nem találom, akkor majd jövőre egy fejet visszaültetek és hátha felmagzik.

Az biztos, hogy ha sikerül felrotálnom a hagymák helyét, akkor oda ismételten teszek még idén valamit. Viszont más helyre meg teszek még tavaly felszedett hagymákból, hátha zöld hagymának még jó lesz.

A tegnap felszedett fokhagymák közül a tavasziról lepucoltam a földet és megpróbáltam egy füzérbe kötni. Hát a fonás nem jött össze, de azért 3 csomóba összekötöttem a hagymákat.

A spájzba betettem, de nagyon erős illata van. Ha elkészül a garázsba a kinti spájzom, akkor majd átviszem oda, mert igen erős, nem lehet mellette megmaradni.

Azt terveztem el a fokhagymákkal kapcsolatosan, minden nap, maikor lehet, akkor megeszek egy gerezd fokhagymát. Mint írtam nemrég, igen egészséges, és sok mindenre jó orvosság lenne. Ha már úgy se tudjuk felhasználni nagyon, valamint nem fejesedtek fel szépen, meg fene tudja meddig nem fog összefonnyadni. Szóval próbáljunk valami hasznot szerezni belőle.

Azért, ha esetleg beválik a fokhagyma, mint gyógyszer, akkor az idén felszedett gerezdekből jövőre tavasszal majd fogok duggatni. De ősszel mindenképpen szeretnék a földbe tenni egy jó sort őszi fokhagymából.

Minden évben azt tervezem, hogy az földi eperrel vagy más néven szamócával valamit kezdeni kellene, mert nagyon elgazosodott és igen ronda, kiégett a fóliásban több helyen. Most láttam az unokatestvérem epresét és messze sokkal szebb az enyémnél. Mindig kialakít egy kis zugot a földjén, ahol a szántást nem akadályozza és viszonylag napos hely. Oda szépen beülteti a palántákat, majd nagyon tisztán tartja őket. Nem fóliáz, nem kísérletez, csak ültet, kapál és locsol.

Azt vettem észre nála, hogy mindenképpen egy olyan helyet kell nekik találni, ahol nagyon gyommentes a terület, mert ha már be van ültetve, akkor nm igen tudja kigazolni, kitisztítani. Erre kell törekezni. Az indákat nem szedi le, hagyja, ha sűrűsödjenek, valamint csak a fiatal hajtásokat viszi tovább. Ezt 3-4 évente megismétli. Azt mondják az okosok, hogy 3-4 évnél tovább nem szabad egy helyben hagyni az epret, mert ott feléli az összes tápanyagot és be is gazosodik addigra.

Bár idén építettem epertornyot, és alapjába véve jó lett, csak kihagytam egy fontos összetevőt. A belső pvc csövet is megfúrtam, viszont nem tettem textilt, és így nagyon könnyen kifolyik a víz és a földet az eperről lemossa. Ha ősszel telepítek epret (ha), akkor az epertornyot is szétszedem és egy textillel megpróbálom, hátha nem fog annyira könnyen kifolyni a víz. Ha esetleg az se fog menni, akkor veszek egy másik pvc csövet és azon sokkal kisebb lyukakat fúrok.

Szóval, idei projekt, hogy a most használt kert egy részében szépen tisztán kell tartani a földet, majd augusztus végén ide át kell telepíteni az epret. Mivel most három fajta van a kertben, ezért jól meg kell fontolni melyekkel leszek rendes és megtartom, melyek vesznek oda. Arra gondoltam, amit szüleimtől hoztam, és azok a zászlós hajóim, azokat megtartom és egy sort abból ültetek, míg a sógornőmtől hozott tövekből csak párat ültetek el. Nem fóliázom, hanem csak szabadföldesen ültetem őket. Esetles az unokatestvéremtől is hozok pár tövet. Így lesz Egy plusz kétszer fél sor eprem Az biztosan elég lesz. A havertól hozott töveket viszont kipusztítom, mert nem lett jó fajta.

Mint már ígértem, ha történik változás a meggybor készítéssel kapcsolatosan, akkor jelentkezek. Nos, a héten át kellett fejtenem a nagy 220 literes műanyag hordómból a meggybornak valót. Sajnos, vagy nem sajnos, de kellett a hordó egyéb hasznos dolog előállításához. Magyarán érik a barack és kell a pálinkának valónak hordó.

Bár teljesen nem fejezte be a meggybor a forrást, de úgy gondoltam, egy üveg edénybe átfejtem a meggy levét, hogy ott tisztuljon le, és utána átfejthessem a végső edényébe.

A tavasszal vettem pár üveg edényt. Két 54 literest és egy 25 literest. Az egyik 54 literesbe fejtettem át az anyagot. Fogtam egy kis festékes vödröt, amelyet anno nagyon elmostam és azóta is használok kerti munkákhoz, és azzal nekiálltam kimerni. Az 54 literes edénybe pont belement a nagy tölcsérem, amelyre ráilleszkedik elég jól egy nagy tészta szűrő. Ebbe a tésztaszűrőbe öntöttem a hordóból kiszedett egyveleget. Eleinte, amíg a nagyjából tiszta leves részt öntöttem, addig jól folyt, de később egyre zavarosabb anyag került a szűrőbe és elég jól megteltek a lyukak, ezért rendszeresen mentem és a kerti csappal jól kiverettem belőle a meggymaradékokat.

Arra gondoltam, nem csak a tiszta részt, hanem ami csak átmegy a szűrőn azt mind beletöltöm az üvegedénybe, ahol ha letisztul a lé, akkor majd onnan tovább fejtem. Mivel szinte minden levet és sajnos, sok sűrűjét is átfejtettem, ezért sokkal több maradék fog az üveg alján maradni, amit majd ki kell jó alaposan tisztítani. Ami ugyan nem olyan egyszerű.

Ezeket a nagy üveg edényeket úgy szoktam kimosni, hogy a lerakódott anyagot jó erős vízsugárral szoktam kiveretni, de ha nem jön ki, akkor beáztatom. Vagy mosószeres vízzel, vagy hipós vízzel. Hagyom pár napig állni, aztán már könnyen kijön a kosz. Aztán jó párszor kiöblítem, hogy a tisztítószer minél jobban kijöjjön az üvegből. A 25 literes üveg most is éppen ázik, mert abban benne maradt egy kis vörösbor maradék, ami szépen beleszáradt. Aztán kitakarítom, és ebbe fog menni a meggybor eleje. A többit majd kisebb üveg edényekbe fogom palackozni. Erre azért még pár napot kell várni, mert még az 54 literes edénybe láttam jeleket, hogy forrt egy kicsit a meggybor. De már pár napja abbahagyta. Most már csak a tisztulást kell megvárni, ami szerintem 1-2 hét, de inkább kettő.

Az előző bejegyzésemben a torma gyógyhatásairól írtam. Aztán ahogy néztem az elmentett cikkeimet, láttam, egyet, amely a torma termesztéssel van kapcsolatban. Arra gondoltam, idén a ribizli bokrokat el fogom ültetni a fáknak a sorából, ahol a torma is van. Ha pedig már elültetem őket, akkor lehet a tormának is kellene egy nagyon jó helyet találni a kertben, hátha máshol jobban érezné magát. Bár most virágzott is, és ez biztos jót jelent, jó helyen van.

Ettől függetlenül, ha már elmentettem egyszer a cikket, akkor megmutatom a https://balintgazda.hu oldalon mit írtak erről a témáról:

"Hova érdemes tormát ültetni?

A kert mélyebb fekvésű, nyirkosabb sarkába. Nem igényes növény, napon és árnyékban egyaránt megél, de a kötött talajon a gyökere fás, erősen csípős lesz.

Nagy, terebélyes lombozatú évelő, amely függőlegesen neveli ki a megvastagodó, elágazó gyökértözsét. A dugványait célszerű bakhátra ültetni, mert itt egyenletesebb, vastagabb gyökerei fejlődnek és ezeket könnyebb kiszedni, különösen, ha májusban a bakhátat kibontjuk és az oldalgyökereket levágjuk.

A torma (Armoracia rusticana) olykor azonban gondot is okoz a kertésznek, mert mértéktelenül elszaporodik, nehezen kiirtható gyomnövénnyé silányul. Ilyenkor csak mély talajműveléssel, csákányozással lehet a gyökereitől megszabadulni."

Szóval lehet árnyékosabb helyre is ültetni, tehát ahol most van, ott jó helye van. Viszont nyirkosabb hely is kedvez neki, ezért többet kell locsolni.Arra gondoltam, mi lenne, ha a korai cseresznye és a szőlő lugas közé ültetném legközelebb, ha esetleg kiszedem a földből. Az biztos, a most kibújó új hajtástöveket ki kell szednem, mert aztán annál nehezebb majd megszabadulnom tőle, ha esetleg meg szeretnék.

Valamint még arra gondoltam, ha minden évben, vagy kétévente kitermelem, akkor nem fog tudni annyira mélyre lenőni a földbe. Viszont gondom is lehet, ha túl közel teszem a cseresznye fához, mert a torma gyökerei benőhetnek a cseresznyefa gyökerei közé, és azt onnan biztos nem fogom tudni kiszedni. Szóval nagyon közel a fához nem szabad telepíteni a tormát.

Esetleg a bakhát dolgoz is meg lehetne fontolni, vagy valami emelt ágyást, amelyből aztán nagyon könnyen ki tudnám szedni a tormát. Csak mivel emeljem fel a talaj szintjét? Téglával, betonnal, fával? Biztos olyannal kellene, amelyért nem kár, ha elrohad és egyszerű szétszedni ősszel. Valamint remélhetőleg kibír 2 évet, mert addigra szép nagyra nőne a gyökérzete. Esetleg egy feneketlen hordó? Ezen az utóbbin kicsit elgondolkodok, mert van pár fémhordóm, esetleg, ha kilyukadnak, fel tudnám használni ilyenre őket.